Nagyszalonta legsikeresebb tollú szülötte (2.)

Zilahy Lajos író, költő, publicista nem a nagy társadalmi összefüggések és nem a mélyenszántó lélekelemzések írója, de a társadalmi és a lélektani részletek igen jó megfigyelője. Módszerében mesterien vegyíti a romantikát, a realizmust, az impresszionizmust, olykor a mértéktartó naturalizmust is. Leírásai, alakjai igen szemléletesek, cselekménymozgatása lebilincselő.

A ’30-as évek elhozták a magyar filmgyártás fénykorát. Zilahy ebben az időben forgatókönyvíróként és később rendezőként is tevékenykedett. Több művét is megfilmesítették. Az egyik legnagyobb sikert az 1939-ben készült Halálos tavasz jelentette, amiben a felejthetetlen Jávor Pál és korának szexszimbóluma, Karády Katalin szerepelt. Olyan filmeknél működött közre, melyekben a korszak nagyszerű színészei játszottak, mint Bilicsi Tivadar, Somlay Artúr, Csortos Gyula, Kiss Manyi, Páger Antal, Gózon Gyula, hogy csak a legnagyobb neveket említsük. Saját filmvállalatot alapított és vezetett (Pegazus). Maga is megpróbálkozott a rendezéssel: A szűz és a gödölye (1941) és a Tűzmadár (1941) c. műveiből készített filmet, az utóbbit Babay Józseffel együtt. Tizenegy regényét és színművét filmesítették meg, hetet Magyarországon, a többit francia, NSZK, olasz–spanyol, cseh–USA és jugoszláv–USA vállalkozásban.

A betiltott szerző
A II. világháború kitörése után egyre következetesebben fordult szembe a Horthy-rezsimmel és a fasizmussal. Társadalmi reformokat hirdetett, a forradalmi változástól azonban visszariadt. 1940–44-ben a Híd című képes hetilap szerkesztője volt. Munkatársul a kor legjobb íróit igyekezett megnyerni (Móricz Zsigmondot, Németh Lászlót, Nagy Lajost és másokat). Támogatta több fiatal paraszt- és munkásíró indulását. Kitűnőek Iskolája néven alapítványt létesített tehetséges fiatalok számára. A Nemzeti Színház Kamaraszínháza játszotta 1943-ban náciellenes darabját, a Fatornyokat, melyben a magyarországi németek disszimilációját ábrázolta. A német megszálláskor (1944) a darabot betiltották.
Mint publicista, szerkesztő és kultúrpolitikus sokáig igyekezett az ellentéteket kibékíteni: polgárt a nemessel, mindkettőt a parasztokkal, népieket a kormánnyal, szocialistákat a fennálló renddel, a fennálló rendet a kommunistagyanús értelmiségiekkel, antiszemitákat a zsidókkal és viszont; s mindennek betetőzéseként a nemzet teljességét akarta mozgósítani a fenyegető fasizmus ellen. Vagyis politikusként ábrándos szélmalomharcot vívott, de a fasiszták mégis felismerték, hogy ez a mindenkihez annyira alkalmazkodó Zilahy az ő ellenségük. És amikor a magyar uralkodó osztály már vakon belerohant a fasizmusba, hivatalosan betiltották Zilahy éppen műsoron levő, kétségtelenül antifasiszta drámáját.
1945-től aktív közéleti szerepet vállalt. Szent-Györgyi Alberttel együtt a Magyar–Szovjet Művelődési Társaság első elnöke, az Irodalom és Tudomány c. folyóirat főszerkesztője. Ebben a folyóiratban kezdte el folytatásokban közölni Ararát c. regényét (Budapest, 1947), mely folytatásával együtt (A Dukay család, I–III., Újvidék, 1967–68) a magyar arisztokrácia erkölcsi széthullásának társadalomrajza.

Az emigráns
1948-ban, nem sokkal a személyi kultusz kibontakozása előtt, hivatalos megbízással Amerikába ment, ott lelkes előadásokat tartott az új Magyarországról – de nem jött vissza. Később úgy beszélte, hogy a hazai „legilletékesebbek” tanácsára maradt kint. Ennek részleteit még majd a történelemnek és az irodalomtörténetnek kell kinyomoznia. Regényeinek tiszteletdíjából élt, a jobboldali emigráns szervezetektől távol tartotta magát. Ott, a távoli Nyugaton, ellentétben számos más emigránssal, soha semmiféle kritikai vagy éppen rágalmazó szót ki nem ejtett a hazai eseményekről. Ezért kerekedett Amerikában kommunista híre (alaptalanul), viszont eltávozása miatt reakciós híre itthon (alaptalanul).
A messzeségben pedig befejezte a nagy regényciklust, A Dukay családot. Közben úgy megtanult angolul, hogy regényeit maga fordította, sőt volt, amit előbb angolul ír meg. Franciául is sok műve megjelent. És amikor Jugoszláviában az ottani magyar kiadó elhatározta összes műveinek magyar kiadását, akkor elhagyta Amerikát, és Jugoszlávia magyarlakta vidékére költözött. Ekkor már egy színművét itthon is újra játszották, néhány könyve itt is kapható volt, ő maga is haza-hazalátogatott. Majd nyolcvanéves korában elhatározta, hogy hazaköltözik, és itthon már örömmel várták. Hazakészülődés közben érte a halál.

Szilágyi Aladár összeállítása