Érmellék legkiválóbb szülötte (2.) Kazinczy Ferenc író, költő, irodalomszervező

Írói munkássága mellett már fiatalon részt vett az irodalmi élet szervezésében, két folyóirat alapítása is a nevéhez fűződik, Ráday Pállal karöltve ő kezdeményezte a nemzeti színészet életre keltését. És baráti köre révén belesodródott a jakobinus mozgalomba.

Iskolaügyi tevékenysége irodalmi összeköttetései ápolására is kedvező volt. Írókat és irodalompártolókat ismert meg és toborzott, és agitátori tevékenységének ekkor rakta le az alapját. Amellett folyton tanulmányozta, fordítgatta, utánozta a külföld nagynevű vagy divatos íróit, Klopstockot, Metastasiót, Goethét, Shakespeare-t stb. Írt eredeti költeményeket is, nyugati ízlésben. Nagy tetszést keltő műve, a „Bácsmegyének öszveszedett levelei, költött történet” 1789-ben jelent meg. Voltaképp regény volt ez levélalakban, eszményies és szentimentális iránnyal. Sokan, kivált az ifjabb olvasók, egész társalgási kiskátét készítettek a mű szépnek talált szólamaiból, előkelő társaságokban olvastak föl belőle részleteket, és lelkesen jósolták meg belőle a magyar nyelv leendő felvirágzását.

A magyar színészet érdekében
Az irodalomnak három irányban is megindult fejlődését (franciás, klasszikus, magyaros irány) rendezni és az irodalmi mozgalmakat szervezni akarván, 1787-ben Baróti Szabó Dáviddal és Batsányi Jánossal együtt Kassán megindította a Magyar Museum című folyóiratot, azon a szintén vezérszerepre vágyó Batsányival hamarosan összekülönbözött, és 1789-ben, már a második füzetnél kivált a szerkesztőségből. 1789 májusában olyan súlyosan megbetegedett, hogy lemondtak életéről. Kassán már halálhírét költötték, amikor hirtelen jobban lett és meggyógyult. Szépirodalmi Vince névvel 1790-ben ugyancsak Kassán Orpheus címen saját folyóiratot alapított, melyből nyolc füzet jelent meg két kötetben, majd vége szakadt.
1790 tavaszán, a Szent Korona Magyarországra hozatalakor tagja volt a koronaőrségnek. A korona őrszobájában írta Hamlet-fordítása elé Prónay László csanádi főispánnak azt a levelet, amelyben a magyar színészet érdekében emelt szót. Miután felerősödtek a magyar színészet életre hívására irányuló törekvések, 1790 szeptemberében Budára érkezett, hogy Ráday Pál gróffal együtt ő vegye kezébe a nemzeti színészet szervezését. Októberben azonban hivatalos ügyeinek intézése miatt haza kellett utaznia.
Amint József császár rendszere halálával megbukott, 1791-ben a közös iskolákat eltörölték, és Kazinczy hivatala is megszűnt. Elveszítette állását. Nem akart újra szolgálatba lépni, de anyjának és nagybátyjának, Kazinczy Andrásnak kérésére Bécsbe utazott, ahol a király helyett a trónörökös Ferenc főherceg fogadta, álláskérése azonban nem talált meghallgatásra. Bécsben kötött – később végzetesnek bizonyult – barátságot Hajnóczy Józseffel.

Bekapcsolódása a jakobinus mozgalomba
1792-ben Kazinczy Alsóregmecen élt, apja birtokán, időnként fel-felsietett a fővárosba, remélve valami újat és jobbat I. Ferenc uralkodásától, talán hivatalt is. Sokat írt, de minden tervével kudarcot vallott. Folyóirata megszűnt, s az egyre nyomasztóbb cenzúra gátolta a könyvek kiadását.
Kazinczy szeretett volna saját otthonában berendezkedni. 1791 tavaszán elkezdte az építkezést, de csak 1794 őszén szegezhette ki a majorság határán vezető országútra a táblát: „Abaúj Vármegye. Praedium. Széphalom. 1794.”
Elégedetlen volt az állapotokkal, s ennek hangot is adott: a megyegyűlésen ellenezte az egyetem Pestről való elhelyezésének reakciós tervét; heves vitába bocsátkozott azokkal, akik a szabadkőműveseket bérgyilkosoknak vagy jakobinusoknak nevezték; a gondolat- és sajtószabadság mellett küzdött, nem felejtve Diogenesének ostoba érveléssel történt betiltását. 1794 nyarán Szentmarjay Ferenc (képünkön) megnyerte a jakobinus mozgalomnak Szulyovszky Menyhértet, s ő adta át a megyei közgyűlés idején rokonának és barátjának, Kazinczynak a forradalmi kátét. A nagykárolyi főispáni beiktatás alkalmával Kazinczy Ferenc és Dienes, Szentmarjay és Szlávy György együtt beszélték meg bekapcsolódásukat a mozgalomba. Eleinte tépelődött a másolásra kapott forradalmi iraton, de Szentmarjay eloszlatta aggodalmát. A „vértelen forradalom” eszméje megtetszett Kazinczynak. Ekkoriban követte el sorsa alakulásában végzetesnek bizonyuló tettét: a reformátorok társaságának kátéját barátai, ismerősei körében kezdte terjeszteni.
(Folytatjuk)

Szilágyi Aladár összeállítása