Nyelvőrségen – Lehet-é valaki borzasztóan szép?

Mielőtt e kérdésre válaszolnék, visszalépek a kezdet-kezdetéhez. Miként keletkezett a borzad, megborzad ige, s az ebből képzett borzasztó, borzalmas melléknév?

Eredetük a brr hangutánzó indulatszóhoz vezethető vissza, amellyel az emberek fázlódásukat, máskor irtózásukat fejezik ki: Brr, de fázom! Brr, de csúf!
Mindkét eset közös eleme, hogy e hangcsoporttal kellemetlen, rossz érzésünket, véleményünket fejezzük ki. Ha egy dolog vagy esemény borzasztó, arról az is elmondható, hogy borzalmat, rémületet kelt, más esetben szörnyű, de lehet nagymértékű is. Ám semmiképp sem társítható kellemes, helyeslő, biztató tényekhez, jelenségekhez.
Olvasóimat arra kérem, hogy ezután ne mondják valakiről, valamiről, hogy borzasztóan szép! Ehelyett válasszanak az igen, igen-igen, nagyon, fölöttébb s a hasonló értelmű jelzők közül! A vonzó külsejű leányzó nem lehet borzalmasan csinos, de a feltűnően, roppant, rendkívül csinosat megcsodáljuk. Lehetetlen, hogy a zenés mulatságon részt vevő borzasztóan jól érezze magát, ám egyetértek vele, ha a módfelett, szerfölött, rendkívül, különösképpen határozószók közül választ.
Halhatatlan nyelvvédőnk, Lőrincze Lajos figyelmeztetésével zárom a leírottakat: „Vigyázni kell a szavak helyes használatára!”

Dánielisz Endre