Az ízek és a pihenés háza Bárándon

KOROKNAI BÉLA a sárréti falusi turizmus meghatározó alakja, a Hajdú-Bihar Megyei Falusi Turizmus Szövetség elnöke és a Falusi Turizmus Országos Szövetségének (FATOSZ) egyik alelnöke, akivel évek óta állandó diskurzust folytatok, hol Nagyrábén a Sárrét Íze Fesztiválon, hol kiállításmegnyitókon, szakmai előadások előtt vagy ott, ahol leginkább otthon érzi magát, Bárándon, a Koroknai-portán.

Ön Balmazújvárosról került Biharországba, de mit kell tudni a gyökereiről?

Törökszentmiklóson jártam mezőgazdasági szakközépiskolába, de már akkor jobban érdekelt az élet humán oldala. Irodalmi színpados voltam, gitároztam, éltem a fiatalok gondtalan, de nem eseménytelen életét. Édesanyám, mint becsületes dolgozója a téesznek, szerette volna, ha az iskola elvégzése után a szarvasmarhatelepen mint borjúgondozó kamatoztatom a megszerzett tudásomat, és akár a telepvezetőségig is eljuthattam volna, de 1977 nyara gyökeresen megváltoztatta az életem, miután belecsöppentem Tóth Erzsébet fotóművész baráti körébe. Azt mondták, nem a jószágok közt a helyem, próbáljak meg elhelyezkedni Kecskés Jóska, az akkori művelődési ház igazgatója mellett. Rá fel lehetett nézni, és a gyakorlatban megtanulhattam a népművelő szakma minden csínját-bínját.

Mi volt a feladata?

A főnököm azzal kezdte, hogy a kezembe nyomott egy hatalmas kulcscsomót, és azt mondta, nem akar látni egy hétig, de aztán tudjam, hogy mit hol találok. Minden hónapban szerveztem egy koncertet. Korál, Piramis és hasonló nagy nevű előadók fordultak meg nálunk, de nekünk is megvolt a saját zenekarunk.

Ha ilyen jól érezte magát, mi vitte rá, hogy elhagyja mégis a szülőföldet?

Hát a szerelem… Így kerültem Bárándra. Egy elhagyott, tönkrement intézményt vettem át 1983-ban. Szinte mindent a nulláról kezdtünk. Megalakítottuk a Bárándi Ifjúsági Klubot, és a fiatalokkal karöltve újítottuk fel a kultúrházat. Falat bontottunk, csövet fektettünk, és kifestettünk mindent. Kilenc szép esztendőt töltöttem itt. 1988-ban elvégeztem a középfokú népművelőit. Mai fejjel már bánom, hogy nem tanultam tovább. Nem volt hozzá elég ambícióm. 1977-től diszkóztam, és azzal többet kerestem, mint a havi fizetésem. A diszkóban ismertem meg a mostani páromat is. Mondtam is neki az első táncnál, hogy ő lesz a feleségem, de csak nevette. Fél év múlva már ő is Bárándon lakott. Három szép fiunk van azóta.

És hogy került kapcsolatba a falusi turizmussal? Tudatos volt ez a telekválasztás a temetővel szemben?

Mikor a telket választottam, mondta a tanácselnök, hogy ne költözzek az isten háta mögé. De amikor megláttam ezt a gyönyörű japánakácot és a téglával kirakott kutat, ahol valaha a csordát itatták, tudtam, ez lesz az én igazi portám. Rajta is ragadt ez a név: Koroknai-porta. Nyéki Imre bácsi tanácsai, ötletei után én is és még páran elkezdünk a falusi turizmussal foglalkozni. Feladtam a diszkózást, hamarosan a kultúrház igazgatását is. De a vendégfogadás is valahol népművelés, így nem volt hiányérzetem. Az első években sok energiát fektettünk az átutazó turizmusba, aztán be kellett látnom, hogy az egyéjszakás átutazóból nem lesz üdülővendég. A szemléletváltásnak meglett az eredménye, mert 1996-tól már több volt az itt nyaraló család, baráti társaság, mint a tranzit.

A porta nagy füves udvarával ideális pihenőhely a családoknak és a baráti társaságoknak. A gyerekek szívesen simogatják, etetik az állatokat, részt vesznek a fejésben és a takarmányozásban. Minden igényt kielégítő apartmanjaik akár mozgássérült vendégek fogadására is alkalmasak. De mivel lehet itt eltölteni a szabadidőt egy héten keresztül?

Környékünkön több kisebb termálfürdő van, amelyek csendesebbek (Püspökladány, Földes, Kaba, Nádudvar, Berettyóújfalu), mint a sokak által ismert Hajdúszoboszló. Néhány perces autózással elérhetők. Szívesen ajánljuk szűkebb hazánk, a Sárrét minden zegét-zugát is. Felkereshetjük Madarné Szőke Erzsébet csuhé-, gyékény- és szalmafonó népi iparművészt Sárrétudvariban, Bálint Kálmánné hímzőt Kabán, Réti Szabó Sándor fafaragót falunkban, a neves fazekasokat vagy a Fehér Gólya Kézműves Udvart Nádudvaron. Számos visszatérő vendégünk szerint a „Sárrét íze és a Sárrét kincsei” visszavárják az ide látogatókat. De akad program a faluban is. Nemezkészítés, a bábmúzeum látogatása, a citeraegyüttesünk próbája vagy a pékség látogatása a híres bárándi kenyér miatt lehet érdekes. A Múltunk Háza a régi időket tisztelő és hagyományszerető bárándi, Bárándról elszármazott lakosok, a bárándi önkormányzat és a Sárréti Falusi Turizmus Egyesület közös kezdeményezése. A pályázati forrásból gyönyörűen felújított épület korábban katolikus plébánia volt, jelenleg turisztikai központnak, írógép-múzeumnak, folyamatosan fejlődő, a régmúlt emlékeit idéző helytörténeti kiállításnak ad helyet, és ez nyújt infrastrukturális hátteret a tavaly elkezdett kenyérfesztiválnak is.

A gasztronómia iránt érdeklődőknek készítenek kecskesajtot, kemencében és szabad tűzön sült-főtt különböző ételeket. Ennyire fontosnak tartja a gasztronómiát?

A Koroknai-porta előszeretettel kényezteti vendégeit „a hasuknál fogva”. Az évek során rengeteg ételkülönlegességet készítettünk vendégeink számára, akár kemencében, akár szabad tűzön. Mi nemcsak szállást adunk, hanem a finom falusi ételek és a pihenés háza is vagyunk, de ez nem csak ránk igaz. Megyei szervezetünk nemcsak érdekvédelmi szervezet, hanem egy nagy baráti társaság is. Közel száz tagunkkal 44 településen vagyunk jelen Hajdú-Bihar megyében. Azt, hogy a gasztronómia százakat mozgat, bizonyítja a Sárrét Íze Fesztivál, amelyet Nagyrábé önkormányzatával közösen szervezünk 2007 óta. Lassan megvalósul, amit kezdettől fogva akartunk, a régió legnagyobb piknikét hívtuk életre, amelyre több mint harminc településről sereglenek ide a Sárrét ízeit elkészítők és a fellépő művészeti csoportok.