Egy fuvolaművész Köröstarjánból

FOJKA LÁSZLÓ fuvolaművésszel, a Nagyváradi Állami Filharmónia művészeti igazgatójával Deák F. József beszélgetett.

Mi késztet egy embert arra, hogy zenész legyen, az Ön esetében mikor született meg a döntés?

Aki erre a hivatásra adja a fejét, annál ez a folyamat nagyon korán elkezdődik. Esetemben a szerencsének nagy jelentősége volt. Köröstarjánba, ahol születtem, egy kis verbuváló csapat érkezett a kolozsvári balettintézettől, amikor harmadikos voltam. Az iskolások közül próbáltak válogatni olyan gyerekeket, akik esetleg balettosztályba járnának. Kun Zsuzsanna tanítónő engem ajánlott, mert észrevette, hogy van zenei hajlamom. A szüleim, mivel Kolozsvárra kellett volna mennem tanulni, nem egyeztek bele, de a dolog szöget ütött a fejükbe, és elkezdtek érdeklődni, milyen lehetőségek vannak Nagyváradon arra, hogy zenét tanuljak. Az ötödik osztályt már a zeneiskolában kezdtem. A szüleim felismerése volt a döntő, de kezdettől fogva örültem annak, hogy zenét tanulhatok. Az iskola igazgatója előbb fagottra írt be, de az első fagottórán kiderült, hogy még kicsi vagyok, az ujjaim nem érik el a billentyűket, így irányítottak a fuvola felé. Nagyon megszerettem a hangszert, ennél is maradtam. A Nagyváradi Zene- és Képzőművészeti Líceumban érettségiztem 1973-ban. A líceumhoz került tanárként egy frissen végzett zeneszerző, Márton Jenő, aki zeneszerzőkört szervezett. Szép eredményeket értem el, rengeteget tanultam tőle, megszerettette velem a zeneszerzést. Bukarestbe akartam menni erre a szakra felvételizni. Acél Ervinnek köszönhetem, hogy elálltam ettől a tervemtől, ő meggyőzött, hogy jobb lenne, ha a fuvolával folytatnám. Ő akkor az iskolánk zenekarának a karmestere volt, meg volt velem elégedve, s rábeszélt, hogy mégis a fuvolát válasszam. Ez a kettősség azért is jellemző az életutamban, mivel a Mérleg jegyében születtem. Később a komoly- és a könnyűzene közötti választás is beleszólt az életembe, hisz az egyetemi évek alatt egy progresszív popzenekar tagja voltam. Az együttest Ethosnak hívták, a szebeni dzsesszfesztiválra is eljutottunk 1981-ben. Az akkori felvétel ma is kering a YouTube-on.

Hol folytatta zenei tanulmányait?

Az érettségi után a jászvásári konzervatóriumba felvételiztem. Nagyon kevés hely volt, egyetlen hely a fuvola szakon, kilencen jelentkeztünk a felvételi vizsgára. Az első próbálkozásom nem volt sikeres, de második nekifutásra már sikerült. Tanulmányaimat 1978-ban fejeztem be.

Hogyan indult el a karrierje?

Abban az időben országosan helyezték ki a végzősöket különböző munkahelyekre, így volt ez a konzervatóriumot végzett hallgatókkal is. Fuvolásoknak, országos szinten, a filharmóniáknál egyetlen szabad hely sem volt. Hogy mielőbb Nagyváradra kerülhessek, a marosvásárhelyi Népművészeti Iskolát választottam, mert ez a kulturális minisztériumhoz tartozott. Tudtam, innen hamarabb tudok álmaim felé lépni, mint ha a tanügyben helyezkednék el. A sors úgy hozta, hogy középiskolai tanárom, Dömös Árpád fuvolaművész, aki a filharmóniának is tagja volt, családjával az Egyesült Államokba emigrált, így Váradon szükség volt egy fuvolásra.

Ha akkor nem is akart tanár lenni, ma Váradon tanít is.

Igen, külsősként tanítok fuvola szakon a Nagyváradi Egyetemen, korábban a zenelíceumban is oktattam. Számos növendékem sikeresen tudott elhelyezkedni szimfonikus zenekarokban. Fuvola szakos tanárokat is neveltem, ennek köszönhetően a zenelíceumban átadtam a helyem egykori növendékeimnek.

A muzsikálást folytatja valaki a családban?

Igen! A leányom a kolozsvári zeneakadémián végzett hegedű szakon, ő a mi zenekarunkban játszik, a fiam viszont nem foglalkozik zenével, a Budapesti Műszaki Egyetem mérnök-informatikus karán diplomázott.