Új harang szól a tarjáni reformátusokhoz

Nagy ünnepet ültek meg a Bihari Református Egyházmegye – és egyben az egyházkerület – legfiatalabb egyházközségének, a Toldinagyfalui Református Missziói Gyülekezetnek a tagjai. November eleje óta köröstarjáni templomuk tornyában új harang hívja a híveket az istenházába, ezért adtak hálát a Teremtőnek, ugyanakkor megemlékeztek a reformáció ünnepéről és arról, hogy szinte napra pontosan két éve áldották meg és adták használatba a gyülekezet új templomát.

A Bihar megye legnyugatibb részén, a román–magyar országhatár mentén élő magyarokat fogja össze a missziói egyházközség Oláhszentmiklós központtal. A gyülekezetbe tartoznak még a Biharszentandráson, Köröstarjánban, Körösgyéresen és Rojton élő kálvinista magyarok, összesen is kétszáznál kevesebben. A 2007-ben hivatalosan is megalapított egyházközség lélekszáma azonban esztendőről esztendőre nő, és a közösség aktivitását, tenni akarását, egyházszeretetét és kitartását, illetve lelkészük törekvését híven tükrözi, hogy az eltelt hat esztendőben Oláhszentmiklóson előbb megvásároltak és felújítottak egy parasztházat, ahol az istentiszteleteket tartották, majd modern, új gyülekezeti házat, Köröstarjánban pedig templomot építettek.
A november eleji hálaadó ünnepi istentiszteleten a kolozsvári székhelyű Diaszpóra Alapítvány elnöke, szórványmissziós előadó, Vetési László szórványlelkész hirdette az igét. Kiemelendő, hogy tíz évvel ezelőtt a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet hallgatói az ő kezdeményezésére indultak el szerte Erdélyben, hogy feltérképezzék, hol élnek úgy református magyarok, hogy nincs egyházközségük. Akkor még teológusként többek között Farkas Zsolt, a későbbi gyülekezetalapító, parókus lelkész volt az, aki ezt a kicsiny bihari közösséget felkutatta, éveken át házról házra járva kereste meg a helybeli magyarokat, akiknek nagy többsége a ’89-es rendszerváltozás után költözött ki vidékre Nagyváradról – főleg a városban tapasztalt nehéz életkörülmények, a munkahelyek hiánya, az alulfizetettség és az egyre költségesebb lakásfenntartás miatt.
Az egyre gyarapodó és erősödő gyülekezet harangszentelő istentiszteletén kicsinek bizonyult a tarjáni templom. Az ünnepen a reformátusokkal tartott ugyanis a római katolikus gyülekezet jó néhány tagja is, valamint számos vendég érkezett, többek között azok a hollandiai támogatók, akik segítsége nélkül talán még ma sem készült volna el az építkezés. Vetési László érdekfeszítő igehirdetésében a küldetéstudat és a hitvallás fontosságára világított rá, majd a köszöntőbeszédek során Mikló Ferenc, a Bihari Református Egyházmegye esperese az áldozatos munkával elért eredményt, Bărbuţ Péter római katolikus plébános pedig a harang hívó szavának meghallását hangsúlyozta. Az ünnepségen felszólalt Rézik László, a Köröstarjánt is magában foglaló Körösgyéres község alpolgármestere is, ő az együtt ünneplés, az összefogás és a magyarság összetartásának fontosságára hívta fel a figyelmet. Ugyancsak szót kapott a templomba időközben megérkezett, majd beszéde után angolosan távozó polgármester is. Ioan Paşca, mintha nem tudta volna, hol van, tartalmas politikai kampánybeszédet tartott. Mint mondta, azért lehet jelen, mert annak idején a magyarok „jó helyre tették a pecsétet”, és megígérte, támogatásával ezután is igyekszik majd megszolgálni az iránta tanúsított bizalmat, majd elmondta, egyik fontos terve, hogy a községközpontot Gyéresről Tarjánba költöztesse.
A reformáció ünnepére emlékezve úrvacsoraosztás is volt, az ágendai beszédet Mikló Ferenc mondta, majd az esperessel közösen a lelkésztársak, Farkas Zsolt és Vetési László szolgáltatták ki az úrvacsorát. A templomi ünnepség végén áldották meg, illetve szentelték fel az új harangot, amely már a helyéről, a templomtoronyból szólt a gyülekezethez. A templomi együttlét nemzeti imánk eléneklésével zárult.