„Itt van az élet, Tarjánban”

A köröstarjáni RÉZIK LÁSZLÓ, Körösgyéres alpolgármestere úgy érzi, amit lehetett, azt megtette a helyi magyar közösség érdekében. Önkormányzati szerepvállalása idején kézzelfogható eredményt értek el, bár nemigen számíthattak az állam segítségére, csak saját bevételeikből, illetve uniós finanszírozással sikerül valamit mozdítani a községben.

A Nagyváradtól délnyugatra, a Sebes-Körös partján fekvő településen az elmúlt két esztendőben több olyan megvalósítás is történt, ami a helyi magyar közösség óhaja és érdeme. Amint Rézik László alpolgármester is kiemelte, 2011 novemberében avatták fel a helyi református közösség új templomát, tavaly pedig új, modern ravatalozó kápolnát adtak át, ez csak a magyaroké a saját temetőjükben. A római katolikus templomban megoldották a fűtést, november elején pedig harangot szenteltek a református istenháza tornyában.
A Köröstarján összlakosságát kitevő 2500 főből már csak 700-nál kevesebben magyarok, mondja az elöljáró. A református ünnepségen a község polgármestere, Ioan Paşca bejelentette, a községközpontot Körösgyéresről Tarjánba költöztetnék, ez pedig a helyi magyar közösségnek is sokat jelentene, véli Rézik László. Eddig minden ügyes-bajos dologgal át kellett menni a szomszéd faluba, amelynek a lakossága alig haladja meg az ezret – és tíznél kevesebb magyar él ott. Tarjánban ráadásul van nyolcosztályos iskola, orvosi és állatorvosi rendelő, kultúrház. „Itt van az élet, Tarjában”, mondja az elöljáró, és hozzáteszi: az önkormányzat jövedelme is innen származik, mert itt jobb adófizetők az emberek.
A tarjáni magyar közösségre is jellemző, hogy kevés a gyermek. Az elemi iskolában összevont osztályban tanulnak a diákok, a felső tagozatosok pedig Nagyváradra ingáznak mindennap. Ugyanakkor az tapasztalható, hogy az aktív fiatalság, a fiatal felnőttek nem hagyják már el a települést, sőt néhány család Váradról költözött ki a faluba. Ez elsősorban a drága városi létfenntartással magyarázható, másodsorban pedig annak köszönhető, hogy fejlődik a vidéki környezet is, egyre jobbak az életkörülmények Köröstarjánban is. Ráadásul közel a város, szinte félóránként van buszjárat Nagyváradra és vissza. A helybeliek jelentős része ugyanis Váradon dolgozik, a faluban egyre kevesebb a földműves vagy állattenyésztő. A település melletti sertéshizlaldában dolgoznak még páran, és működik néhány kisebb gyár a faluban, így aki akar dolgozni, az talál munkát magának – summáz az alpolgármester.
A tizenhárom tagú helyi tanácsba két magyar került be a legutóbbi helyhatósági választáson. A polgármesterrel megértik magukat, mert annak idején megállapodtak, hogy ha a tarjáni magyarok támogatják őt, azzal viszonozza a bizalmat, hogy segíti a magyar alpolgármester megválasztását. Meg is tartotta a szavát, így lett a helyettese az RMDSZ-es Rézik László, holott a tanácsban a Szociál–Liberális Szövetség képviselői abszolút többségben vannak.
Jelentősebb állami támogatást viszont annak ellenére sem kaptak, hogy az önkormányzat kormánypárti. Csak a befizetett adókból kerül vissza valamennyi, így a község szinte kizárólag a saját bevételeiből tartja fenn magát. Komoly beruházásra nem telt, amit elkezdtek – közel 13 kilométernyi út leaszfaltozása és a gyermekek napközi központjának (az úgynevezett after schoolnak) a megépítése –, azt az Európai Unió finanszírozza. Kisebb, látványos munkákkal azonban mindig igyekeznek valamit javítani a falvak összképén. A mandátum kezdetén nem számoltak azzal, hogy ennyire nehéz időszak következik. Rézik megnyugvással mondja, hogy a legnagyobb beruházásokkal szerencsére ekkorra már végeztek: az iskolát, az óvodát, a kultúrházat rendbe tették 2012-re. Ha most nem lenne a nyertes uniós pályázatuk, sem a napközi építését, sem az aszfaltozást nem kezdhetnék el.
Amikor a céljairól kérdezzük, az alpolgármester ezt feleli: „Én már jó fél éve boldog nyugdíjas lennék, úgyhogy az a célom, hogy találjak valakit, aki vállalja helyettem az alpolgármesterséget.” Három mandátumon át volt elöljáró, úgy érzi, amit tudott, megtett, nem vállal újabb jelöltséget.