Gyógynövény-ábécé (83.) – Komló (Humulus)

A kenderfélék (Cannabaceae) családjának egyik nemzetsége. A nemzetségbe tartozó három faj közül a legismertebb és legelterjedtebb a közönséges komló (H. lupulus), egy kétlaki, évelő kúszónövény; ennek termése a sörgyártás egyik legfontosabb alapanyaga. Román neve hamei.

A közönséges komló hazája valószínűleg Kelet-Európa volt, azonban a VIII. század óta egész Közép-Európában elterjedt. Nedves helyeken, ártéri és ligeterdőkben olykor áthatolhatatlan bozótot képez. Júliusban virágzik. Gyógynövényként nyugtató- és altatószerként, valamint gyomorpanaszok ellen használják.
Az elvirított termős növények virágzata a megnövekedő murvalevelekkel és takarópikkelyekkel tobozszerűvé válik. Gyógyszerként és sörfőzéshez csak ezeket az úgynevezett komlótobozokat használják; a drog gyógyszerészeti neve Strobuli Lupuli (Lupuli strobulus). A tobozkában mirigyszőrök találhatók, amelyekben a keserű ízű, étvágygerjesztő és tartósító hatású lupulon és humulon válik ki. A drog emellett kb. 1–3 százaléknyi illóolajat és fito-ösztrogéneket is tartalmaz. A tobozkából nyert komlóliszt a sörgyártásban fontos, ezért a komlót nagyüzemi táblákon termesztik is.
A népi gyógyászatban teáját nyugtató, altató hatásáért használják. Az álmatlanság elleni italokban a komlót hatékonyabb nyugtató füvekkel, például macskagyökérrel kombinálják. Kimutatták, hogy csökkenti a koleszterinszintet.