Fiatalodik Gálospetri

Távol esik a világ zajától, de nincs is annyira messze az érmelléki falu. Nagyváradtól 58 kilométerre, a legközelebbi várostól, Érmihályfalvától 9 kilométerre, a községközponttól, Értarcsától mintegy 3 kilométerre fekszik.

Gálospetri nevét először 1291-ben említik az oklevelek Villa Petri in Nyr és Villa Uxuris Gallos körülírással. Első birtokosai Egyházaskereky Mihály fiai voltak, tőlük 1347-ben Csanád érsek szerezte meg a települést. 1399-ben a Telegdyek, 1445-ben a Zólyomiak birtoka, 1482-ben a Macskásyak voltak az urai. Nevének elemei valószínűleg a falu egykori birtokosára utalnak: Gál (Gálos), illetve a Péter (Petri) személynév birtokolást kifejező, i-képzős származéka.
A falunak az 1886-os népszámláláskor 1032 lakosa volt, közülük 899 magyar, 85 román; 603 református, 279 görög katolikus. Egy évszázad múlva nem sok változott, az 1992-es népszámlálás adatai szerint az 1025 petri lakosból 868 volt magyar, 122 román, 35 roma. A legújabb, 2011-ben végzett népszámláláskor a településen 985-en éltek, 711 magyar, 143 román és 131 roma nemzetiségű. Felekezeti hovatartozás szerint 557 a református, 215 a görög katolikus, 63 a római katolikus, 100 a baptista, 30 az ortodox. A görög katolikusok a ’90-es évek elején minden gond nélkül visszakapták templomukat.

Aszfaltos utakon
Esős őszi napon kerestük fel a falut a gálospetri illetőségű Bordás Károllyal, Értarcsa polgármesterével. Többször jártam már Petriben, s nem egyszer gyalogoltam Tarcsától. Ez az út hosszú ideig katasztrofálisan elhanyagolt volt. 1998-ban az illetékesek nagy nehezen rávették a Bihar Megyei Tanács akkori elnökét, hogy menjen ki, és személyesen győződjön meg az ominózus út állapotáról. Akkor mintegy 300 ezer lejt juttatott a megye az út felújítására, de az pár éven belül ugyanolyanra romlott le, mint azelőtt volt. Mára ez a gond megoldódott, Gálospetribe aszfaltos úton lehet eljutni, sőt a falu összes utcája is le van aszfaltozva. Beteljesült ez az álom, s a helyiek nagyra értékelik a változást. Nemcsak jó útjaik vannak, hanem az ivóvizet is bevezették, s majdnem minden lakásban van fürdőszoba is. Még a szennyvízelvezető csatornákat kell kiépíteni, de Bordás Károly szerint, ha meg is épül a kanalizálás, nagyon költséges lesz a fenntartása.
A mérnök végzettségű polgármester tősgyökeres gálospetri lakos, ám 1972 és 2004 között Feketeerdőn élt. Az ottani üveggyárban töltött be vezető tisztséget. „Végül, mivel muszáj volt az üveggyárat bezárni, 2004-ben hazaköltöztem a szülőfalumba. Abban az évben tartották a helyhatósági választásokat, én is indultam Értarcsa község polgármesteri székéért, s el is nyertem. Azóta a tisztségben vagyok. A méreg is hajtott ide. Amikor haza-hazajöttünk a szüleinket meglátogatni, a Tarcsa–Gálospetri úton többször is elakadtunk. Tenni akartam valamit, hogy a község mindhárom településén, Értarcsán, Éradonyban és Gálospetriben az utak járhatók legyenek. Ha egy községet nem lehet könnyen megközelíteni, senki sem figyel fel rá. Az élet bizonyította, hogy elméletem megállja a helyét; ma már több vállalat autóbuszai szállítják a Petriben lakó dolgozókat a gyárakba.”
A fiatalok zöme érmihályfalvi cégeknél, az Ara gyárban talált munkát. Tizenöten-húszan időszakosan Németországba járnak dolgozni. A lakosság egy része továbbra is mezőgazdasággal foglalkozik. Többen saját maguk művelik meg a földet, de néhány mezőgazdasági társulás is van.
Gálospetri lakossága nincs elöregedve, hiszen a fiatalok nem tudtak elmenni, mert máshol sincs munkalehetőség. Az utóbbi időben pedig sok fiatal család be is költözött ide, románok is. Főleg Mihályfalváról érkeznek, de más településekről is. Pár tízezer lejért vehetnek itt házat.

Tájház és halastó
Kulturális életről nem nagyon lehet beszélni a faluban, esetleg az iskolában tartanak különböző ünnepségeket. Ennek egyik okát a polgármester abban látja, hogy a pedagógusok mind ingáznak, nincs, aki összefogná, megszervezné a fiatalokat. „Erről már beszélgettünk a tanügyiekkel, bízom benne, hogy találunk megoldást” – mondja Bordás Károly.
A Székelyhídon élő, de gálospetri gyökerű dr. Kéry Gáspár fogorvos 2002-ben falumúzeumot alapított Gálospetriben, ez Magyar Tájház néven vált ismertté. Nincs nyitvatartási órarendje, egy helybeli megbízott gondnok bármikor fogadja a látogatókat. Ha nagyobb csoport érkezik, akkor Kéry doktor eljön Székelyhídról, és személyesen mutatja be a gyűjteményt.
Valamikor neve volt a horgászok körében a petri halastónak. Ennek a sorsáról is kérdezem a polgármestert. Megtudom tőle, hogy a régen öntözésre is használt létesítmény az értarcsai önkormányzat tulajdona. „Most jelentkezett egy komoly érdeklődő Nagykárolyból, aki szeretné a tavat kibérelni. A tarcsai helyi tanács fog dönteni.” Bordás Károly szerint jó volna bérbe adni, „egy gonddal kevesebb lenne”.

Kevés az óvodai hely
Mivel a fiatalok otthon maradtak Petriben, a tanintézetben nincs létszámhiány. „Hál’ istennek, sok a gyerek a faluban – örvend a polgármester. – A gyermekotthonban élőkkel együtt ma az általános iskolába és a hozzá tartozó óvodába mintegy százötvenen járnak.” Azt nagyon nehezményezi az elöljáró, hogy csak egyetlen óvodai csoport működését engedélyezte a tanfelügyelőség, pedig van elég gyerek a második csoportra is. „Jártak itt a tanfelügyelőségtől, beszéltünk róla, de nem engedélyezték, hogy két csoport működjön. Felvették az első 18-20 gyereket, azok járhatnak óvodába. De nálunk van negyven óvodás korú gyerek! A kimaradókkal mi lesz? – teszi fel a kérdést a polgármester. – Nem tudom, miért nem hagytak jóvá még egy posztot, nagyon fura dolog ez, és senki sem oldja meg. Az önkormányzat nem tud mit tenni.”
Betekintünk az iskolába is. A 11 órai szünetben érkezünk, a pedagógusok szívesen vállalnak egy rövid beszélgetést. Kulcsár Rozália tanárnőtől megtudjuk, hogy az I–VIII. osztályok mellett működik előkészítő osztály és óvodai csoport is. Csak magyar nyelven folyik az oktatás, képzett szaktanárokkal, tanítókkal. A pedagógusok ingáznak, csak az óvónő lakik a faluban. A romántanár például Nagyváradról jár ki, mások Érmihályfalváról, Értarcsáról vagy éppen Szalárdról. Diana Suciu román szakos tanárnő nem érzékel különösebb gondokat a román nyelv oktatásában; ami a tantervben szerepel, azt átveszik. Mivel az elsősök és a másodikosok idén nem kaptak új tankönyveket, a nagyobb gyerekektől elkérték a tavalyiakat, s a kisebbek most azokat használják.
Az előkészítő osztályba 14 gyerek jár, a szünetben ide is betérünk. A terem szép tiszta, világos, mindenütt főleg saját kezűleg készített szemléltetőeszközök. „Nagyon jónak tartom az előkészítő osztályos oktatást, a gyerekek odafigyelnek az órán, a foglalkozásokon. Az itt begyűjtött tudás nagyban hozzájárul ahhoz, hogy jövőre, amikor már elsősök lesznek, a tanítónak ne legyen komoly gondja velük, mivel addigra megszokják az oktatás ritmusát” – mondja Kóka Enikő tanító.
A tanító néni és a gyerekek örömmel teljesítik kérésemet, s elkészülhet róluk a csoportkép. „Benne leszünk az újságban?” – kérdezi az egyik nebuló, s meg is köszöni, hogy betértem hozzájuk. Később tudtam meg, hogy ő is a gyermekotthon lakója.

Otthon – mindig nyitva a kapu
Gálospetriben már öt éve működik a Böjte Csaba ferences szerzetes által létrehozott alapítványhoz tartozó Szentháromság Gyermekotthon. A barokk homlokzatú egykori Fráter-kastélyban rendezkedtek be, teljesen felújították az épületet. A kastély előtti kertben mindenütt virág, bár már jól benne járunk az őszben, s gyümölcsfát is lehet látni bőven. A kastélytól mintegy száz méterre létrehoztak az otthonnak egy gazdaságot: sertést hizlalnak, tyúkot, kacsát nevelnek. Ennek köszönhetően mindig van friss tojás – tájékoztat az otthon vezetője, Kosza Erzsébet.
Jelenleg 32 gyermek lakik itt, legtöbben a környező településekről, Érmihályfalváról, Székelyhídról érkeztek, nehéz sorsú családokból származnak. Teljes ellátást kapnak, iskolába járnak. „A gyerekek egész tanévben itt tartózkodnak, csak vakációban mehetnek haza, hiszen mind nekünk, mind Csaba testvérnek az a célunk, hogy tanuljanak, de ne szakadjanak el a családjuktól sem. Vannak szülők, akik eljönnek ide meglátogatni a gyereküket vagy telefonon érdeklődnek felőlük. Ha vakációban esetleg nehézséget jelent a gyerekek eltartása, bármikor visszahozhatják őket, a kapu a nap mind a 24 órájában nyitva áll” – hangzik el.
Az otthont kizárólag adományokból tartják fenn. „Hála istenek, vannak jólelkű emberek, akik adakoznak, tőlük kapunk ruhaneműt, élelmet, mindent, amire szükségük van az itt élő gyerekeknek. Én 15 évet dolgoztam a sepsiszentgyörgyi gyermekvédelemnél mint képzett nevelőszülő. Aztán úgy döntöttem, hogy el akarok menni onnan, ahol addig éltem. Írtam Csaba testvérnek, s ő azt mondta, itt volna rám szükség. Nagyon jól érzem itt magamat, összesen hárman rendezgetjük a gyerekek mindennapjait. A férjem a kerti munkával foglalkozik, nagy a terület, s bárki láthatja, szép a környék. Az egészségügyi ellátást a falu orvosa, dr. Kiss Márta vállalta, éjjel-nappal fordulhatunk hozzá. Böjte Csabával tartjuk a kapcsolatot, mindenről informáljuk, ami itt történik.”

Deák F. József