Megújult a váradlesi reformátusok temploma

A Nagyváradtól délre fekvő Váradlesen alig éri el a százat a magyarok száma, reformátusok pedig mindössze harmincan vannak. Az egyházközségnek állandó lelkésze sincs, ez a kicsiny közösség mégis nekifogott, hogy felújítsa a főút mellett álló templomot. Nem kis erőfeszítésbe tellett, de az isteni gondviseléssel végül sikerült megóvni, megerősíteni és megújítani a hajlékot.

Váradles csendesen meghúzódó kis település Nagyváradtól délre, áthalad rajta a bihari megyeszékhelyet Araddal összekötő főút. Közigazgatásilag Nagyürögdhöz (Nojorid) tartozik, a községben szórványban élnek a magyarok – Váradlesen mintegy százan, és még ennyien a másik faluban, Biharsályiban –, miközben a többségiek száma meghaladja az ötezret.
A lesi és a sályi magyarok közel négy éve rendeződtek egy sorba, amikor megalapították a helyi RMDSZ-szervezeteket, aminek az eredménye is meglett: a legutóbbi helyhatósági választáson ifj. Bajó János bejutott a községi tanácsba. Így először lett képviselőjük a magyaroknak a községi döntéshozó testületben – pedig annak idején nagyon kevesen hitték el, hogy ez lehetséges. Az idő múlásával egyik magyar program követte a másikat, tavaly például Biharsályiban avattak Szacsvay Imre-szobrot annak a templomnak az udvarán, amelyben megkeresztelték a mártír országgyűlési jegyzőt.
Kora nyáron a váradlesi „magyar templom”, a református istenháza körül kezdtek el dolgozni. Nem volt nehéz észrevenni, hogy jól haladnak a munkával, hiszen a hajlék a főút mentén áll. Előbb a tetőt cserélték le, majd leverték a vakolatot, hogy száradjanak a falak. Ezután új külső köntöst kapott az épület, november derekára pedig már a lefestésével is végeztek. Belül azonban még javában dolgoztak.
A váradlesi református közösség templomfelújító munkássága azért is rendkívüli, mert az egyházközség olyan kicsi, hogy még kihelyezett lelkésze sincsen, a Várad-őssi Református Egyházközség lelkészei járnak ki megtartani az istentiszteleteket. A magyarságnak nincs is másik találkozóhelye a református templomon kívül, így érthető, hogy az a néhány lélek, aki ebben a „román olvasztótégelyben” is megtartotta a magyarságát, foggal-körömmel ragaszkodik e hajlékhoz.
Farkas Zsolt, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület közigazgatási ügyosztályának vezetője elmondta, hogy a gyülekezet bevételein túl magyarországi, vallásügyi államtitkársági támogatás is érkezett a lesi templom rendbetételére, ami teljes külső-belső felújítást jelent. Id. Bajó János, a váradlesi református közösség kurátora elmondta, hogy az egyháztagokra nem róttak ki terheket, ám – a templomfelújításra készülve – három esztendeig félretették az egyházközség bérbe adott termőföldjeiből származó jövedelmet. Az így összekuporgatott pénzhez jött hozzá az egyházkerületi, illetve magyarországi támogatás, valamint annak köszönhetően, hogy van magyar képviselő a nagyürögdi tanácsban, a megyei pénzek kiutalásakor a helyi önkormányzaton keresztül is jutott némi forrás az istenháza rendbetételére. A gondnok elmondása szerint november végéig mintegy 70 000 lejt költöttek el a templomra. Id. Bajó János ugyanakkor hangsúlyozta, nem pusztán az újravakolás és a festés került ilyen sokba; az épület domboldalon áll, és meg kellett gátolni a süllyedését is: az alap alábetonozásával stabilizálták a falakat.
A munkát lapunk megjelenésének idejére befejezték, és tervezik egy templomszentelési ünnepség megszervezését. A gondnok elárulta, erre akkor kerül majd sor, ha sikerül egy kicsit „talpra állniuk”, ugyanis a kiadások lenullázták az egyházközség számláit.