Hegyközi találkozások pünkösd vasárnapján

Hálaadó istentiszteleten együtt ünnepelték a pünkösdöt a frissen konfirmáltakkal a 25, 50, 60 és 70 éve Hegyközcsatárban, illetve a 10, 20, 30, 40, 50, 60, és 70 éve Siterben tettek vallást a gyülekezet előtt református hitükről.

Miklós Csaba Péter hegyközcsatári lelkipásztor az Apostolok cselekedetei 2. részének 37–39. versei alapján hirdette Isten igéjét a május 24-i, jubileumi alkalmon. A bibliai részlet a pünkösdi eseményre világít rá, aminek hatására ezrek tértek meg. Az Úr Jézus feltámadása után ötven nappal, a mennybemenetelét követő tizedik napon tanítványai különös tapasztalatokat szereztek. Azon a napon Jeruzsálem tele volt a világ minden tájáról érkező zarándokokkal, akik az aratási hálaadó ünnepre jöttek a templomba. A tanítványok kimentek az utcára az emberek közé, és Péter beszélt nekik Jézus kereszthalálának jelentőségéről, feltámadásának a tényéről, és olyan erővel hangzott az igehirdetés, hogy több ezer ember magára ismert, s megkeresztelkedtek. Akik hitre jutottak, azokon jézusi tulajdonságok jelentek meg, és olyan képességeket kaptak, amikkel eredményesen tudtak lelki munkát végezni.
A konfirmáció megerősítést jelent. Az ember ünnepélyesen megvallja hitét Isten és a gyülekezet színe előtt, s hite ezáltal is megerősödik, és ezzel válik a gyülekezet felnőtt tagjává. A konfirmandus fiatalok a felkészülés alatt eljuthatnak addig, hogy értsék és komolyan is gondolják, amit majd elmondanak a gyülekezet előtt.
Az idén jubiláló egykori konfirmandusok is jól felkészülve, izgatottan tettek bizonyságot hitükről, hogy feltöltődjenek a Szentlélek erejével, megerősödjenek hitükben, és közös úrvacsoravétellel megpecsételjék azt. A hálaadó ünnepi istentiszteleten ma ugyanazt az izgalmat érezték és mellette a találkozás örömét. Ki helyből, ki távolabbról érkezett, hogy felidézze emlékeit, azt, amikor közösen énekelték: „Vallást tettünk szent hitünkről…”. Felemlegették azokat, akik akár idős koruk, akár a távolság miatt távol maradtak a találkozóról, és egyperces néma csenddel emlékeztek azokra a társaikra, akiket a Teremtő magához szólított.
Mészáros Károly, az egyházközség főgondnoka ünnepi beszéde után minden jelenlévőnek egy emléklapot adott át, majd a gyülekezet a templomkertben megkoszorúzta néhai Kádár Miklós lelkipásztor emléktábláját, aki hatvan évvel ezelőttieket konfirmáltatta. A gyülekezet néhány tagja versekkel készült, az ünnepi hangulatot a helybeli Nagy Géza Református Kórus előadása emelte.
Templomozás után a presbitérium vendégül látta a jubilánsokat és minden jelenlévőt. Az egykori iskolatársak, kátésok a parókia udvarán kalács, ásványvíz és üdítő mellett jóízűen elbeszélgettek.

Többszörös ünnep Siterben
Ünneplőbe öltöztették a hívek az Árpád-kori református templomot pünkösd vasárnapján. Több okuk is volt erre: megünnepelni az egyház születésnapját, az idén konfirmált ifjak először vettek úrvacsorát, találkozta a kerek évtizedekkel ezelőtt konfirmáltak, s bemutatták a faluban Dukrét Géza nyugalmazott tanár Adalékok Siter történetéhez című monográfiáját.
Gyülekezeti tagok, szülők, nagyszülők, más településről érkezettek, jubiláló és az idén konfirmáltak, az utóbbi ifjak hozzátartozói töltötték meg a padsorokat. Jelen volt a magyarországi Komádi református egyházközségének lelkipásztora, Makay Lehel is, akinek felesége siteri születésű, és most volt neki is a jubileumi kanfirmandus találkozója. Ebből az alkalomból a lelkész házaspár egy úrvacsorai kelyhet adományozott a síteri egyházközségnek. Az ajándékot Gavrucza Nagy Emese lelkipásztor vette át köszönettel.
A hálaadó istentisztelet részeként Kupán Árpád helytörténész, nyugalmazott érdemes tanár méltatta a pedagógusi pályáját annak idején Siterben elkezdett Dukrét Géza könyvét, majd a szerző is felelevenítette megírásának körülményeit. Később a megjelentek meg is vehették a kötetet, s dedikáltathatták azt.
A kerek évfordulót ünneplő egykori konfirmandusok egy erre az alkalomra készített igés könyvjelzőt kaptak ajándékba, majd a templomkertben és a gyülekezeti teremben megszervezett szeretetvendégség alatt felelevenítették a múltat, és hálát adtak Isten megtartó kegyelméért.