Újjáépült szeretetből

Idén februárban leégett a magyarkéci parókia födémje. Azonnali és példás összefogás eredményeként alig egy hónap alatt újjáépült a tető, s a gyülekezet a püspök részvételével augusztus elején hálaadó istentiszteleten mondott köszönetet a gondviselésért.

A februári tűzvész után a gyülekezet tagjai azonnal egy emberként és hívás nélkül jelentek meg a parókián, és elkezdték a károk felmérését, helyreállítását. Nem kezdeményeztek gyűjtést, mégis rögtön érkezett a segítség a közigazgatásilag Margittához tartozó faluból, az önkormányzattól, a református egyházmegyétől, egyházmegyén kívüli közösségektől és magánszemélyektől. Az adakozást Csomay Árpád biharszentjánosi lelkész kezdeményezte, aki elsőként látogatott el Magyarkécre együttérzését kifejezni.
A példátlan összefogás eredményeként a becsült kár – 100000 lej – duplája gyűlt össze, ezért a kéciek úgy döntöttek, hogy a tetőtér beépítésével bővítik a parókiát. Megtalálták azokat a segítőkész mestereket, akik vállalták a gyors kivitelezést, hiszen minden perc számított. A helyi református közösség a presbiterekkel az élén minden lehetséges segítséget megadott, és mondhatni, hogy csodával határos módon, 34 nap alatt elkészült az új tetőszerkezet. A beépítés eredményeként három új szobával és mellékhelységekkel bővült a parókia.
A hálaadó istentiszteletet augusztus 2-án délután 4 órai kezdettel tartották. A helybeliek mellett jelen voltak a kéci közösséggel együtt érzők és azok is, akik anyagi vagy fizikai segítséggel előbbre vitték az újjáépítést. Ezért aztán a 300 lelkes magyarkéci gyülekezet legalább még egyszer ennyi vendéget fogadott. El sem fértek mind az istenházában, ezért a helyiek a templomkertben felállított sátrak alatt lehettek részesei a kihangosított-kivetített szertartásnak, a templomot átengedték a vendégeknek.
Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét, jelen volt továbbá Rákosi Jenő érmelléki esperes és igen sok református lelkész és presbiter. Elsőként a házigazda, Mike Pál tiszteletes üdvözölte a híveket és mondott köszönetet a megjelenteknek, románul is köszöntötte a bajban mellettük levő testvéreknek. Csűry István beszédében kiemelte, hogy életünkben „mindig vannak gyönyörűséges szakaszok, de vannak olyanok is, amiket alig-alig tudunk elhordozni. Ilyenkor kérdezzük: hol van az Isten?” Mindig velünk van – érkezett a válasz –, akkor is, ha megpróbáltatásokon megyünk át, mert kisegít belőle. Élő példa erre, hogy Magyarkécen a helyzet csodálatosan jobbá lett.
Az igehirdetés után Mike Pál részletesen beszámolt a tűzesetről, annak okairól és az újjáépítési folyamatról. Meghatottságát néha nehezen titkolva mondott köszönetet a segítségért a több mint 300 adakozónak. „ Összesen 115 református gyülekezet adakozott, három román egyház, négy baptista gyülekezet – sorolta a lelkipásztor –. Még a kéci roma baptista testvérek is eljöttek, ez különösen is jól esik nekem. Emellett intézmények is támogattak: elsőként a margittai Horváth János Elméleti Líceum szülői közössége, aztán a szívünkhöz közel álló CE Szövetség minden körzete gondolt ránk, de még a bihari fogyatékkal élők is átérzik a mi jelenlegi fogyatékunkat. Nagyon megható a román testvérek mellénk állása. Mindegyik felekezet felkeres bennünket, hozzák nem kicsi adományukat. Érzem, tudom: szeretetből teszik. Az erdő közbirtokosság elnöke is felkeres, szponzorálni akar. De jön szinte azonnal Margitta polgármestere is, tudatja: családunknak a krízisalapból azonnal gyorssegélyt utalnak ki. Később a városi tanács is hozzájárul a teher enyhítéséhez. Gyülekezetünk sohasem volt szűkmarkú, most sem az: sok kispénzű ember nyúl mélyen a zsebébe, erején felül is adakozik. 55 család ad a 130-ból. Mi ez, ha nem annak a jele, hogy valóban az Úr építi a házat, s bizony, sokkal több épül itt a kőnél. 115 magánszemélytől kapunk még ezen felül: nem mintha a gyülekezeteink adománya nem magánszemélyek pénzéből tevődne össze.”
A presbitérium nevében Borsi Attila főgondnok mondott köszönetet „a megtapasztalt hatalmas szeretetetért és összefogásért.” Az istentiszteletet a kórus és az Élő Kövek zenekar szolgálata tette még felemelőbbé.
A templomból a gyülekezet a parókia elé vonult, és felavatták a falára elhelyezett emléktáblát, melyen ez olvasható: „2015 Újjáépült szeretetből”, valamint idézet a XC. zsoltárból: „Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre.”
Ezen a helyszínen az esperes mondott ünnepi beszédet. „Az összefogásnak köszönhetően a volt hajlék újra hajlékká lett, hiszen, Uram, te voltál és te vagy hajlékunk nemzedékről nemzedékre” – hangsúlyozta Rákosi Jenő. Hozzátette, hogy bár a mai világban gyakori az irigykedés, még a lelkészek között is, de az biztos, hogy most nem az irigykedők hada áll itt, hanem azok, akik értékelik a tizenhat év munkáját, megvalósításait. Az adományok ezt fejezik ki, mondta az esperes.
Az emléktáblát a püspök és az esperes leplezte le, Csűry István megáldotta a felújított parókiát és az istentisztelet résztvevőit. Itt olvasta fel a házigazda az adományozók nevét, akiknek emlékoklevelet fognak eljuttatni. Az ünnepség szeretetvendégséggel ért véget.