Múltmentők Érkörtvélyesen

Jó látni, amikor egy egész életében tevékeny ember a nyugdíjazását követõen is aktív marad, megtalálja a mindennapokban rejlõ örömöket. Az érkörtvélyesi Tóth Imre és felesége, Tünde asszony ebbe a kategóriába sorolható, hisz saját értékeiket önzetlenül a köz számára hasznosítva, falumúzeumot hoztak létre.

A jó kiállású ház, a hosszan nyúló melléképületek, az alápincézett magtár jó módú gazdaportát sejtet. Tünde asszony siet elénk, férje Magyarországon a Tájház Szövetség találkozóján vesz részt. A háziasszony is jól informált, férjével karöltve vállalták a régi falu tárgyainak megmentését.

Veseleves, meseleves

Vendéglátóm a szeptember 17-én Nyíregyháza-Sóstófürdõn Kóstolja meg Magyarországot címmel megrendezett gasztronómiai napon elért sikerükrõl is beszámol, ahol az Érmellék kiemelt státuszt kapott, Kéri Gáspár egy teljes parasztház bútorzatát „költöztette” át a rendezvény színhelyére, ahol eleink mindennapi tárgyaira rácsodálkozhattak. Tóthék erre az alkalomra berakott kisdinnyét is vittek magukkal, a mutatósan felcímkézett érkörtvélyesi savanyúságnak szintén nagy volt a keletje. Az ottani fõzésben Kiss Géza és Kiss Edit voltak a segítségükre. Tóthné a dédnagymamájától átörökített savanyú veselevesét készítette el, ami a család kedvence. Az ottományi dédnagymama nagyot alkotott, hisz Attila fiuk átköltésében az étel neve meseleves lett,  ráadásul a zsûri fõdíjra érdemesítette. „A körzeti rádió és televízió a meseleves méltatásával volt tele” – meséli örömmel Tünde.

Mi is az a járom?

Tóthné jól emlékszik a háborút követõ nehéz idõszakokra, a családját meghurcolták, egy ideig a házból is kirakták õket. A nemzedékeken át felépített gazdaság semmivé lett, nehéz volt a megbélyegzettek élete. Még így is számtalan eszköz, ruhadarab megmenekült, amit sikerült megõrizniük. A család tárgyi emlékei ott sorjáztak a házban, a portán, szinte egy kis múzeumban éltek. Aztán lett is múzeum. Imrét tanárember lévén több kollegája is meglátogatta az évtizedek során. Az egyik fiatal tanítónõ rácsodálkozott a régi tárgyakra, de sehogy sem tudott rájönni, mi is lehet az a járom. Ekkor eszméltek rá, hogy felnõtt egy nemzedék, amelyik már nem ismeri a szüleik, nagyszüleik által használt eszközöket. Még abban az évben falunapkor tágra nyílt a Tóth-porta kapuja. Szabó Ödön, az RMDSZ megyei ügyvezetõ elnöke is látta a Tünde asszony örökölte gazdag hagyatékot, és felajánlotta a segítségét. A 19. század közepe táján épült önkormányzati tulajdonban lévõ házat szemelték ki falumúzeumnak, amit Szabó közbenjárásával 2006-ban sikerült a célnak megfelelõen átalakítani. Közben a magyarországi tájházasok szövetségének is tagja lettek, tõlük sok szakmai segítséget kaptak. Az ingatlanban nemcsak a parasztház bútorai, viseletek találhatók meg, külön szobában ma is mûködõ szövõszék várja a látogatókat, emellett mezõgazdasági eszközök, szerszámok is megtalálhatók. Az iskola modernizálásakor a táblákat, a régi padokat, a sokat látott vaskályhákat az utolsó pillanatban mentették meg.
A múzeum üzemeltetése rájuk hárul, mindezt ingyen teszik, ahogy a látogatók számára is díjtalan a belépés. Fõleg az elszármazottak keresik fel õket, de voltak már vendégeik az Egyesült Államokból, Belgiumból és Franciaországból is. Legnagyobb örömmel a fiatalok érdeklõdését fogadják, egyikük a látogatófüzetbe így írt: leginkább a mixer (köpülõ), a mosógép (sulyok) és a vasaló (mángorló) tetszett.
Tóthék portáján már beérett a szõlõ, a gyümölcsök egy része nagy bödönökben a pince elõtt cefreként érlelõdik. Lesz mivel koccintaniuk a látogatóknak.