Legyen sikerélmény az ismeretek átadása

Csaknem tíz éve tanítja a nagyszalontai kisdiákokat VERES MÓNIKA. „Nincs annál csodálatosabb, mint megtanítani valakit arra, amit még nem tud” – fogalmazta meg hivatásának lényegét.

A pedagógusi hivatás minden bizonnyal az egyik legszebb foglalkozás, hiszen mindazok, akik ezen a pályán dolgoznak, lehetőséget kapnak arra, hogy formálják, neveljék a jövő nemzedékét, hogy tudásukat átadva új ismeretekkel gazdagítsák a gyermekeket. Ez a nemes feladat nagy felelősséggel is jár, hiszen a pedagógus egész lénye útmutató, példa. Ebben a kihívásban nagyon ügyesen helytáll az egyik legfiatalabb nagyszalontai tanítónő, Veres Mónika, az Arany János Elméleti Líceum pedagógusa.

Tősgyökeres hajdúvárosi, még nem töltötte be a 29. életévét, a váradi tanítóképzőben, majd az ottani állami egyetem társadalomtudományi karán, óvó- és tanítóképző szakon szerzett diplomát. Férjét hét éve ismerte meg, s tavaly hivatalosan is összekötötték az életüket. Ő az egyik legnépszerűbb tanító néni a gyermekek körében. A pedagógusi pályáról és a tanítási módszerekről beszélgettünk vele.

– Gyerekkora óta tanítói pályára készült?

– Tizenhárom éves koromban döntöttem el, és attól kezdve minden erőmmel ennek elérésére törekedtem. Azért választottam ezt a hivatást, mert imádom a gyerekeket, és úgy gondolom, nincs annál csodálatosabb dolog, mint megtanítani valakit arra, amit még nem tud.

– Melyik az eddigi legemlékezetesebb élménye tanítóként?

– Rengeteg felejthetetlen élménnyel gazdagodtam eddigi pályám során, és minden egyes tanuló nyomot hagyott bennem. Talán az egyik legkedvesebb és az emlékeimben élő legfrissebb ilyen élmény az esküvőmhöz kapcsolódik. A negyedik osztályt végző kisdiákjaim a templomban megleptek két szavalattal és egy csodaszép énekkel. Sohasem felejtem el, milyen szépen csengett a hangjuk, úgy énekeltek a karzaton, mint valami angyalok. Nagyon megható volt.

– Mióta dolgozik pedagógusként?

– Közel tíz éve, mivel már a tanítóképző befejeztével sikerült azonnal állást kapnom kinevezett tanítóként. Korábban sem foglalkoztam mással.

– Mi jellemzi ma ön szerint a tanügyet?

– A pedagógusokra egyre több feladat hárul, hiszen minden iskolai tevékenységet, illetve iskolán kívüli programot hivatalos papírokkal, jelentésekkel kell alátámasztani. Ezek elkészítése, helyes összeállítása olykor rengeteg időt vesz igénybe, holott ezt az időt célszerűbb lenne a gyerekekre fordítani. Az oktatási rendszerekben, akárcsak a társadalom egyéb alrendszereiben, állandó változások zajlanak: átalakulnak az oktatás számára megfogalmazott célok, új intézményi formák és oktatási programok jönnek létre, változnak a tanulók rendszerbe való belépésének, továbbhaladásának és kilépésének szabályai, változik egy-egy oktatási program tartalma, és nem utolsósorban változnak a pedagógusok által alkalmazott oktatási-nevelési módszerek és eljárások egyaránt.

– Mit gondol, mi a titka annak, hogy a gyermekek megszeressék a tanítót, tanárt?

– Valóban én is úgy érzem, népszerű vagyok a gyermekek körében, aminek szívből örülök. Tulajdonképpen nincs titok, minden azon múlik, mennyire tudunk közel kerülni a gyerekekhez, mennyire lopjuk be magunkat a szívükbe. Minden gyermek érzi és visszatükrözi a szeretetet és a törődést, amit a pedagógustól kap. Igyekeznünk kell úgy átadni a programban megfogalmazott tartalmakat, minél több tanítási módszert alkalmazva, hogy a diákoknak folyamatos sikerélményben legyen részük, nem elhanyagolva a megfelelő motivációt sem.

– Önnek van valamilyen egyedi tanítási módszere?

– Természetesen minden pedagógusnak egyéni stílusa van, ezáltal a tanítási módszerek is eltérők. Ami engem illet, igyekszem ötvözni a hagyományos, klasszikus tanítási módszereket a korszerű, új, interaktív módszerekkel a hatékonyabb oktatás végett.

– Mivel foglalkozik szívesen a szabadidejében?

– Szívesen olvasok, zenét hallgatok, illetve sportolok. Hiszem azt, hogy ép testben ép lélek lakozik, és ahhoz, hogy az iskolában megfelelően teljesítsünk, elengedhetetlen a testi-lelki egészség megőrzése.

– Miben látja a tanári pálya szépségét, illetve nehézségét?

– Véleményem szerint a pedagógusi pálya az egyik létező legszebb, hiszen minden szavunkkal, tettünkkel nagyban hozzájárulunk a gyermekek fejlődéséhez, megalapozzuk a jövőjüket, felkészítjük őket az életre, arra, hogy bármilyen körülmények között megállják a helyüket a világban. Természetesen, mint minden más pályának, ennek is megvannak a nehézségei. A rohamosan fejlődő technológia nagyban befolyásolja a felnövekvő nemzedék életminőségét, értékrendjét és érdeklődési körét. Ahhoz, hogy a jövőben is hatékonyan működjön az oktatási-nevelési folyamat, a pedagógusoknak folyamatosan lépést kell tartaniuk a technológiával, és nyitottnak kell lenniük az újra, készen kell állniuk az állandó megújulásra.