Egy jeles műépítész születési évfordulója

A műépítész végzettségű Spiegel Frigyes iparművész, díszlettervező és bútortervező is volt, a szecesszió egyik legjelesebb magyarországi képviselőjének tartják. Felsőfokú tanulmányait a budapesti Királyi József Műegyetemen végezte, ott szerzett műépítészi oklevelet 1877-ben.

A műépítész végzettségű Spiegel Frigyes iparművész, díszlettervező és bútortervező is volt, a szecesszió egyik legjelesebb magyarországi képviselőjének tartják. Felsőfokú tanulmányait a budapesti Királyi József Műegyetemen végezte, ott szerzett műépítészi oklevelet 1877-ben.

Munkássága
Freund Vilmos építészeti irodájában kezdett el dolgozni. Iparművészeti tervezéssel is foglalkozott, feltehetően Fellner és Helmer magyarországi színházaihoz tervezett berendezéseket. Bútorterveit nemzetközi szinten is elismerték. Építészi munkássága mellett szakított időt arra is, hogy Korda Sándor részére filmdíszleteket tervezzen, majd az 1914-ben a Duna jegén tartott jótékonysági bál díszleteit is ő készítette. Jóval előtte, 1895 körül Weinréb Fülöppel nyitott közös irodát, sok budapesti bérházat terveztek, úttörő módon alkalmazva a szecessziós ornamentikát. Sokat dolgozott együtt 1902–1910 között Márkus Gézával elsősorban vidéki színházak, budapesti mulatók tervezésében. Utána, 1912–1919 között Englerth Károly volt a társa, együtt több vidéki középületre készítettek pályázatot.
A Magyar Építőművészek Szövetségének 1902-ben alapító tagja, 1914 és 1917 között elnöke volt. 1918-ban az Irodalmi és Művészi Szaktanács, 1919-ben az Országos Lakásépítési Tanács tagja volt. 1920-ban Nagyváradra emigrált, itt több bérházat, belső berendezést is tervezett, de ekkor már szakított a szecesszióval. 1923 után tér vissza Magyarországra. Néhány modern stílusú villát tervezett Kovács Endre társaságában, de betegeskedése miatt komolyabb munkákat már nem vállalt. 1933-ban hunyt el.

Ars poeticája
Spiegel Frigyes a lakóházak tervezésében az alábbi alapelvet követte: „A modern lakóház az alaprajzból indul ki, ennek megtervezését a célszerűség, illetve a modern ember életszükséglete határozza meg. Ma az ember élete sokkal bonyolultabb, mint az előbbi századokban, főképen kényelmi igényei változtak meg. Szeretjük napi munkánkat, az étkezést, az alvást és egyéb teendőinket külön-külön helyiségekben végezni, a mihez hozzájárulnak még a modern egészségtudomány elvei is, a melyek lehetőleg kevés ember együttlétét és mennél több levegőt és világosságot követelnek, így átlag véve ma lakásunkban sokkal több helyiséget követelünk meg, mint előbb, és ha ezek a helyiségek egyenkint kisebbek lehetnek is, mégis teljes mértékben szellőzhetőknek és direkt világításúaknak kell lenniök.”

Jelentősebb alkotásai
Budapestre tervezett lakóházai közül külön említést érdemelnek a VI. kerületben, az Izabella utca 94. és 96. szám alatt 1896–1897-ben felépített Lindenbaum-házak. A két épület homlokzata a II. világháborúban teljesen elpusztult, a 94. számú ház homlokzatát az ezredforduló után felújították. Az utóbbi ingatlan jellegzetes szecessziós stílusú homlokzati dísze az aranyozott páva.
Nagyváradra tervezett legjelentősebb alkotásai: Sonnenfeld-ház (1899) a Nagysándor József (Aurel Lazăr) utca 7. szám alatt; a Konrád-ház (1910) a Teleki (Primăriei) utca 6. szám alatt (a legelső fotón); a Markovits–Mathézer-ház (1911) szintén a Nagysándor utcán, a 21. szám alatt (a második fotón); a Weiszlovits-palota (1912) a Fő (Republicii) utca 15. szám alatt; a Sonnenfeld-palota (1912) a Szilágyi Dezső (Moscovei) utca 8. alatt; a Székely-féle bérpalota (1912) az Úri (Roman Ciorogariu) utca 28. szám; a Magyar Általános Hitelbank épülete (1922) a Szaniszló (M. Eminescu) utca 3. szám, illetve lakóháza az Alapi (Postăvarului) utca 13 alatt 1923-ból.

Az első szecessziós váradi lakóház
Az építőművész első és egyetlen szecessziós stílusú nagyváradi alkotása, a Sonnenfeld-ház 1899-ben épült az egykori Nagysándor József utca 7. szám alatt. Szokatlan és úttörő volt akkor még a váradiak szemében ez a stílus. A Nagyváradi Napló 1899. március 23-i számában Szecessziós világ Nagyváradon címmel egy névtelen újságíró is a következőket írta: „Sonnenfeld Adolf úr volt olyan bátor szembeszállni a konzervatív ízléssel és a Nagysándor utcában olyan házat építtetni, mely pitoreszk díszítéseivel, eredeti beosztásával sok disputára adott alkalmat. A lépcsőktől kezdve a vasrácsokig mindenütt görbe figurális motívumokat találunk. Hanem amilyen eredeti a Nagysándor utcai szecesszionista ház külseje, épp olyan praktikus a berendezése, ami nem kevésbé érdemes a megcsodálásra. Igazán csodálkozunk azon, hogy még nem akadt élelmes vállalkozó, aki szecesszionista kávéházat épített volna…”
Nos, ma már tudjuk, hogy mindössze röpke egy évet kellett várni, és megnyílt a Royal kávéház, 1902-re az Emke is, mindkettő szecessziós belső dekorációval, majd sorra követte ezeket a többi hasonló stílusú kávéház, vendéglő is. És természetesen a bér- és lakóházak.