Versenysport vagy tömegsport?

Kevés Biharban a dúsgazdag mecénás, kicsi a váradi piac: a romániai labdarúgás, de említhetnénk a többi labdás sportágat is, azok marketingstratégiáiról általában a multik bukaresti központjaiban döntenek. Ezek azok az okok, amelyek miatt a régió képviselői a csapatsportágakban nem versenyképesek a tőkeerős fővárosi, s most már moldávai riválisokkal szemben.

Megannyi analízis, újságban, blogokban megjelent anyag taglalta már a látványsportágakban szereplő váradi csapatok felemelkedésének lehetőségét, ám a realitások azt jelzik: a bihari sportvállalkozások csupán kivételes esetben versenyképesek a riválisokkal. A futball még csak különösebb elemzésre sem érdemes, amennyiben a Bihar FC-t továbbra is az önkormányzat, és a Megyei Tanács pénzelgeti, no meg nemrég beszállt kicsiny tőkéjével a fociiskolát működtető Vízer László is. A gond az, hogy megyénkben a gazdagok jövedelmük csak 1-2 százalékát fordítják imázsépítő szórakozásra, ám ez az összeg nem biztosít elég forrást az élvonalbeli, s ne adj’ Isten a nemzetközi szint eléréséhez…
Egyébiránt akad csapatsportág, amelyben a váradiak viszik a prímet: ez a vízilabda. Sokak szerint beszédes, hogy éppen e sportágban feltűnő az erdélyi fölény: relatív kis befektetéssel lehet sikert elérni. Ennek oka, hogy a televíziós társaságok nem kapkodnak a közvetítési jogokért, a támogatók meg szívesen fektetnek be, mert cégnevük úgy kerül ki a nemzetközi színtérre és piacra, hogy azért vajmi keveset kell fizetniük...
A paradox konklúzió az, hogy a gazdasági értelemben kevéssé fejlett régiós sportvállalkozások, illetve egyesületek annál versenyképesebbek, minél kevesebb lej mozog a szakágban!
Vagyis nagyon furcsa helyzet állt elő, leginkább a partiumi sportágakban: egyesek szerint meg kellene szűntetni a csak pénzfaló egyesületeket, mint például a magas szintű labdarúgás, a női kosárlabda és a férfi kézilabda, s a reájuk szánt összegeket az olyan klubokba, egyéni sportolókba kellene fektetni, akik kevés pénzből több eredményt tudnak felmutatni.
Mások azonban azon a véleményen vannak, hogy a tömegsportra kellene összpontosítani, mert a gyerekek a számítógép elé kényszerülnek, a fiatalok a bárokba szorulnak, a középkorúak és az idősödők pedig egyre inkább eltunyulnak. Utóbbiak pedig leginkább – épp a sporthiány miatt – annak vannak kitéve, hogy hamarabb találkoznak teremtőjükkel, mint első nyugdíjukkal.