Alkotó- és néptánctábor a természet lágy ölén

DEÁK ANDREA margittai tanítónő kollégáival együtt úgy tapasztalta, hogy kevés az a heti két óra, amit a tanterv szerint a gyerekek a képzőművészet alapfogalmainak elsajátítására fordíthatnak. Ezért a nyári vakációban már hetedik éve képzőművészeti tábort szervezett.

A festői szépségű Sólyomkőváron a római katolikus plébánia fogadta be a táborozókat. Legelőször 2010-ben húsz érdeklődő elemista osztályos gyereket gyűjtött össze Deák Andrea tanítónő, és kézműves foglalkozások, szabadtéri festészet által vezette be őket a képzőművészet világába. A program művészeti vezetője Papp Gábor margittai festőművész volt. Nagy élmény volt a gyerekeknek egy igazi művészt megfigyelni alkotás közben, aki az ő munkájukat is figyelemmel kísérte, irányította, és szakmai tanácsokkal látta el őket. Mivel a táborozók közül sokan a néptánccsoport tagjai voltak, napirenden volt a néptáncoktatás is a főszervező, Deák Andrea vezetésével. Legfőbb segítője pedig Fügedy Anikó tanítónő volt. A kézműves foglalkozásokat – nemezelés, gipszöntés és -festés – Tímár Andrea irányította.

A tábor sikere várakozáson felüli volt, a gyerekek jelezték, hogy legközelebb is részt vennének rajta, és igen sok új jelentkező is akadt. A főszervezők szélesítették a kört: a következő évben jóval több gyereket fogadtak, és növelték a meghívott képzőművészek számát is. Tucatnyi festőművészt hívtak meg nemcsak szűkebb hazánkbó, hanem az anyaországból, Szlovákiából, Ukrajnából, Fehéroroszországból, Lengyelországból is. Margittáról Angyal Anikó, Antal Tünde, Bagosi Anna és Bánházi Gyöngyi, Nagyváradról Bihari Barna és Popon Krisztina, Belényesből Szabó Angéla, Magyarországról pedig a nagybörzsönyi Kiss család, a nyergesújfalui Megyei Erzsébet és férje, Ballabás János, a miskolci Boda Gertrúd, a szolnoki Kalocsay Mihály számít visszajáró vendégnek. Szlovákiából Eva Lorenzova állandó vendég, ő hazájában szervez nemzetközi művészeti táborokat, és általában még visz magával Sólyomkővárra két-három művészt. A margittai képzőművészeket is meghívják alkotótáborokba. Voltak már Nyergesújfalun, Nagybörzsönyben, Miskolcon és Kassán.

A művészek a szabad ég alatt alkottak, érdeklődő gyermeksereg gyűl köréjük, hogy ellesse a fortélyokat. Aztán ők is ecsetet ragadnak. Mentoraik segítik őket, ha valahol elakadtak. A táborozás végén a festményeket kiállítják, a művészekét és a -palántákét egyaránt. Sólyomkővár után Margittán is láthatók a kiállítások. A meghívott művészek a teljes ellátást azzal honorálják, hogy alkotásaikból felajánlanak párat a szervezőknek. Ezek értékesítéséből származó pénzt a következő évi táborozásra fordítják. Az anyagi fedezet többi részét a közben megalakult Pro Folk Egyesület teremti elő, ennek elnöke Deák Andrea. Bevételeik pályázatokból és támogatóktól származnak.

A felnőttek is nagyon megszerették a tábort. Deák Andrea szerint ennek oka a családias hangulat, a felnőttek úgy törődnek a kicsikkel, mint szülők a gyerekeikkel. Az évek során egyre több pedagógus kapcsolódott be önkéntes segítőként a programba: Juhos Márta, Szűcs Andrea, Pop Mónika, Szabó Zsófia, Bődi Boglárka, Almási Judit, Kis Éva tanítónők, valamint Antal Zsolt és Balla Sándor tanárok.

„Ezt a fonalat nem szeretnénk megszakítani – vázolja a tábor jövőjét érdeklődésünkre a főszervező –, mert a szép dolgok mindig megmaradnak. A gyermekek szépérzékét folyamatosan fejleszteni kell, erre jó alkalmakat ad a táborozás. Külön előny, hogy a világ zajától elvonulva, számítógépektől, modern kütyüktől elszigetelődve, oda tudnak figyelni a természet csodáira ezen a szép hegyvidéki településen. Úgy gondolom, igazi értéket kapnak, aminek életük során hasznát vehetik. Remélhetőleg egy-egy kirándulásuk alkalmával nem csak a szórakoztató ipar egységeit, de képgalériákat is meg fognak látogatni. Mivel tudják, hogyan készül a mű, és ők maguk is részesei voltak az alkotói munkának, jobban tudják majd értékelni az alkotásokat. Továbbra is meghívjuk a képzőművészeket, ha mód lesz rá, még több országból, hogy gyerekeink látóköre mindinkább szélesedjen. Az általuk készített műveket pedig igyekszünk minél szélesebb rétegnek bemutatni. Erre a művelődési ház átadása után jobban lesz lehetőségünk. Három évvel ezelőtt sikerült gyermekeink alkotásait Debrecenben is bemutatni a Méliusz Juhász Péter Könyvtár jóvoltából. Továbbra is a programban marad a néptáncoktatás, ez nemzeti kultúránk szerves része, és a gyerekek által fog tovább élni. Büszkék vagyunk arra, hogy az egyik diák, Kovács Klaudia, aki a legelső csoportunkban velünk táborozott, a képzőművészetet választotta életpályájául.”

Az eltelt évek során igazolta létjogosultságát a tábor. Tavaly és az idén viszont változott a helyszín. Ennek okáról is beszélt Deák Andrea.

„Tavaly adták át Margittán a városi strandot, így lehetőségünk nyílt a képzőművészek ottani elszállásolására. A helyszínváltoztatás másik oka az volt, hogy szerettük volna szülővárosunkat reklámozni, ezért a festmények témája Margitta város és környéke volt. A megnyitót a strandon tartottuk Pocsaly Zoltán polgármester, Bradács Alíz körzeti RMDSZ-elnök, valamint önkormányzati és civil szerveztek képviselőinek jelenlétében. A Hagyományos Kultúra Megőrzésének és Népszerűsítésének Bihar Megyei Központját általában dr. Anca Popescu képviseli a rendezvényen. A négy országból érkezett művészek is felszólaltak, természetesen gondoskodtuk a tolmácsolásról is. A tábor záróeseménye a városháza konferenciatermében rendezett kiállítás volt. Idén ismét visszatértünk a hegyekbe, de mivel a nekünk kedvező időpontban a sólyomkővári plébánián egyházi program zajlott, Feketeerdőt választottuk helyszínként. Ott is nagyon szép volt a környezet, és jól érezték magukat a vendégek és a gyerekek. A csendélet, a segesvári vár és a népi motívumok voltak a megadott témák, de ezeket nem volt kötelező betartani. Mindenki saját kedve, belátása szerint alkothatott.”

A továbbiakban az ötletgazda-főszervező elmondta, hogy ezúttal a diákok nem voltak a tábor bennlakói, hanem a szülők vitték őket ki naponta. A szervezők reménye szerint idővel kialakulhat a városban egy „képzőművészeti mag”, mely színesíti, gazdagítja a kulturális palettát. Az elkészült műveket ismét a margittai városháza tanácstermében állították ki, igen nagy érdeklődés kíséretében. A szervezők jövőre szeretnének visszatérni a kezdeti helyszínre, Sólyomkővárra.