Mézes, míves adomány

Az élesdieket és az onnan elszármazottakat évről évre összehozó, Találkozás Hétvégéje elnevezésű rendezvénysorozat rendszeres résztvevőjeként találkoztam idén a mézeskalács-költeményeket készítő és árusító FEICA NATALIÁVAL.

Minden évben nagyon sok élesdi és hazalátogató vesz részt a Találkozás Hétvégéjén. A kétnapos rendezvényen vannak egyházi alkalmak, közös ebéd, kulturális műsorok helyi vagy meghívott előadókkal, és általában jelen vannak és bemutatót tartanak a város büszkeségei, a hagyományőrző íjászok. Vasárnap az egykor Élesden konfirmáltak találkozóját is megtartják.

Idén az eseménysorozat első napján, szombaton, a közös ebéd előtt figyeltem fel az asztalsorokat védő hatalmas sátor mellett felállított standon kínált mézeskalácsokra. Nagyon szépen kivitelezett, mindenféle formájú édességeket lehetett vásárolni, a befolyó pénzt a város református egyházközsége által működtetett Kajántó Mária Gyermek- és Ifjúsági Otthonnak ajánlották fel. Megkerestem a mézeskalácsok készítőjét, Feica Nataliát, s ő elmondta, hogy élesdiként egy nagyváradi cég könyvelője, és egyelőre hobbiból készít mézeskalácsot.

„Nem tanultam senkitől, saját magam jöttem rá, mit és hogyan kell csinálni. Három éve foglalkozom vele, minden engedéllyel rendelkezem, amit a törvény megkíván. Nagyon lassan indult be, igazán csak ebben az évben alakult úgy, hogy folyamatosan kaptam megrendelést. Úgy kezdődött, hogy egyszer elmentünk Bécsbe, a karácsonyi vásárra, és ott minden pénzünket elköltöttük, de a rokon gyerekek ajándékára nem maradt semmi. Majd otthon sütök mézeskalácsot, biztattam magamat, és neki is láttam. Eleinte nem voltak ilyen szépek, mint ezek, amiket itt lát, de próbálkoztunk. A masszakészítés sok időt vett el, és magam jöttem rá mindenre, hogyan díszítsek, milyenek legyenek a színek. Sokat tanulmányoztam, amíg ennek a »mesterségnek« minden csínját-bínját megismertem. A húgom is segít, ha sok a munka. Ezt még lehet fejleszteni. Minden évben karácsony előtt is egy jó nagy adagot ajánlok fel az egyháznak. Ha nem tévedek, akkor két-háromezer lejt árultak a mézeskalácsból, azt a gyermekotthonban élő gyerekek számára ajánlottam fel.”

Deák F. József