Csigacsinálók versenyeztek

Immár harmadjára rendezték meg a magyarországi Biharkeresztesen a hagyományos csigatészta-készítő versenyt. Biharfélegyháza község négy csapattal képviseltette magát. Tavaly a félegyháziakat, ezúttal a vajdaiakat díjazták.

Napsütéses téli hétvégén, február második hetében alig lehetett parkolóhelyet találni a biharkeresztesi sportterem közelében. Még abban sem voltunk biztosak, hogy a megfelelő helyszínre érkeztünk meg. A román rendszámú kisbuszt megpillantva aztán elszállt minden aggodalmunk: azzal érkeztek a biharfélegyházi és a biharvajdai csigapödörők.

A sportterem csakhamar megtelt hagyományőrző fehérnépekkel, az asztalokra kipakolták a csigatészta készítéséhez szükséges eszközeiket. Az eseményt szervező helyi Fehér Mályva Hagyományőrző Közhasznú Egyesület elnöke, Atyinné Pénzes Emília külön köszöntötte mind a huszonkét csapatot. Elmondta, hogy a tavalyi versenyen elkészült 9 kilogramm csigatésztát a micskei Sámuel Szociális Bentlakásnak ajánlották fel, az azt megelőző évben pedig a dévai Szent Ferenc Alapítvány által működtetett gálospetri Szentháromság Gyermekotthon kapta meg a levesbe valót. A mostani, harmadik csigatészta-készítő verseny „termésének” sorsáról még nem döntöttek, de mindenképpen jótékony célra fogják felhasználni.

Egy-egy csapat öt tagból állt, de mellettük drukkolók is voltak, akik tanácsokkal, technikai ismeretekkel látták el a versenyzőket. A megmérettetésen való részvételnek két feltétele volt: beugróként egy tálca süteménnyel kellett érkeznie, illetve a tésztamasszát már előre elkészítve kellett hoznia minden csapatnak. A gyúrt tésztához fél kg lisztet és öt tojást volt szabad felhasználniuk. Vizet semmiképpen, mert az igazi levestésztában nincs olyan! Annyi lisztet szabad tenni a tojáshoz, amennyit az felvesz a megfelelő állag eléréséhez. A verseny megkezdése előtt a tésztamasszát bemutatták a zsűrinek, majd lemérték a kívánt mennyiséget. Magára a sodrásra-pödrésre egyórányi időt engedélyezett a zsűri, s az ítészek a munkafolyamat alatt az asztalok között bóklászva pontozták a külalakot, a tészta állagát, színét.

A határ innenső oldaláról Biharfélegyháza község vett részt a versenyen, Kerecsenyi Kata vezetésével a faluközpont és a hozzá tartozó Biharvajda két-két csapata állt rajthoz. Ez utóbbiak most debütáltak a biharkeresztesi rendezvényen, ám a félegyháziak az elmúlt évben már részt vettek a versenyen, és meg is szerezték a különdíjat, ami nem volt más, mint egy élő kakas. Mivel kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni, így most kakas nélkül tértek haza, pedig a szervezők ezúttal is szert tettek egy nagy taréjú kendermagosra, amit a legérdekesebbnek, legértékesebbnek ítélt csigatészta-készítő eszköz tulajdonosa kapott meg. Hazai sajtósokat lehet elfogultsággal vádolni, hisz nekünk egyöntetűen a biharfélegyházi Tamás Csillának a dédanyjától megörökölt címeres eszköze tetszett legjobban. Ez 1949-ben készült, hátoldalába pedig kis tükör van beépítve, így a hajdani leányzónak volt ideje és lehetősége, hogy hirtelen igazítson frizuráján, ha váratlanul legényember toppant a csigacsinálóba.

Biharkeresztes polgármestere, Barabás Ferenc is megérkezett az eredményhirdetésre. Méltatta a hagyományőrzés fontosságát és azt, hogy ennyi érdeklődőt sikerült megmozgatniuk. Az első helyet a bojti (Magyarország) Bojtért Egyesület csapatának sikerült megszereznie, míg a képzeletbeli dobogó második fokára a biharvajdai Szorgos Kezek tagjai állhattak fel, megelőzve a pocsaji (Magyarország) csigatészta-készítőket. A masszafeldolgozást leghamarabb befejező csoport, illetve a legértékesebbnek vélt eszközt felmutató személy különdíjat kapott. Díjazták a legvidámabb csapatot is, annak tagjai könnyedén, viccelődve, helyenként nótázva tették a dolgukat. A szervező egyesület különdíjban részesítette a legidősebb résztvevőt, a 83 éves Márton Elemérnét, valamint a legfiatalabb hagyományőrzőt. Ez utóbbi elismerést a versenyen az erősebb nemet egyedül képviselő 16 éves Szarvas Ferenc érdemelte ki.

Az eredményhirdetés izgalmai után terített asztal várta a jelenlevőket. A csigatészta-készítők mellett további ügyes kezű mesterek is eljöttek a rendezvényre, eladásra kínálva portékáikat. Méz és mézeskalács, gyékényből és vesszőből készült használati eszközök, rongybabák, festett emléktárgyak várták az érdeklődőket. A hímzéseket nemcsak megtekinteni, illetve megvásárolni lehetett, hanem az aprólékos munka folyamatába is betekinthettek az érdeklődők.

A helyi népdalkör két tagja, Tóth Gyula és Marosán György citerával mulattatott, megadva a délutánba nyúló együttlét finisének hangulatát. Ezúttal nem a leányok, hanem a legények voltak a kapósabbak, hisz belőlük volt kevesebb. Vitték is őket a táncba, mint a cukrot, kelendőek voltak, akár a csigatészta.