Tanítványból lett kézműveskör-vezető

Nagy változásokat hozott az új év a hajdúváros kézművesei számára, hiszen új székhelyen és BONDÁR HAJNALKA személyében új irányítóval működik a Sinka István Kézműves Kör.

A korábbi körvezető, Fekete Mária sok év után, egészségi okokból adta át a stafétát Bondár Hajnalkának. A Sinka István Kézműves Kör tevékenysége nem változott, de január közepétől már nem a Csonkatorony műhelygalériájában dolgozik a csapat, hanem a Zilahy Lajos Művelődési Ház egyik emeleti helyiségében kaptak állandó helyet.

A szépen berendezett, kedves kis terem igazi kézműves kuckóvá alakult, a gyerekek és a nyugdíjasok is kellemes körülmények között tölthetik el az időt egy-egy kézműves remekmű elkészítése közben.

Bondár Hajnalka lapunknak elmondta, hogy a gyerekeket iskola után, minden kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken 13–16 óra között várják. A nyugdíjasok számára pedig kedd és csütörtök délelőttönként 10 és 12 óra között tart foglalkozásokat a körvezető.

A kézművesek vidám, fiatal, energikus oktatója igyekszik mindig valamilyen alkalomhoz illő, kreatív ötletet mutatni tanítványainak, de persze a megszokott foglalkozások is helyet kapnak a kör programjában. Nem sokkal a 30. születésnapja előtti beszélgetésünkkor elárulta, hogy szülővárosában élt és tanult, férje, Zsolti is nagyszalontai, hamarosan 11 éves házasok. „Furcsa véletlen, hogy éppen a kézműves körben ismerkedtünk meg 14 évvel ezelőtt, így tulajdonképpen a férjemet is a kézművességnek köszönhetem.” Ötéves kisfiukat, Zalánt mindennél jobban szeretik.

Amint Bondár Hajnalka megjegyezte, már gyerekkorában jelentkeztek rajta a kreativitás „tünetei”, imádott rajzolni, festeni, faragni, babaruhát varrni, gyöngyöt fűzni. „És mivel az alapanyag mindig hamar elfogyott, és nehézkes volt a pótlás, mivel akkor még nem volt Nagyszalontán hobbibolt, édesapámat kértem, hogy hozzon gyöngyöket Budapestről, mert ő gyakran járt a magyar fővárosba.”

A körvezető elődjénél, Fekete Máriánál kezdett el kézműves körbe járni úgy 13 éves korában. „Hamar megszerettem és megtanultam, hogyan lehet természetes anyagokból dolgozni. Nagy öröm volt csodás dolgokat alkotni szinte a semmiből. Marika néni sokat segített az új technikák elsajátításában, lestem minden mozdulatát, tőle tanultam mindent. Itt jöttem rá, hogy ez az, amit csinálni akarok, addig nem tudtam, hogy mi akarok lenni, ha nagy leszek.”

Ahogy teltek az évek, egyre többet tanult, mesterével meg is beszélte, hogy ha Marika néni nyugdíjba megy, akkor majd ő veszi át a helyét. Ennek érdekében el is végzett Békéscsabán egy hároméves képzést, és megszerezte a szalma-, csuhé-, gyékényfonás oktatására és a játszóház vezetésére feljogosító okleveleket. A családalapítás miatt kis időre „félretette” a szalmafonást. „Zalán jó baba volt, így nem kellett lemondanom a kézműveskedésről, drótékszereket, filcdekorációkat, gyerekjátékokat, kreatív könyveket kezdtem készíteni.”

A kézműves vásárok és az internet által egyre többen ismerték meg, munkái eljutottak Magyarországra, Németországba, Angliába, sőt még Indiába is. Idén januártól pedig már hivatalosan is megbízták a kézműves foglalkozások vezetésével. Már tavaly is sokat segített Fekete Máriának, a nyári tábort együtt szervezték, ősztől pedig ő tartotta meg a foglalkozásokat a korábbi mestere meggyengült egészségi állapota miatt.

A nagyszalontai Sinka István Kézműves Körbe 40 gyerek jár rendszeresen, kisiskolástól egészen az érettségire készülőig, ez lelkesíti a körvezetőt is. „Nagy öröm, hogy ezeket a gyerekeket érdekli a kézműveskedés és a hagyományőrzés, jó, hogy időt szakítanak ezekre az alkalmakra, hiszen a mai gyerekek programja nagyon zsúfolt, suli, tanulás, különórák, edzés, és ha marad egy kis szabadidejük, akkor a telefonjukon vagy a számítógépen játszanak. Itt félreteszik a gondjaikat, beszélgetnek, nevetgélnek, játszanak, miközben a kezük szorgalmasan jár. Szeretem nézni őket, amikor alkotnak, minden gyerkőc a szívemhez nőtt.”

Hajnalka minél több dologra szeretné őket megtanítani, hogy mindent kipróbálhassanak, mert úgy derülhet ki, hogy ki mihez ért jobban. Van, aki gyönyörűen fonja a szalmát, van, aki csodás gyöngyékszereket készít, és van, aki fel sem akar állni a korongozó géptől. A gyerekek mellett az ügyes nyugdíjasok is nagyon aktívak, és a körvezető is rendszeresen rácsodálkozik arra, hogy milyen gyorsan tanulnak.

Legutóbb a tavaszt várva gyöngyből készítettek hóvirágokat, aztán következik minden évben a kokárdák készítése, majd hamarosan a húsvétra koncentrálnak, és a csuhényuszik meg a szebbnél szebb tojások kerülnek majd ki sorban az ügyes kezük közül. A körvezető bízik benne, hogy továbbra is mindenki megtalálja náluk a kedvére való elfoglaltságot, és mindenkit arra biztat, aki érez magában hajlamot, keresse meg őket a kultúrházban.