Gyógynövény-ábécé (154.) – Tarackbúza (Agropyron repens L. Beauv.)

A pázsitfűfélék családjába tartozó, évelő gyomnövény, szinte mindenhol, kertben, vetésben, homokos vagy agyagos dombokon, akácosban megél. Román neve pir.

Néhány méter hosszú fű, elágazó tarackokkal. A tarackok csomói közötti távolság kb. 5 cm. Átmérőjük mindössze 2-3 mm, sárgásak, felületük sima és fényes, közepük üreges. A csomókból hártyás allevelek és járulékos gyökerek fejlődnek. A föld feletti szárak hengeresek, tagoltak, nagy számban képződnek, hosszuk elérheti az 1 m-t. A levelek szálasak, érdesek, 1 cm-nél nem szélesebbek. A virágzat lapos kalász, a kalászkák zegzugos tengely két oldalán fejlődnek. Júliustól augusztusig virágzik. Szemtermése van.

Gyökértörzse vízben oldódó szénhidrátokat (poliszacharidokat), nyálkaanyagot, esetleg szaponinokat is tartalmaz. Szántás után érdemes gyűjteni, szárítva tárolható.

Enyhe vizelethajtó és vérnyomáscsökkentő hatású. Teához 5-8 gramm az adagja egy csésze vízhez. Külsőleg reumás panaszokat enyhítő gyógyfürdőkhöz használják. Ilyenkor 0,5 kilogrammnyit forráznak le 3-4 liter vízzel, egy perc főzés után 15 percig állni hagyják, aztán vásznon átszűrve hozzáadják a fürdővízhez.