Tragédiák nélkül nem megy?

Fájdalmasan érintett a hír, március elején elhunyt Bodoni Dombi István, az élesdi RMDSZ-szervezet egykori elnöke, a sebes-Körös-parti város köztiszteletben álló polgára. Ám a veszteségérzethez hamarosan a tehetetlen düh érzése társult, amikor arról is értesültem, hogy a pedagógus-könyvtáros, az Élesdi Művésztelep alapítója halálos gázolás áldozata lett, ami a nemzetközi főút mentén fekvő településeken – úgy Fugyivásárhelytől a Király-hágóig – sajnos tragikusan gyakori eset.

Abban az értelemben is érdemes lenne vizsgálni ezt a témát, a döntéshozók felelősségét, hogy hány életet mentett volna meg, hány hasonló balesetet előzhetett volna meg, nem beszélve az egyéb káros jelenségekről, ha idejében, az ígéretekhez és a tervekhez alkalmazkodva épült volna meg az észak-erdélyi autósztráda a román–magyar államhatártól Kolozsvárig. Hiszen ez jelentős mértékben tehermentesítené a Bihar és Kolozs megyén áthaladó országutat. Az Országos Autópálya és Országút Társaság felmérése szerint például 2015-ben naponta (24 óránként) átlagosan 8-16 000 jármű halad át ezeken a településeken az E60-as úton.

Annak sem tudom már idejét, hogy mikor hallottam először az Élesdet megkerülő út tervéről. Ez is, ugye, pénzbe kerül, ami egyelőre minden összevetésben fontosabb az emberi életnél. Felvetül az a dilemma is, hogy ilyen ügyekben, amikor helyi érdek ütközik egy országos kezelésben lévő út valóságával, milyen mozgástere lehet az önkormányzati érdekérvényesítésnek.

Vannak persze különféle eszközök a forgalom lassítására, maga a zsúfolt út az egyik, hiszen olykor csak lépésben lehet haladni, ami bosszúság az autósoknak is, az út mentén lakóknak is. A sebességhatárt időnként túllépőket járdaszigetek és fekvőrendőrök telepítésével lehetne önmérsékletre inteni, bár a szakemberek ezt nem minden esetben tartják jó megoldásnak. A fekvőrendőr télen nehezíti az utak tisztítását, a rosszul tervezett járdasziget pedig maga is balesetveszélyes.

A legtöbb biztonságot jelzőlámpák kihelyezése adhatná, tudomásunk szerint az előző élesdi városvezetés nem kívánt erre pénzt költeni. Azóta ez a szándék változott ugyan, de a folyamatot lassítja, hogy villanyrendőrök kihelyezéséhez szükséges a rendőrség és az országos útügyi hatóság előzetes engedélye, utóbbi pedig a nemzeti utak mentére általában vonakodik kiadni az ilyen jóváhagyásokat. Korábban Kolozsvár előtt, Szászfenesen volt hasonló a helyzet, ám egy nagy visszhangot kiváltó halálos baleset után az útügy gyorsan kiadta az engedélyt, s ma már több helyen működik jelzőlámpa a Kolozsvárral szomszédos településen, ahol a napi átlagos forgalom a 16 000 járművet is meghaladja. (Sajnos ez sem nyújt tökéletes biztonságot, február elején épp Szászfenesen gázolt el három embert egy 19 éves vezető a piros jelzésen áthajtva, s egyikük életét vesztette.)

Miért kell mindig megvárni egy újabb tragédiát, hogy az illetékesek hajlandók legyenek azok érdekében cselekedni, akiknek az adójából a fizetésüket kapják?

Szűcs László