A Tálentumtól az Új Szövetségig

A nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumban beszélgettünk az Új Szövetség egyházzenei együttes tagjaival megalakulásukról, céljaikról, illetve a megszűnt Tálentum együttesről. Ennek két tagja az új formációban zenél. Három olyan emberrel ültünk egy asztalhoz, akik az imádság legszebb nyelvét választották szolgálat eszközéül: a zenét, az éneket.

– Tamás-Péter Tibor, Ön alapító tagja a Tálentum együttesnek. Hogyan verbuválódott össze néhány lelkes diáknak köszönhetően a zenekar?

– Tempfli Ádám matematikatanárnak köszönhető, aki a számok világának megismertetése mellett a zene szenvedélyét is ránk ragasztotta. Ötödikesek voltunk akkoriban. Gavrucza Nagy László, Nagy Mónika, Hegyi Gyöngyi és jómagam ebből a magvetésből sarjaztattuk ki 2002 nyarán a Tálentum egyházzenei együttest, s az aztán tizenhárom éven át sikeresen működött. Hozzánk csatlakozott még Margittai Tamás, majd egy ideig velünk szolgált Faragó Attila is. Sajátos zenei stílust követtünk, játszottunk feldolgozásokat, de saját dalokkal is előrukkoltunk. Törekedtünk arra, hogy olyan helyen is elfogadják azt, amit mi művelünk, ahol egyébként idegen volt a gitár és a dob. Érdekes módon vidéken soha nem voltak ilyen gondjaink, egyszer egy nagyváradi templomi szolgáltunkat követően jött a kritika, hogy a tárogató nem való templomba.

– A Tálentum az évek során sokfelé megfordult, külföldre is eljutott…

– Erdély számtalan településén felléptünk, de jártunk Magyarországon, Hollandiában, Skóciában, Angliában, Írországban is. A zenekar megszűnésének semmilyen belső bomlasztó oka nem volt, egyszerűen a tagok egy részének az élete úgy alakult, hogy térben távolra kerültek az otthonuktól.

– Margittai Tamás olyan volt az együttesben, mint a búvópatak, hol eltűnt, hol ismét feltűnt, mindig frissességet, értékteremtő módon megújulást hozva a csapatba. Ön hogyan került be ebbe a társaságba?

– Gavrucza Nagy Lászlóval volt egy közös zenész ismerősünk, általa ismerkedtünk össze egy koncerten, beszélgettünk hitről, Istenről és természetesen a zenéről is. Ezek a közös érdeklődési pontok elégségesnek bizonyultak ahhoz, hogy csatlakozzam a Tálentumhoz, megadva ezáltal az ökumenikus jellegét is az együttesnek, hisz én egyedüli katolikusként zenélek a református vallású társaim között.

– Közismert bibliai kifejezés, hogy az Isten, ha szükséges, a kövekből is teremt magának fiat. Megszűnt a Tálentum, de egy évvel ezelőtt megszületett helyette az Új Szövetség. Szakács Zoltánt, a Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium iskolalelkészét kérdezem, miért lett épp Új Szövetség az ön által is erősített bizonyságtevő együttesnek a neve.

– Kettős áthallása van, mert elsősorban egy olyan vonalat szeretnénk képviselni a zenénkkel, amely Jézusra mutat mint az Újszövetség szerzőjére, másodsorban pedig mi hárman is egy új szövetséget kötöttünk egymással azáltal, hogy létrehoztuk az együttest.

– Mennyire más zenei világot követ az egyéves múltra visszatekintő Új Szövetség a Tálentumhoz mérten? – kérdezem Tamás-Péter Tibort.

– Ugyanannak a célnak a mentén haladunk, zeneileg sem térünk el különösebben. Talán abban más ez az új formáció, hogy több megzenésített verset adunk elő, próbáljuk a művészi értékekre is igényt tartó hallgatói réteget megcélozni. A saját dalok, szövegek is egyre inkább előtérbe kerülnek.

– Szakács tiszteletes Nagyváradra kerülése előtt a Köröstárkányi Református Egyházközségben szolgált. Ön az ottani fiatalokat is bevonta a zenélésbe. Mennyire tartja fontosnak a gyermekek zenei képzését?

– A mai világban sok mindent neveznek zenének. Éppen ezért nagyon fontos a szépérzékre való nevelés, hogy már fiatalon meg tudják különböztetni a valódi értéket a bóvlitól. A feleségem furulyázni tanította a gyermekeket, én pedig gitárra oktattam. A mi ottani kis gyermekzenekarunk főként reneszánsz zenét játszott, az évszázados dallamokat sikerült megszerettetnünk velük.

Az Új Szövetség is ezt a feladatot vállalta fel, különböző stílusjegyeket hordozva, de mindenkoron értéket képviselve, minőségi zene révén hirdetve az örömhírt.