Lelkészváltás Adonyban

Februártól új lelkipásztor szolgál az éradonyi református egyházközségben BODNÁR LAJOS személyében. A tiszteletes pályafutása során első ízben váltott gyülekezetet, eddig az Arad megyei szórványban hirdette az igét.

– Köztudott, hogy messze van Makó Jeruzsálemtől, de ön is hasonlóan hosszú utat tett meg az alig harminc kilométerre fekvő Margittától, szülővárosától Éradonyig. E vargabetű során merre terelgette az isteni gondviselés?

– Valóban Margittán születtem, ott jártam iskolába, majd a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumban érettségiztem. Lehetőségem nyílt, hogy nyaranta részt vegyek Budapesten kántorképző tanfolyamokon. Zenei tudásom nagy részét ott szedtem össze, érettségi után letettem a kántorvizsgát, majd 1999-ben sikeresen felvételiztem a kolozsvári teológiára. Az első két év után Nagyszebenbe kerültem, ott német nyelven folytattam, majd ötödévben Kolozsváron fejeztem be lelkészi tanulmányaimat. Különös értéke volt ennek az időszaknak a német nyelv tökéletesítése mellett, hogy részt vehettem az ottani Bach-kórus munkájában. De lehetőségem nyílt belelesnem az orgonaépítés titkaiba is. A teológia befejezése után kerültem az Arad megyei Borosjenőbe lelkipásztornak, ott tizenkét évet szolgáltam. Testileg-lelkileg embert próbáló a szórványban teljes értékű munkát végezni. Kezdetben három gyülekezetben szolgáltam, később ennél is többen. Ez gyakorlatban azt jelentette, hogy reggeltől estig úton voltam, egyik istentiszteletet követte a másik.

– A szórványban mennyire meghatározó az egyház szerepe a nemzettudat megtartásában?

– Nagyon nagy a szerepe. Annak ellenére, hogy az RMDSZ jelen van a szórványban is, a hétköznapokban a gyülekezetből lehet leginkább erőt meríteni.

– Mit tud az éradonyi gyülekezetről, előzőleg járt-e már ebben a közösségben?

– Jártam, van annak már bő tíz éve is, hogy először hirdettem itt az igét. Az előző lelkipásztorral évfolyamtársak voltunk a teológián. Így amikor szóba került, hogy meg fog ürülni a lelkészi állás, akkor a presbitérium úgy döntött, hogy engem hívnak meg a gyülekezetbe. Nagyon örültem a felkérésnek. A gyülekezet is örült, de örömünket a gyász is megülte, hisz nemrég hunyt el az egyházközség egykori kántora. Gábor István 82 évet élt, 66 évig volt a közösség kántora. Már gyermekkorában úgymond „besurranóként” ismerkedett a hangszerrel, amikor bejutott a templomba, ízlelgette, próbálgatta a harmóniumot. Az utolsó egy esztendőben betegsége miatt már nem tudta ellátni a kántori szolgálatot. Ha ujjai már nem is engedelmeskedtek akaratának, de hangjával továbbra is segítette a közös éneklést.

– Egyes felekezeteknél bizonyos idő után kötelező a papcsere. A református egyházban az utóbbi évtizedekre jellemző, hogy a lelkészek néhány év után szolgálati helyet váltanak, bár ez nem kötelező. Hogyan látja, szükséges-e ez a fajta lelki vérfrissítés, milyen hatással van a gyülekezetre, illetve az érintett szolgálattevőre?

– Gondolom, jó dolog, különösképpen olyan lelkészek esetében, akik túl hosszú ideig szolgálnak a szórványban. Úgy vélem, hogy tíz-tizenöt év után ajánlott a lelkészváltás, ez jót tesz mindkét félnek.

– Ön itt egy szépen felújított templomot és parókiát kapott örökül. Milyen teendők várnak még önre a lelki építkezésen túl?

– Elsősorban lelki teendőim lesznek. De emellett akad egyéb munka is, például az irodaépületet és a mögötte húzódó kerítést kell felújítanunk, illetve kicserélnünk. Mivel a gyülekezetünk létszáma alig éri el a háromszázat, így önerőből kevésre futja. Ezért minden attól függ, hogy kapunk-e külső segítséget, illetve lesznek-e sikeres pályázataink.

– Ideérkezése óta szinte szusszanásnyi ideje sem maradt, máris több egyházközség meghívta imaheti szolgálatra. Mennyire tartja fontosnak a gyülekezetek közötti szoros kapcsolatot, illetve hajlandó-e nyitni más felekezetek felé? Gondolok itt elsősorban arra, hogy Éradonyban az önökénél lélekszámban nagyobb római katolikus közösség él.

– Mindenképpen nyitott vagyok erre, annál is inkább, mert engem is szeretettel fogadtak. Tíz imaheti meghívás közül sajnálatos módon hármat nem tudtam teljesíteni, mivel épp akkor költözködtem.