Többen lesznek tarjániak

A Nagyváradtól mintegy 12 kilométerre fekvő Köröstarján nevét először 1341-ben említette egy okirat, Teryan néven. Minden feltételezés szerint a magyar Tarján törzs lakhelye volt. Ma Körösgyéres községhez tartozik, és a városból odaköltözőknek köszönhetően gyarapodik a népessége.

Többször változott Köröstarján neve az évszázadok folyamán: 1387-ben Tharyan, 1588-ban Tharian, 1808-ban Tarjány, aztán Tarkaje formában írták. A falu birtokosai a Beöthyek voltak, a XX. század elején Tóth László, Csanák József, Cziffra József, Cziffra Gerő, Olasz Elemér és Stepán István örököseinek volt itt nagyobb földtulajdonuk. Az 1880-ban végzett népszámláláskor 1762 lakost jegyeztek fel, 881 magyart, 718 románt, 47 németet, közülük 835 római katolikus, 721 ortodox, 110 református volt. 1910-ben 2234-en lakták, 1261 magyar, 972 román, illetve 959 római katolikus, 988 ortodox, 151 református. Az 1992-ben végzett népszámlálási adatok szerint a településnek 1798 lakosa volt, akik közül 926 román, 767 magyar; felekezeti megoszlás szerint 1000 ortodox, 213 római katolikus és 33 református. A legutóbbi, 2011-es cenzus 2158 tarjáni illetőségűt jegyzett fel, de a legfrissebb, 2016-os adatok szerint 2330-an élnek a településen. Ez a növekedés annak köszönhető, hogy sokan költöztek a faluba Nagyváradról, új házakat építve.

Köröstarján közigazgatásilag Körösgyéres község része, 2003-ban váltak el Vizesgyántól és Körösszegtől, utóbbiak külön községet alkotnak Vizesgyán központtal.

Kiköltözőkkel gyarapodik a lakosság

Kellemes márciusi napon érkeztem Tarjánba, a falu központjában szépen rendbe tett házak, rendezett művelődési ház, ugyancsak szépen kivitelezett iskolaépület látványa fogadott. Örömteli meglepetés várt az óvodában is, amikor vendéglátómmal, a helybeli Szabó Csabával, Körösgyéres alpolgármesterével felkerestük: két csoport is működik ott, az egyik napközis, a másik csak délelőtti programmal. Az óvoda mellett épült fel és működik a napközi központ, ott délutánonként rászoruló gyerekekkel foglalkoznak, enni is adnak nekik. Az egyik teremben számítógépek sorakoznak, rövidesen használhatják is őket a diákok, mondta az alpolgármester. Arról is tájékoztatott, hogy az épületet ebédlővel bővítik. Kész a terv, megvan az építkezési engedély és a pénz is rá, a költségeket a helyi önkormányzat állja.

Szabó Csabát arról is kérdeztem, hogy miként sikerült őt alpolgármesterré választani, hiszen a tavalyi helyhatósági választásokon az RMDSZ-nek csak két tanácsosa lett. Elmondta, hogy a szövetség még a választások előtt megegyezett az alpolgármesteri posztról a már több mandátumot letöltött és legutóbb is újraválasztott polgármester, Ioan Paşca pártjával, a Nemzeti Liberális Párttal, így a helyi tanács alakuló ülésén őt választották meg 9 szavazattal, a másik jelölt négy voksot kapott. Ennek az együttműködésnek múltja van, hiszen korábban 12 éven át az RMDSZ képviseletében az ugyancsak köröstarjáni Rézik László töltötte be az alpolgármesteri tisztséget.

Vendéglátómmal az általános iskolát is felkerestük. Nagyszerű érzés volt látni azokat a trófeákat, serlegeket, amiket a tarjáni gyerekek kaptak különböző sportversenyeken, köztük egy vidékünkön kevésbé ismert sportágban, rögbiben. Jó néhány éve megszűnt Tarjánban az V–VIII. osztályos magyar oktatás, ma már csak két összevont elemi osztály létezik: I–II. osztály 12 gyerekkel, és III–IV. 8 gyerekkel.

Az alpolgármestertől megtudtam, hogy a legtöbb tarjáni a megyeszékhelyen dolgozik – egyszerű az ingázás, hiszen félóránként közlekedik autóbusz –, s egy részük gazdálkodik is. Kisebb társulások művelik meg a földeket; főleg szántóföldi növényeket termesztenek, a zöldségkertészet nem jellemző, legfeljebb saját szükségletre termelnek. Valamikor híres volt a váradi piacon a tarjáni tej és tejtermék, de sajnos ez az ágazat is megszűnik lassan, egyre kevesebben tartanak tehenet.

Köröstarján utcáin lefektették a vízvezetéket, mondta Szabó Csaba, de a házak még nincsenek bekötve. A projekt nincs befejezve, mivel a csatornázás kiépítése is a része. Az alpolgármester szerint 2-3 hónap múlva kötik be az ivóvizet a házakhoz, addig saját kútjaikból jutnak vízhez az emberek.

Az elöljáró arról is beszélt, hogy március 25-én községük együttműködési szerződést kötött a magyarországi Biharugrával, ennek alapján közös projektekbe foghatnak. Majd arról tájékoztatott, hogy még idén parkot alakítanak ki ott, ahol a falunapokat szokták tartani (május harmadik hétvégéjén); erre 250 ezer lejt különítettek el. A híres-nevezetes fúvószenekarról is beszélt, melyet valamikor ő alapított, de aztán átadta a vezetését szakembernek, Deé Róbertnek. Nagyon sok helyre hívják őket, ki is bővült az együttes más településekről érkezettekkel.

Missziói református egyházközség

A reformátusok 2011-ben szentelték fel templomukat; maguk a gyülekezet tagjai építették fel két év alatt. Ők a közeli Szentandrás, Körösgyéres, Rojt és Oláhszentmiklós reformátusaival együtt a Toldinagyfalui Missziói Egyházközség tagjai, lelkipásztoruk Farkas Zsolt. „A missziói egyházközségben több település reformátussága szerveződik egy gyülekezetbe, tehát nem öt gyülekezetről beszélünk” – magyarázta a tiszteletes. A központjuk Oláhszentmiklós, istentiszteleteket ott és Köröstarjánban tartanak hetente kétszer, vasárnap utóbbi helyen 10 órától, Szentmiklóson déltől, szerdánként pedig délután 5-től, illetve 3 órától. A templomlátogatás 40-45 százalékos.

„Az egyházi élet nem csak ennyiből áll – folytatta a lelkipásztor –, rendszeresen szervezünk bibliaórákat és más tevékenységet. Az egyházközség 124 lélekből áll, Tarjánban vannak a legtöbben, több mint 70-en, Szentandráson mintegy 20-an, Gyéresen közel 15-en, a többiek olhászentmiklósiak. Idén vagyunk tízévesek, 2007-ben alakult meg a gyülekezet, akkor nem volt semmink.” Építkezésbe vágtak, Szentmiklóson imaházat, Tarjánban templomot alapoztak 2009-ben, és a hívek adakozásának eredményeként meg holland támogatással mindkét helyen 2011 novemberében tarthatták meg a szentelési ünnepséget.

Tavaly egyetlen temetés sem volt Tarjánban, de volt két keresztelő, és már idén is egy – mondja Farkas Zsolt. Az elmúlt évben két párt adott össze. Örvendetes, hogy minden évben 2-3 lélekkel gyarapodik a gyülekezet. Konfirmálás tavaly és tavalyelőtt is volt, idén nem lesz, de 3 konfirmandus jár a felkészítőkre.

A reformátusok jól együttműködnek a népesebb római katolikus egyházközséggel, Barbuţi Petrică plébánossal. „A nemzeti ünnepeket közösen üljük meg, az általunk szervezett egyetemes imahétre a katolikusok is eljönnek, s amikor nekik van ünnepük, mi megyünk.” Az önkormányzattal is jó a kapcsolatuk, a templomépítéshez is kaptak segítséget.

A köröstarjáni reformátusok az elmúlt évtizedben mindig gyűjtöttek valamire, és minden esztendőben megvalósítottak valamit: felszerelték a templomot, harangot állítottak. Tavaly megint nagy fába vágták a fejszéjüket: az istenháza és a főút közötti, 1000 négyzetméteres telket 5 éves részletfizetéssel megvásárolják külföldön élő tulajdonosától. A templomtéren Életfát szeretnének állítani a gyülekezet megalakulásának 10. évfordulójára, parkolónak is lesz helye, illetve a nyári bibliahetet is ott tartanák.

Farkas Zsolt különben a Királyhágómelléki Református Egyházkerület közigazgatási tanácsosa 2008 óta, nem a missziói gyülekezet alkalmazottja, ezt a szolgálatot lelkesedésből és szeretetből végzi. „Ennek a gyülekezetnek van jövője, én úgy látom, lesznek még, akik vidékre fognak költözni, és akkor ez a református közösség is gyarapodni fog.”

Fogynak az elmagyarosodott németek

A római katolikus templom 1865–67 között épült, de már 1844-ből van feljegyzés az itteni plébániáról. A XIX. század elején főleg német ajkúak voltak a tarjániak, de aztán elmagyarosodtak. Ezt már a mostani plébános, Barbuţi Petrică meséli. Jelenleg 573 híve van az egyházközségnek, de Bálintffy atya idejében, aki 50 évvel ezelőtt szolgált itt, majd 1200 római katolikus hívő volt. A csökkenést nemcsak az elhalálozás okozza, hanem az is, hogy sokan elköltöztek a közeli Váradra, de Magyarországra, Németországba is.

„Jó harminc éve húsz keresztelő is volt egy évben, tavaly kettő, esküvő pedig csak egy, temetés viszont 16. Már idén is volt hat temetés, de csak egy keresztelő. Ebben az évben nem lesz elsőáldozás, bérmálás legutóbb három évvel ezelőtt volt, s két év múlva lesz újra” – összegzett a plébános. A hívek megfogyatkozása ellenére a templomlátogatás elfogadható. A templombúcsúra sokan hazajönnek külföldről is, ilyenkor zsúfolásig megtelik az istenháza. Hétfő kivételével mindennap tartanak szentmiséket, olyankor 10–25 személy van jelen. A szombati hittanórákon általában 30 gyerek vesz részt, a plébános három csoportban külön foglalkozik a kicsikkel és a nagyobbakkal. „A gyerekeket nem kell nógatni, hogy mit csináljanak, szívesen teszik, mindig van, aki ministráljon. Hét éve, amióta itt vagyok, talán kétszer fordult elő, hogy nem volt hétköznap ministránsom.”

A tisztelendő csángó származású, Moldvában született. Teológiai tanulmányait Gyulafehérváron kezdte és Magyarországon fejezte be, 2007-ben szentelte pappá a néhai Tempfli József megyés püspök, azóta a nagyváradi egyházmegyében tevékenykedik. A Szatmár megyei Tasnádon kezdte mint káplán, majd Hegyköztótteleken lett plébános, és hét éve Tarjánban szolgál.

Idekerülésekor befejezték a már elkezdett temetőkápolna megépítését; a kápolnát a reformátusok is használják. A két felekezet közötti kapcsolatról azt vallja: „Régi időkre visz vissza, és úgy érzem, nagy szükség van rá, hiszen mindkét egyháznak magyar hívei vannak, magyar közösség vagyunk. Sok a vegyes házasság katolikusok és reformátusok között, csak akkor tudunk valamit tenni, ha együtt vagyunk, tiszteljük egymás vallását. Minden ünnepségen együtt vagyunk, most legutóbb az 1848-as forradalom kitörésének 169. évfordulóján is együtt emlékeztünk, a templomunk előtti világháborús emlékműnél együtt koszorúztunk. De együtt áldjuk az új kenyeret is augusztus 20. környékén.”

Deák F. József