Derült égből műemlék

Szerencsésen túlélte a közel húsz éve tomboló nyári jégviharokat a nagyváradi Eminescu Főgimnázium sportpálya felé eső tornaterme: a hajdani tulajdonos premontrei rendiek által felhúzott építmény derekasan állta a sarat, illetve a ráboruló egy-két hatalmas nyárfa döndülését. Nemhiába, hisz amikor épült, nem volt még divat az összecsapott, folytonosan félbehagyott munka.

Mostanában viszont gyászos idők várnak a tornateremre, mert nagyon szúrja az építés ürügye alatt mindenfelé rontó-bontó polgármester szemét. Az nem izgatja, hogy az iskola körülbelül ezerötszáz diákjának szüksége van arra a tornateremre is, ami már eleve iskolai igények kielégítésére épült – nagyon sokkal kevesebb tanulólétszám idején –, majd építenek másikat a szomszédos sportpályán, vetette oda az érdeklődő kérdésre. Ezzel újfent megfeledkezett egy semmiképp sem elhanyagolható tényről, arról, hogy a visszaigénylési per is már „nagykorú”, túllépte a tizennyolc esztendőt. Nem érdekli, ráadásul nem is jogi csűrcsavarokra hivatkozik az elutasításkor, hanem esztétikai szempontokra: rontja az épület műemléki hatását. Igen, arról a magas kerítéssel elzárt, kizárólag a hátsó iskolaudvarról látható tornateremről van szó, amiről, ha véletlenül észre is venné valaki az utcáról, rögtön tudja, mi célt szolgálhat egy iskola mellett.

Szégyenletesen átlátszó ürügy ez a derült égből lecsapó elkötelezett műemlékvédelem annak a városatyának a szájából, aki észre sem veszi a városházával átellenben futó utca egyik felének egy eltolt tervezés-kivitelezés, magyarán elmutyizás miatti egyszerű elorzását. Belvárosi utcák járdáinak mondhatni életveszélyes állapotát vagy a hajdan gyönyörű épületeket rondító mocskos, szakadt fátyolóvszereket, a kivágott életerős fák közelében meredező kiszáradt törzseket-ágakat. Nem, őneki épp az a tornaterem fáj, azt akarja romba dönteni. Gondolom, az évek óta rétesként nyúló jogi procedúrát húzatná ezzel tovább, rátenne még egy lapáttal az olyan halasztási indokokra, miszerint a kis híján hetven éve villámgyorsan lezavart államosításkori utcanév nem azonos a mostanival, ergo a visszaigényelt iskolaépület sem lehet azonos önmagával.

Azonos vagy nem azonos, neki úgyis mindegy, a lényeg, hogy hirtelenül felfedezett műemlék, aminek egyetlen „szégyenfoltja” a tornaterem. Egyáltalán, ki hallott még ilyet, iskolához hozzáragasztani egy tornatermet?! Elcsúfítani vele az eredeti szépségét szigorúan őrző, gyönyörűen karbantartott, makulátlanul felújított városképet?! Hová jutnánk, ha ilyesmire vetemedhetne egy egyszerű tornaterem?! Porba hát vele, porba, de nagyon gyorsan!

Molnár Judit