Arany költői nyelvének gazdagsága

„Arany János az a magyar író, aki a legmagyarabbul írt, akinek költői kifejezési eszköze mindeddig a legmagasabb szintre emelkedett.” (Lőrincze Lajos)

Édes anyanyelvünk legismertebb egykori tanulmányozója, értelmezője e szavakkal fejezte ki meggyőződését a szalontai származású poéta műveiben föllelhető szókincsről. A XX. századvég meghozta a számokkal igazolt eredményt, dr. Pásztor Emil Toldi-szótárát. Az 1986-ban megjelent mű 272 oldalt igényelt. Ebből tudomásunkra jutott, hogy a trilógiát indító Toldiban 2874 önálló szócikk szerepel. Ámde az idők folyamán ezek jelentése, értelme esetenként változott. A fönt említett szócikkeket eltérő jelentésük alapján vizsgálva 4370 változatról szerzünk tudomást.

Azért, hogy e nyelvi jelenség érthetővé váljék, vizsgálódjunk a Toldi első énekének kezdő sorát idézve! „Ég a napmelegtől a kopár szík sarja” – csupán az utóbbi három szót vizsgálva kiderül, hogy Arany költészetében ez hét eltérő jelentéssel szerepel. Kopár: 1. növényzet nélküli, sivár terület; 2. átvitt értelemben: üres, reménytelen. „Puszta a szívem, mint kopár, őszi tarló.” (Toldi, VII., 9.) 3. sivár, dísztelen hely. „Megmozdul az élet felül, a kopáron.” (Mindvégig, 7. versszak). Szík: 1. sziksót tartalmazó földterület. 2. ilyen talajon támadt pörlekedés. „… egymást egy szík szamukába (pocsolyába) teríték.” (Az elveszett alkotmány, I., 443.) Sarj: 1. a növény fiatal hajtása. 2. átvitt értelemben: utód, leszármazott. „Gyulafi sarja mind a kettő.” (Toldi estéje, II., 17.) 3. valamely létrejött alkotás. „Törvényes a sarj, vagy törvénytelen.” (Bolond Istók, II., 2.)

A jelzett időpontig ennyivel kellett beérnünk, ámde igen-igen örvendetes ama hír, hogy jelenünkben akadt egy olyan szorgalmas nyelvész, aki a Pásztor Emil megkezdette kutatást folytatva költőnk születésének 200. évfordulójára az érdeklődők kezébe adta a három kötetre rúgó Arany-szótárt. Alkotója a nagykőrösi gyökerű Beke József nyelvész, a szegedi, később a budapesti egyetem professzora. Három vaskos kötete összesítve a 3000 oldalt is meghaladja. Ezeken 22 423 szótári egységgel találkozunk, amelyeket csupán Arany költői alkotásaiból emelt ki a szerző. A fenti, már-már kápráztatóan gazdag szóanyag tovább fog növekedni, amikor a jövendő nyelvészek Arany prózáját is felmérik. Ide tartozónak ítélem az elbeszélések, újságcikkek, prózafordítások, vitairatok szerkesztői, majd akadémiai hivatalos és magánjellegű szövegek szókincsét.

Búcsúzóul szerzőnknek a kecskeméti Forrás folyóiratban közölt, rokon tárgyú tanulmányáról szólok, tőle idézve. „Arany János költői szókincséből érdemes megvizsgálnunk a régies szavak szerepét.” Arany ezek sorából egyesekhez lapalji jegyzetében fűzött magyarázatot. Példák a Toldi II. énekéből: „dandárja – halmaza, csoportja; léha – gyáva, henye; csihés – akin a többi kifog, belőle tréfát, csúfot űz, s mindenkinél alább való.” A. J.

Az elavult szavak értelmét tisztázandó, poétánk nem átallotta, hogy egyik-másik művét maga készítette glosszáriummal lássa el. Beke József szerfölött szükségesnek ítéli az Arany János használta táj- és kihalt szavak napjainkbeli jelentését az olvasók számára közzétenni.