Ember tervez, időjárás végez

A mezőgazdasági munka egyértelműen az egyik legnehezebb, ezért nem tartozik a legvonzóbb foglalkozások közé. Ráadásul valószínűleg listavezető az időjárásfüggő szakmák között. Szakmai hozzáértést, rengeteg munkát és nagyon sok türelmet igényel. A monospetri illetőségű TÓTH JÁNOS rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, és vállalta a gazdálkodást minden nehézsége ellenére.

Gyakran előfordul, hogy a gazdák mindent megtesznek a jó termés érdekében, de az időjárás keresztülhúzza a számításukat. Az idei „májusi tél” is sok helyen okozott kárt a veteményesekben és gyümölcsösökben. Tóth János Monospetriben gazdálkodik igen tekintélyes területen. Sajátja mellé másoktól is vett bérbe termőföldet, hiszen gazdálkodni kicsiben nem érdemes.

A rendszerváltás után az emberek visszakapták földjüket, de sokan nem tudtak mit kezdeni vele. Gépeik, felszereléseik nem voltak, korábban kényszerből más szakmát tanultak, kiestek a gazdálkodásból. Vagy veszteségesen gazdálkodtak, vagy parlagon hagyták a földjüket. Voltak azonban olyanok is, akik visszatértek a gazdálkodáshoz. Gépeket vásároltak, és a sajátjuk mellé vásároltak vagy bérbe vettek területeket olyanoktól, akik nem tudtak vagy nem akartak gazdaéletet élni. Sokan felajánlották földjüket a gazdálkodni vágyóknak, így mindenki jól járt. A föld nem maradt műveletlen, a vállalkozók pedig nagyban sokkal kifizetődőbben gazdálkodhattak. Megegyezés szerint a tulajdonost illeti meg a termény egy része.

– Mikor kezdte el a gazdaéletet? – faggatom Tóth Jánost.

– Monospetri születésű vagyok, a gazdálkodás szeretetét valószínűleg a génjeimben hordozom, az általános iskola elvégzése után mégis szakmát tanultam: nehézgépkezelő lettem. A rendszerváltás azonban felcsillantotta a lehetőséget a gazdálkodásra, és két barátommal együtt belevágtunk. Vásároltunk gépeket, sőt egy ideig forgalmaztunk is. ABC-ket is nyitottunk, megpróbáltunk több lábon állni. Eleinte mindössze 10 hektáron gazdálkodtunk, próbálgattuk, hogy érdemes-e. Ezenkívül a gépeinkkel bérmunkát vállaltunk szülőfalunkban és a környéken. Később szétváltunk, társaim a kereskedelmet választották, én pedig a mezőgazdaságot. Egyre többen ajánlották fel a földjüket megművelésre, el is vállaltam annyit, amennyit még el tudok végezni. Ez 25 tulajdonost jelent. Egy uniós pályázattal, melyet fiatal vállalkozóknak írtak ki, sikerült újabb lendületet kapnom. 2010-től 2015-ig vissza nem térítendő támogatást kaptam, évi 1500 eurót. Ezt bármilyen mezőgazdasági tevékenységre vagy gépekre fordíthattam.

– A terményeket tudja értékesíteni? Van elegendő felvásárló? Érdemes előre leszerződni?

– Tárolni nem érdemes, ezért eladom. Viszont aratáskor mindig olcsóbb a termény. Ráadásul nem egyből a fogyasztónak, hanem viszonteladóknak tudom eladni. Sajnos az árakat nem a termelő, hanem a felvásárló szabja meg. Véleményem szerint nem érdemes előre leszerződni, legalábbis én ezzel nem foglalkozom.

– Gazdaságának mi a fő profilja?

– Legnagyobb területen kukoricát és búzát vetek, de repcével és napraforgóval is próbálkozom. Tavaly cukorrépát is vetettem, de nem hozta meg az általam várt hasznot. A termés egy részét érdemes „visszaforgatni”, vagyis feletetni állatokkal, így talán nagyobb hasznot hoz. Ez sem garantált, mert az állatok eladási ára is erősen változó. Én sertésekkel foglalkozom. Saját felhasználásra szárnyasokat is tartok.

– Mi nehezíti a gazdálkodó ember életét?

– Leginkább a szélsőséges időjárás vagy a természeti csapás: jégeső, késői fagyok, szárazság, nagyon sok eső. Ezek közül bármelyik károsíthatja a termést. Ezekhez még hozzáadódik a vadállomány okozta kár és a lopások. Sajnos egyik ellen sem tehetünk semmit. A varjak és a vaddisznók okozzák a legtöbb kárt. Kiszedik a friss vetést, a vaddisznó pedig a termést is támadja, letarolja. Ha jelentjük, az a válasz, hogy építsünk elektromos kerítést, és szereljünk fel hangriasztókat. Azért több tíz hektárt nem lenne egyszerű bekeríteni, sőt állítom, hogy semmiképpen sem lenne kifizetődő. Elméletileg elképzelhető a dolog, de a gyakorlatban nem valószínű, hogy működne. A tulajdonosoknak a leszerződött mennyiséget oda kell adnom, így a természeti károk csak engem érintenek.

– Az idei késői fagyok az ön gazdaságában is okoztak kárt?

–  Idén nem épp a legkedvezőbb az időjárás. Én szerencsés vagyok, mert komolyabb kár nem ért. A repce nem fagyott le, a vetésem sem ment tönkre, csupán késleltették a kikelést vagy a növekedést a szokatlan hideg és a talaj menti fagyok. Gazdálkodótársaimnál viszont okozott komolyabb károkat. A gyümölcsösökben a cseresznyét és a barackot károsította. A sok eső hátráltatta a vetést, de nem vagyunk nagyon elkésve. Ha mostantól kedvező idő lesz, behozható a lemaradás.

– Érdemes-e gazdaéletet élni?

– A nehézségek ellenére érdemes. Ha nem lenne az, nem csinálnánk. Az anyagiakon túl az motivál leginkább, hogy szeretem ezt az életformát. A magam ura vagyok, és nagyon nagy öröm az, amikor betakaríthatjuk a termést. Ezt csak az érezheti, aki már gazdálkodott, akár kicsiben, akár nagyban.

– Van-e valamilyen fejlesztési terve?

– A gépparkomat mindenképpen fiatalítani kellene. Ezt önerőből nagyon nehéz megoldani. A fiatal gazdák uniós támogatását már nem kaphatom meg, mert betöltöttem a 40 évet. Ezért társulok az unokaöcsémmel, aki megkaphatja, és együtt fogunk dolgozni. Természetesen meg kell felelni a kiírás feltételeinek. A pontszámot zöldségtermesztéssel vagy biogazdálkodással lehet emelni. Igyekezni fogunk úgy gazdálkodni, hogy megkapjuk a támogatást.