Önállósodva töretlenül fejlődik Biharfélegyháza

Nyolcszáz esztendeje lakott település a Nagyvárad–Szatmárnémeti országút mentén, a Berettyó partján fekvő Biharfélegyháza. Zömében magyar reformátusok lakják, tizennégy esztendeje önálló községet alkot Biharvajdával és Újteleppel (Mihai Bravu). Áprilistól ideiglenes határátkelőhelyként is működik a Hajdú-Bihar megyei Pocsaj irányába.

Dorogfalva és Nagydorog-Felegyhaza néven említi először XIII. századi püspöki tizedjegyzék. Ekkor a Gutkeled nemzetségből származó Dorog család tulajdona. Zsigmond király a Dorogiak kihalta után Raveni Mátyásnak adományozta, 1393-ban a Vetésyek, 1397-ben a Jankafalviak, 1405-ben a Felegyháziak tulajdona, később a Csáky és Jakocs családnak volt itt birtoka. Az 1800-as évek elején Esterházy Pál herceg volt a földbirtokos.

A falu nevének eredetéről több változat ismeretes, az egyik szerint az 1784-es nagy tűzvészben az egész falu elpusztult, csak a szélén maradt másfél ház, innen származna az elnevezés. A másik – talán logikusabb – magyarázat, hogy az egyházközsége csak leányegyházként létezett – volt ugyan presbitériuma és gondnoka, de saját papja nem –, tehát fél egyház volt. Ezt Szabó Zsolt református lelkipásztor is fenntartja.

Az 1880-as népszámlálás szerint a településnek 1434 lakosa volt, közülük 1318 magyar, 61 román. 1992-ben 1162 félegyházi lakost jegyeztek fel, 1044 magyart, 59 románt és ugyanennyi romát. Közülük 1030 református, 42 római katolikus, 42 ortodox, 30 baptista. Jelenleg mintegy 1200-an élnek a községközpontban.

Napsütéses májusi hétvégén érkeztem a helységbe, éppen a falu legnagyobb ünnepe, a Mi Majálisunk rendezvénysorozat zajlott. Biharfélegyháza egyike azoknak a Bihar megyei településeknek, ahol teljes összhang van a helyi és egyházi elöljárók, civil szervezetek között, együtt, közösen munkálkodnak a töretlen fejlődésért. Erről számtalanszor személyesen is meggyőződhettem az elmúlt negyedszázad alatt. Évente több megyei szintű rendezvénynek is helyet ad a község.

Határátkelő

Kelemen Zoltán polgármester 2008 óta tölti be a tisztséget, előtte egy mandátumban alpolgármester volt. Nagy megvalósításnak tartja, hogy még 2011-ben sikerült kiépíteni az aszfaltos utat Biharfélegyháza és a magyarországi Pocsaj között. A két ország egyezménye alapján áprilistól szombatonként itt lehet átkelni a határon. Az elöljáró abban bízik, hogy nemsokára a hét minden napján át lehet majd járni.

Kerecsenyi Imre alpolgármester arra emlékeztetett, hogy Biharfélegyháza fejlődési folyamata 2003-ban, az önállóság elnyerése után kezdődött. Akkor levált az addigi községközpontról, Bihardiószegről, és Biharvajdával meg Félegyházi Újteleppel (Mihai Bravu) önálló községgé alakult, Félegyháza központtal. „Ezután kezdődtek a nagyobb beruházások, többek között új vízhálózatot, utakat építettünk, ma Biharfélegyháza utcái 99 százalékban aszfaltosak. Elkezdtük a csatornázást is, de ez kudarcba fulladt, mert a kivitelező cég tönkrement. A középületeink mind fel vannak újítva, új óvoda épült, az iskolát bővítettük is. Átadásra vár az újonnan épült idősek otthona, és befejezéshez közeledik a kultúrház felújítása” – sorolta az alpolgármester.

Az elöljárótól megtudtuk, hogy a félegyháziak egy ideig kis mezőgazdasági, főleg családi vállalkozásokat hoztak létre, most inkább nagyobb társulások alakulnak. Ezek gazdaságilag kifizetődőbben tudnak termelni, pályáznak különféle forrásokra. De a gazdálkodók sajnos egyre kevesebben vannak. A lakosság nagy része Váradon dolgozik; a vállalatok versenyeznek a munkásokért, autóbusszal szállítják naponta az ingázókat a megyeszékhelyre. Aki nem dolgozik Félegyházán, az nem akar, vagy alkalmatlan a munkára, mondta az alpolgármester.

Jakó Zsigmond a névadó

Biharfélegyháza általános iskolája 2012-ben vette fel a falu történész szülötte, Jakó Zsigmond nevét. Tiponuţ Mónika igazgató második éve vezeti a tanintézetet; itt kezdte a pályáját, és itt végezte el a nyolc osztályt. Jelenleg – az óvodásokkal együtt – 242 gyerek tanul itt. Az óvodásokat, szüleik kérésére, napköziben fogadják. Az V–VIII. osztályosok mintegy 190-en vannak, Biharvajdáról is ide járnak. „Sajnos ott mind kevesebb a gyerek”.

Az igazgatónő azt is elmondta, hogy nincs képesítés nélküli pedagógusuk, de a legtöbbjük Váradról ingázik, ketten-hárman laknak csak helyben. Az ingázás nem jelent gondot az iskola működésében, inkább az, hogy szinte évente cserélődnek a tanárok – mondja Tiponuț Mónika –, meg az, hogy egyre több szülő viszi a gyerekét Váradra tanulni. „A megyeszékhely közelsége ily módon nekünk hátrányt jelent. Úgy érzem, itt minden adott a normális tanításhoz. Ezt bizonyítja az is, hogy tantárgyversenyeken szépen szerepeltek a gyerekeink. Aki tanulni akar, az itthon is tanulhat” – véli a pedagógus.

Elmondása szerint a helyi önkormányzattal nagyon jó a kapcsolatuk, kölcsönösen segítik egymást. A majális kulturális programjában is részt vettek a gyerekek óvodáskorúaktól nyolcadikosokig.

Reformátusok

Szabó Zsolt igazi pásztora a Biharfélegyházán legnépesebb református gyülekezetnek. Vele is beszélgettem. „Az egyházközség tagjainak száma mintegy 770, de ez távol áll a népszámlálási adatoktól, hiszen sokkal többen deklarálták magukat reformátusnak, tehát van még kit megkeresni és megtalálni. A templomlátogatók aránya ma már nem éri el a hívek egytizedét, az istentiszteleteken inkább csak 8 százalékuk jelenik meg. Évente 8-12 gyerek konfirmál. Amióta itt vagyok, általában 2-3 esküvő van egy évben, de az elmúlt évtizedben volt két olyan év is, amikor egy sem volt. A ’70-es, ’80-as években ősztől tavaszig tartottak lagzikat, egy évben legalább 15 pár házasodott össze. A temetések mínuszba visznek bennünket. Ha figyelembe vesszük, hogy roma gyerekeket is keresztelünk, akkor néha több a keresztelő, de ezek nagy része gyülekezeten kívüli.”

Mártírok emlékezete

A templom minden bizonnyal annak a barokk katolikus istenházának a helyén áll, amely 1784-ben leégett, teljesen megsemmisült. A feltárt alaprajz szerint mintha ikertemploma lett volna a székelyhídinak. A mostani református templom 1827–1834 között épült. A közelében található emlékmű a két világháborúban elesett helyiek, az orosz partizánok által Nádudvar közelében meggyilkolt 13 mártír levente és a kommunizmus áldozatai előtt tiszteleg. A félegyházi Úr Imrét 21 évesen végezték ki két hodosival együtt a kommunista diktatúra idején. Az emlékmű Deák Árpád szobrászművész tervei alapján készült, a tetején látható turulmadár a hármas honfoglalásra utal. A leventék emlékét őrzi az egyházközség tulajdonában lévő, szépen rendbe tett parasztporta, a leventeház is.

Deák F. József