Művészete a tisztelet

Egyedi díszítésű intézmény a nagyszalontai Krónikusbeteg-ellátó és Szociális Egészségügyi Központ, ugyanis falain RÉVÉSZ SÁNDOR helybeli képzőművész munkái sorakoznak.

Évtizedek óta készít festményeket, grafikákat a nagyszalontai Révész Sándor, emellett szívmelengető versek és prózai írások szerzője is. A képzőművész nemrégiben lett az egészségügyi intézmény páciense, de az alkotással nem hagyott fel, fáradhatatlanul ír, rajzol. Kérésünkre betegszobájában is szívesen mesélt életéről, a művészetek iránti elkötelezettségéről, és legújabb grafikáit, írásait is megmutatta.

– Nagyszalontán, Arany János városában születtem, éppen ezért úgy gondolom, hogy a koszorús költő példájához hűen azt a kazal szénát, amit városunk neves szülötte megkezdett, mi is kell hogy gazdagítsuk néhány szál szénával. Elvált ember vagyok, van egy leánygyermekem. Aradon végeztem az iskolát, faragás–intarzia szakon, majd a nagyszalontai Mobila, később pedig az Unirea cég kötelékében dolgoztam az asztalosműhelyben.

– Honnan ered a képzőművészet és az írás iránti szeretete?

– Gyerekkorom óta vonzott a képzőművészet, mindig is szerettem rajzolni, festeni, már kicsi gyermekként rákaptam. Elsősorban tájképeket és csendéleteket készítek, az írás tekintetében pedig filozofikus gondolatokat, verseket vetek papírra. A szerelem és a magyarsághoz kapcsolódó témák állnak hozzám a legközelebb.

– Ki tudna emelni egy olyan emléket, ami az ön számára a legkedvesebb a képzőművészettel kapcsolatban?

– Naponta átélek olyan élményeket, amelyek aztán kedvesebb emlékeimmé válnak, ugyanis örömmel adom ajándékba az embereknek a munkáimat, és a tőlük kapott elismerés és szeretet számomra felbecsülhetetlen. Boldogság azt látni, hogy az emberek örülnek a tőlem kapott képeknek, írásoknak, ezek a legcsodálatosabb pillanatok.

– Az évek során hol láthatta a nagyközönség az ön munkáit?

– Nagyszalontán több kiállításom is volt, de külföldön, Hollandiában, Dániában is bemutatták már a műveimet. Az évek során számos vidékre elkerültek az alkotásaim, több mint 3000 festmény, pirografika fűződik a nevemhez, valamint két kopjafát is készítettem, az egyik Zerinden, a másik Szentleányfalván található.

– Mit gondol, mi a titka annak, hogy a gyermekek megszeressék a képzőművészetet, hogy legyen utánpótlásuk ezeknek a művészeti ágaknak?

– Nagyon fontosnak tartom a különböző művészeti ágak megismertetését a gyermekekkel, hiszen a művészetek által a különböző kultúrákból érkező emberek megérthetik egymást. Ugyanakkor erre a pályára születni kell, istenadta tehetség nélkül nagyon nehéz képzőművésszé válni. Viszont akiben megvan a tehetség, azt fejleszteni kell, kibontakoztatni, hogy mások is örömet leljenek benne.

– Hogyan fogalmazná meg alkotói hitvallását?

– Olyan alkotóvá kell válnunk, hogy büszke legyen ránk Arany János; szerény tudásunkkal mi, a mai világ művészei is fényesítsük Nagyszalonta csillagát. Én az Istentől kapott szerény tehetségemmel, az általam megalkotott művekkel szeretnék tisztelegni Arany János és szülővárosom, Nagyszalonta előtt. Ha tudjuk, hogy a víz, a levegő, az élelem nélkül nem létezhetünk, akkor azt is tudjuk, hogy ha elszakadunk a természettől, hiába jöttünk erre a világra. Alkotásaimmal ezért szeretném az emberek tekintetét a nagy természet felé fordítani. A természet óvása, gondozása, tisztelete felér bármilyen imával, mert a nagy természet maga az Isten.