Folytatjuk nyelvészeti kirándulásunkat

Az előző havi közlésemben hazai és külhoni városokat kerestünk fel ama céllal, hogy a nevezetteket anyanyelvi ragjainkkal gazdagítsuk. Befejezésként a hol? s a hova? kérdésre válaszoló ragok szabályával ismerkedtünk meg. Íme, a helyes megoldást szemléltető példák. – Hol nyaraltál az idén? – Szlovákiában, Pozsonyban. – És most hova utazol? – Haza, Nagykárolyba.

Sajnálatos, hogy eme útmutatásra kevesen figyeltek föl. Erre következtetek a velem szóba állók beszédéből, sőt a rádió, televízió, írott sajtó közvetítette szövegekből, amikor a hol? kérdésre -ba, -be raggal válaszolnak. E vétket elkerülendő, az alábbiakban felidézem egykori módszerem, amellyel kisdiákjaimat igyekeztem jó útra terelni.

– Figyeljetek! A hol? milyen hangzóra végződik?

– Mássalhangzóra.

– Akkor a feleletbe az n mássalhangzót illesszétek! Így: iskolában, kertben. Következzék a hova? kérdés! Ennek végső betűje az a magánhangzó. Válaszotokba mindenképpen magánhangzót iktassatok: iskolába, kertbe!

Reménykedem. Ha nebulóimmal ezt sikerült elsajátíttatnom, felnőtt olvasóim sem adhatják alább. Ismereteinket gyarapítandó a fentieket egészítsük ki azzal, hogy egyes esetekben a hol? kérdésre -on, -en, -ön raggal felelünk. Hol született Mátyás király és Bocskai fejedelem? Kolozsváron. Kirándulásotokon sátraitokat hol vertétek föl? A hegyen. A barátod hol nyaralt? Dömsödön.

Ezzel el is búcsúztunk a ragoktól, hogy a határozott névelőkhöz (a, az) fűződő szabályokról is szólhassak.

Nem kell névelő a földrészek, országok, megyék, helységek neve elé. Például: Afrika ébredezik. Magyarország és Románia határos. Székelyudvarhelyen lakom. Viszont a folyók, tavak, tengerek, hegyek s egyéb földrajzi tulajdonnevek elé a határozott névelőt többnyire kitesszük: A Tisza (Petőfi), Az Értől az Óceánig (Ady), A Dunánál (József Attila); a Kárpát-medence; A Balaton Magyarország legnagyobb tava. Ámde Erdély ezt nem igényli, csupán akkor, ha melléknévvé alakítjuk: Az erdélyi magyarok ragaszkodnak szülőföldjükhöz.

Könyvek, cikkek címe is számot tart a határozott névelőkre: a Tiszántúl. Az utcák, terek is mindig névelősek: Én a Kálvin utcában lakom. A Petőfi tér távolabb esik.

Amikor a földrajzi vagy bármely tulajdonnév elé jelző kerül, a határozott névelő nem hiányozhat! A hegyes-völgyes Szilágyságban jártam. Az idén a szép Budapestre is eljutottál.

A jelzős tulajdonnevek sem árválkodhatnak névelő nélkül. A lírikus Petőfi. Az epikus Arany. Ám e szabály nem vonatkoztatható azokra a személynevekre, amelyeknek a jelzői – idők folyamán – tulajdonnévvé rangosodtak: Könyves Kálmán, Nagy Lajos király.

Halhatatlanná vált egykori királyaink megidézésével búcsúzom kedves olvasóimtól.

Dánielisz Endre