Jubilál az egykori huszárlaktanya

Százhuszonöt éve adták át az Aradi út elején levő egykori huszárlaktanyát. Ez volt a kezdet, a szomszédságában további kaszárnyák épültek a tüzéreknek és a honvéd lovasságnak.

Az Aradi út és a Vitéz (ma Decebal) út sarkán levő nagy méretű telekre 1891–1892-ben építették fel a több épületből álló császári és királyi huszárlaktanyát. A tervezés időszaka visszanyúlt 1885-re. Akkor fogadták el Hauszmann Sándor budapesti építész tervét. A laktanya kijelölt területe a Rhédey-kert melletti, a Pecén (a patak medre a mai Octavian Goga utcával párhuzamos volt) túli legelőtől kezdve egészen a már említett utcasarokig terjedt.

Az építésre 1891 januárjában írtak ki pályázatot. Ebből a dokumentumból tudható, hogy a több mint 14 holdnyi területre egy emeletes tiszti lakóházat, két őrházat, három egyemeletes legénységi kaszárnyát, egy torna- és vívótermet, egy markotányos épületet, egy börtönt, egy mosdót, egy mosókonyhát, hat istállót, egy patkolókovács-műhelyt, egy nagy fedett lovardát hagytak jóvá. A kivitelezésre a legelőnyösebb ajánlatot a Hirsch és Bachrach kassai cég tette, szerződést is kötöttek vele. 1891 októberére már tető alá kerültek az épületek, a lovardára is felkerült a fémvázas tetőszerkezet, amelyet a jó nevű Schlich gyár szállított. Az elkészült huszárlaktanyát 1892 augusztusában vette át egy polgári és katonai személyekből álló vegyes bizottság. Nem sokkal később Ferenc József laktanya néven vált ismertté.

Tüzérségi laktanya

A lovassági laktanya közvetlen szomszédságában, az Aradi út mentén levő tüzérlaktanyát 1896–1897-ben építették. Később Vilmos főherceg nevét vette fel. A laktanya felépítéséig a tüzérek a Sztaroveszky (Magheru) és Kálvária (Dózsa György) utca találkozásánál levő, jóval kisebb, azóta lebontott kaszárnyát használták.

Az Aradi úti létesítmény tervét Hauszmann Alajos műépítész készítette el. Tervében a laktanyához a következő épületek tartoztak: két földszintes lakóépület, egy emeletes tiszti lak, egy emeletes altiszti épület és irodaház, egy földszintes épület konyha és a markotányosság számára, egy vívó- és tornaterem, két emeletes legénységi szállás, egy kovácsműhely, a legénységi lovak istállói, egy felszerelési raktár, egy lószerelvényi épület, a beteg lovak istállója, löveg- és szekérszín, fedett lovarda, valamint egy nyitott szín.

A laktanya kivitelezésére a versenytárgyalást 1896 májusában tartották. A legelőnyösebb ajánlatot Härtl Vilmos és Maskevits Döme szabadkai építészek tették. Az ő cégük kapott megbízást. Ugyanezen év őszére már az összes épület tető alá került. A laktanya átvételét 1897 szeptemberében tartották, de már 1903 tavaszán bővíteni kellett, és arra Rendes Vilmos építész kapott megbízást.

Honvéd lovassági laktanya

A tüzérlaktanya egészen a Vágóhíd utcáig terjedt. Az utca másik oldalától kezdődő telekre egy honvéd lovassági laktanyát építettek 1897–1898-ban a Gyuláról Nagyváradra áthelyezett honvédhuszárok elhelyezésére. A tervet, melyet Busch Dávid városi főmérnök készített el, 1897 novemberében bemutatták a honvédelmi miniszternek, s az jóváhagyta. Az építésre kiírt pályázatot Sztarill Ferenc helyi építész nyerte el, meg is bízták a kivitelezéssel. 1898 nyarán az épületek nagy része már elkészült. A bokrétaünnepélyt ugyanezen év augusztusában tartották.

A Tiszántúl 1898. augusztus 3-i számában ez olvasható: „Most már legtöbb épületnél az utolsó simításokat eszközlik, s még csak a festés vár a munkáskezekre. A laktanya területén a bemenetelnél emelkedik a csinos emeletes törzsépület, ettől hátrább, bent az udvaron hosszú emeletes legénységi épület fut végig, homlokzattal a bejárat felé. Jobbról a markotányos épület, a fürdőház van elhelyezve. Az udvar hátsó részén nagy istállók és tágas lovaglóiskola épült. Minden épület teljesen fedél alatt, csupán a lovarda vasszerkezetű fedele nem érkezett meg a vasgyárból.”

Bár 1898 októberére elkészült a kaszárnya, a honvédelmi miniszter csak a következő év tavaszán volt hajlandó átvenni. Ennek okát ma már nem tudhatjuk, a korabeli sajtó sem firtatta különösebben. Azt ellenben megszellőztette, hogy a miniszter miatt a város elesett a laktanya egy jó félévnyi lakbérétől. Talán az okozhatta az átvétel elhalasztását, hogy a 2. honvéd huszárezred gyulai osztálya csak 1899. április havának végén érkezett meg Nagyváradra. Bár az is lehet, hogy nem a huszárok késedelme miatt halasztották el a laktanya átvételét, hanem éppen fordítva: az átvétel elhúzódása miatt késtek a gyulai huszárok…

Mindhárom laktanyánál szó volt a markotányos épületről. Ma már kevésbé ismert, hogy mit is jelent a markotányos. A markotányos vagy a markotányosnő ételt, italt, egyéb hasznos holmit árusító vándorkereskedő volt a vonuló hadseregek nyomában és a katonai táborokban. Nélkülözhetetlen kiegészítő szereplője volt a háborúskodásnak. Ez a tevékenység az I. világháború idejére, a modern hadviselés korára már szinte kiveszett. A Pallas Nagy Lexikona ezt a magyarázatot még kiegészíti azzal is, hogy a markotányos katonai élelmezésben részesül lovaival együtt, és az élelmezési tiszt útján a csapatparancsnok alá van rendelve. A közte és a csapat közti viszonyt szerződés szabályozza.

Mivel a fenti laktanyáknál markotányos épületekről van szó, mindez azt jelenti, hogy a markotányos – akár férfi, akár nő – kereskedői tevékenységét nemcsak a hadsereg vonulásakor, illetve a katonai táborokban, hanem a kaszárnyákban is kifejthette.