A művész, aki megtalálta gyökereit

FAZAKAS SÁNDOR szobrász a föld alól bányássza elő a vésője alá kerülő idomokat: gyökerekből formázza a szépet. Az alkotó a szilágysági Zilahon született, Székelyhídon cseperedett felnőtté, jelenleg a magyarországi Egyeden él. Nemrég kiállítás nyílt munkáiból neveltetésének városában, akkor beszélgettünk vele.

Beszélgetésünk kezdetén gyermekkori emlékeit idézte fel, ízlelgette a régmúlt történéseit. Ahogy felbukkantak az érzelmekkel teli életvillanások, a gyermek- és ifjúkor messzeségéből előtörő morzsamomentumok, könnyű volt megállapítani, hogy Fazakas Sándor lelkében ízig-vérig székelyhídi maradt. Elmondása szerint még mindig csodálat tölti el, amikor eszébe jutnak nagy „felfedezései”, az egykoron szépséges Érmelléken tett barangolásai. A mai városi strand területén egy hatalmas, összefüggő víztenger volt, a közelben lévő malomnál pedig mindig ott állt egy tutaj. Cimboráival, amikor kedvük szottyant, elkötötték a vízi járművet, kieveztek, az apró szigeteknél kikötöttek. Ilyenkor néhány órára Robinsonnak érezhették magukat. Aztán a nádasok sűrűjében és a réteken ott volt a gazdag madárvilág, a tojásgyűjtés szintén kedvenc foglalatosságuk volt a suttyóknak. A foci mellett a legnépszerűbb játékszer a roller volt, minden gyermek saját rollert szeretett volna magának. Kora estébe nyúló hosszú délutánokon át zajlottak a sihederek között a rollerversenyek, rendszerint az egyik játszótárs, Kun Béla nagymamája vetett véget a játéknak, amikor kiállt a kapuba, és erős hangjával hazaparancsolta a fiúkat.

Aztán a csodálatos gyermekkor tovatűnt, de a középiskolai évek még mindig Székelyhídhoz kötötték. Emlékeiben úgy él, hogy kitűnő tehetségű, makulátlan emberségű tanárok oktattak akkoriban a helyi iskolában, akik nagyban befolyásolták a diákok jellemének formálódását. Sikeres érettségi után Nagyváradra került Fazakas Sándor, itt orvosi műszerészi és röntgentechnikusi képesítést szerzett. Gyulafehérvárra kapott kihelyezést, majd a sorkatonai szolgálat következett. Annak letelte után sikerült Margittán állást vállalnia. A Berettyó menti városban töltött idő alatt terelődött figyelme a gyökérszobrászat felé.

Mindig is ezermester volt, szeretett fúrni-faragni. Feleségének nagybátyja egyszer csak azt mondta neki, hogy gyere velem, mutatok valamit, ami biztosan érdekelni fog. Margittán abban az időben egy nagyobb területen kivágták a szőlőst. A talajban ott maradt a rengeteg gyökér. Jól felpakoltak az ingyen zsákmányból, odahaza pedig nekilátott a kísérletezgetésnek. Hát ez a „pudingpróba” nem volt sikeres, mert bár a faragványok elég jóra sikeredtek, az idő múlásával a szőlőgyökerek sorra repedezni kezdtek. Megtanulta, hogy ebből az alapanyagból nem érdemes dolgozni.

Hosszú időbe telik, amíg a földből előkotort gyökérből alkotás születik. Először is hagyni kell az alapanyagot, hogy teljesen kiszáradjon. Ez a leghosszabb folyamat, de ekkor már lehet azon gondolkodni, hogy mit is rejt magában az adott forma, illetve meddig mehet el az alakítás folyamán a művész fantáziája. A gyökerek megtisztítása is időigényes, legelőször alapos mosással a földmaradványokat kell eltávolítani. A munkaindító folyamatban a felesleges gyökérrészek eltávolítására baltát, fűrészt, bozótvágót használ. A későbbi fázisban kerülnek elő a különböző vésők, ezeknek borotvaélesnek kell lenniük. Az eszközök élezését is maga oldotta meg, mosógépmotorral működő köszörűgépet fabrikált hozzá. A finomabb hajlatokat pedig orvosi szike segítségével éri el. Aztán még a hántolás is hátravan, a gyökérkéreg eltávolítása.

A művész azt pontosan nem tudta megmondani, hogy mennyi időt is vesz igénybe egy-egy alkotás megfaragása, de annyi bizonyos, hogy több hetet kell babrálnia vele. A pontos időmeghatározás azért is lehetetlen, mert egyidejűleg három-négy alkotáson is dolgozik. Ugyanakkor mindegyik gyökér más-más formát mutat. Éppen ezért tartja Fazakas Sándor nagyszerűnek a gyökérszobrászatot, mert nem lehet két egyforma alkotást készíteni, hiszen minden gyökér más. Mint mondta, utánanézett, sehol a világon nem szerepel önálló művészeti ágként a gyökérszobrászat.

A gyökér adott formájához kapcsolódik az alkotói szándék, a kettő találkozásából születik meg a mű. Beszélgetőpartnerem elmondása szerint szereti a mitológiai témákat megformázni, de munkáiban gyakorta visszaköszön a hajdanvolt Érmellék is. A szerelem mellett a politika vagy inkább a történelem is tetten érhető faragott tárgyaiban. Erdély elvesztése örök, kimeríthetetlen ihletforrás számára.

Munkáiból többfelé is nyílt már kiállítás, Magyarország számtalan nagyvárosában láthatták gyökérszobrait, Ausztriában is bemutatkozott. Pályafutása csúcsának azt tartja, hogy meghívást kapott Székelyhídra, nem feledkeztek meg róla évtizedek elmúltával sem. Nem érkezett üres kézzel, Szent László-év lévén a király szobrát ajándékozta a városnak. Ez a szobor is jelzi, hogy a gyökereken kívül nagyobb méretű alkotásokat is farag. Jelenleg épp lakóhelye, Egyed vezetőségének felkérésére a tizenhárom aradi vértanú emlékére készít kőből egy emlékművet, ez év október 6-án fogják átadni.

Lakása minden zegzuga tele van munkáival. Azt szeretné, ha lenne egy állandó hely, ahol kiállíthatná tárgyait, hisz azért dolgozik, hogy ne csak neki, hanem másoknak is örömük teljék bennük.