Lovastábor a dombok között

Érköbölkút nem zajos falu– hacsak a különböző gondolkodású emberek olykor-olykori egymásnak feszülése nem számít csendháborításnak –, de a lakott terület peremmagaslata az igazán ámulatba ejtő, pazar kilátást nyújt a környékre. Ott poroszkálnak, prüszkölve ügetnek a Rákóczi család lovai.

Rég nem jártam az érköbölkúti Rákóczi-lovastanyán; pedáns rend uralkodik mindenfelé. Jól eltervezett, alaposan kigondolt munka folyik itt. A hirtelen kaptató partoldal, a fák hűse nyugalmat sugall. Magasan jár már a nap, a levegő forró, pára sem libben a homokos tájon. A karámból rég bevitték a poroszkáló, horkantva ügető paripákat, kellemesen hűs istállóban ropogtatják a szénát. Nemcsak a lovarda épült meg, további fejlesztéseket is elvégeztek az utóbbi években. Az istállón sokáig tojótyúkokkal osztoztak a paripák, mostanra a lovak váltak egyeduralkodóvá. Számuk is megnövekedett, mintegy negyvenre; egy részük saját tulajdonban van, más részüket bértartásban gondozzák.

Rákóczi Lajostól, a Tulipán Egyesület elnökétől tudom meg azt is, hogy fiának, Rákóczi Gergőnek, a többszörös országos bajnok kettesfogathajtónak a lovai is itt vannak. Meglep, hogy Gergő nem egyazon lovakkal indul a versenyeken. A kisebb jelentőségű megmérettetéseken, az országos bajnokságon, illetve a nemzetközi porondon más-más állatokat fognak be a kocsi elé. A miértre kapott válasz meggyőző: balgaság lenne a nemzetközi szinten is helytálló, értékes párost esetleges sérülésnek kitenni a zónaközi versenyeken.

Az istálló végében modern lakórészt is kialakítottak: konyha, hálószoba, fürdőhelyiség áll a lovakkal foglalkozók rendelkezésére. Nemkülönben a lovaknak, hisz azokat is rendszeresen fürösztik a számukra kialakított helyen. Nemrég sikerült egy lószállító lakóautót is vásárolniuk, amelyben öt ló mellett kényelmesen elfér a hajtó és a segédhajtó is. Ez utóbbiak számára külön konyharész és fekvőhelyek is vannak.

Rákóczi Lajos gyermekkorára visszaemlékezve elmondja, hogy édesapja óvta a lovakkal való foglalatosságtól, mondván, hogy az egyre inkább gépesített világban nincs jövőjük ezeknek a háziállatoknak. Szerencsére a ló és az ember közötti kapcsolat nem halt ki végérvényesen. Egyre inkább felismerik a ló fontosságát; egyrészt kiváló sporttárs, másrészt lelki betegségek gyógyításában is fontos szerepet játszik. Emiatt is vállalkozott a Rákóczi család arra, hogy lovastáborok szervezésével igyekezzen megismertetni, megszerettetni a lovat és a lovaglást az arra vágyókkal.

Rákóczi Lajosnak a Tulipán Egyesület révén már több mint tíz éve sikerült hivatalos formában egységesítenie a Bihar megyei fogathajtókat, azóta számtalan versenyt szerveztek, ezáltal nagyban megnőtt a megye ázsiója a lovassporton belül. Újabban alig akad a térségben olyan falunap, amelyiken ne tartanának valamilyen szintű lovas versenyt.

Az érköbölkúti lovasiskola négy éve debütált, külön működik a Tulipán Egyesülettől. Tábort harmadik éve szerveznek fiatalok számára. A nyitó évben egy alkalommal oktatták a gyermekeket, mostanra annyira megnőtt az érdeklődés iránta, hogy idén már négy kurzusra is sor kerül. Egy-egy turnus öt napig tart, ez idő alatt az alapismereteket el lehet sajátítani. A táborok közötti időszakokban bárki jöhet a lovasiskolába, akár néhány órára is nyeregbe ülhet – tudjuk meg Ádám Andrea lovasoktatótól, aki három éve települt át Budapestről Érköbölkútra.

A lovastáborba 8 éves kortól várják a gyermekeket, mert bizonyos fizikai erőnlétre szükség van a hátasok irányításához. Négy iskolalóval folyik a tanulás, ennyit tud felügyelni egy időben az oktató. Első nap a lovakkal ismerkednek a gyerekek, megtanulják a le- és felnyergelés módját. Nagyon fontos a mindezek előtt megtartott elméleti balesetvédelmi ismertető is. A lovak előzetes felkészítésére is ügyelnek, napokkal a táborkezdés előtt munkára fogják őket.

Az augusztus eleji táborozás során a napi programok összeállításakor figyelembe vették a már-már kibírhatatlan hőséget is. Éppen ezért már reggel 8-tól elkezdődött az intenzív oktatás, ekkor még ló és lovasa optimális körülmények között tudott egymásra figyelni. A lovaglás, az állatok ápolása mellett jutott idő arra is, hogy a közeli tóhoz kocsikázzanak. Olyan közös tevékenységeket is beiktattak, amelyek révén egymással is jobban megismerkedtek a táborlakók.

Mivel a lovaglás nem tömegsport, a tábor létszáma korlátozott. Minden turnusban tíz gyerek ismerkedhet meg a lovak szokásaival, gondozásával és a lovaglás alapjaival. A tábor népszerűségét mutatja, hogy sokan visszatérő résztvevői ezeknek az alkalmaknak. Legtöbben Nagyváradról, Margittáról és a környékbeli településekről érkeznek, de nem ritkák a külföldről Köbölkútra látogató vendégek sem.

Lassan hagyománnyá válik, hogy a táborok egy lovasszínházi előadással zárulnak. A János vitéz és A csodaszarvas után idén Rózsa Sándor elfogásának a történetét adták elő A betyár bukása címmel. A forgatókönyv az egyik táborozó, Tóth-Gardó Sarolta érdeme, aki „lovakra” írta a történetet. A táborzáróra a szülők is megérkeztek, s tapssal jutalmazták a gyermekek előadását. A szervezők pedig emléklappal köszönték meg a fiatalok részvételét.