A Mosoly Kommandó a közösségért tesz

Siteri fiatalok – és nem csak ők – „parancsnokuk”, SZABÓ KINGA vezetésével sokat tesznek a helyi közösségért és a rászorulókért. Igyekeznek tovább éltetni a falubeli régi hagyományokat, emellett jótékonysági rendezvényeiken adományt gyűjtenek gyermekotthonok lakóinak.

A Mosoly Kommandó hasznos adományokkal megrakodva eljutott már a dévai Szent Ferenc Alapítvány által működtetett Bihar megyei gyermekvédelmi központokhoz: a gálospetri Szentháromság, a nagyváradi Szent Angéla, a nagyszalontai Szent Antal, a székelyhídi Gyermek Jézus otthonokba. De tevékenységük nemcsak ebből áll, hiszen legfőbb céljuk a siteri közösség szolgálata. A csapat „parancsnoka” Szabó Kinga, ő az elemi iskolát szülőfalujában járta ki, majd Nagyváradon a Művészeti Középiskolában érettségizett, a Partiumi Keresztény Egyetemen szociális munkás szakon mesterfokozatot szerzett, közben ugyancsak mesterfokozaton vallástudományból is diplomázott. Ahogy ő fogalmazott, mindazt, amit tanult, ebben az önkéntes tevékenységében fel tudja használni.

Siterben, a helyszínen, a központban található üzlethelyiségben kerestem fel Szabó Kingát, hogy a kezdeményezésről kérdezzem. Elmondta, már egyetemistaként foglalkoztatta a gondolat, hogy a falu érdekében tevékenykedő önkéntes csapatot szervezzen. „Miután szüleimmel kibéreltük ezt a helyiséget, volt hely arra is, hogy valami pluszt tegyünk le az asztalra, és azt mondtam, megpróbálom. Az első felhívásomra, a mézeskalácssütésre tizennyolcan jelentkeztek, 650 mézeskalácsot készítettünk. A süteményt a gálospetri gyermekotthonba, Székelyhídra, Nagyváradra vittük, de jutott belőle a váradi bazilikába a gyertyagyújtásra, a Szent Erzsébet és a Szent Márton Idősek Otthonába is. Mindenütt nagy szeretettel fogadtak bennünket, a gálospetri gyermekotthonban visszatérők vagyunk.”

A „kommandósok” főleg helyi fiatalok, de egy 58 éves tagja is van a csapatnak, a legfiatalabb pedig négyéves. A legtöbben Váradon dolgoznak, a diákok nagy része vagy a megyeszékhelyen tanul, vagy a hegyközcsatári iskolában – Siter közigazgatásilag Hegyközcsatárhoz tartozik. „A szüleink minden támogatást megadnak, hogy amit eltervezünk, elképzelünk, meg is valósuljon. Némelyikük tagja is a kommandónak.”

Rendezvényeiken mindig sokan vesznek részt, és az eseményeknek rendszerint jótékony jellegük van. Ezenkívül együtt járnak kirándulni, zongorakoncertekre. A kirándulásokat általában saját zsebből állják, hogy ne terheljék ezzel is a szülőket. Azok a tagok, akik már keresnek, hozzájárulnak a költségekhez.

A Mosoly Kommandó fogadtatásáról is kérdeztem beszélgetőtársamat. „A helybeliek általában elfogadják mindazt, amit teszünk, a legtöbben támogatják tevékenységünket. Vannak, akik nem nézik jó szemmel, de én bízom abban, hogy ők is megváltoztatják a véleményüket, ha belátják: a közösség érdekében cselekszünk. A Hegyközcsatári Polgármesteri Hivataltól sok támogatást kapunk, például ingyen használhatjuk a kultúrházat, de előfordult az is, hogy az elöljárók is szerepet vállaltak a rendezvényünkön, s besegítettek a főzésbe is.”

Az összegyűjtött ajándékok célba juttatásához maguk szervezik meg a szállító járműveket is. A disznótoros rendezvényükön csatlakozott a csapathoz például a biharfélegyházi Sebestyén Szabolcs, és azt is felajánlotta, hogy segít az ajándékok szállításában. Karácsonykor Hegyközpályiból is kaptak segítséget egy elszármazott siteritől. „Sohasem gondoltam volna, hogy az emberek ennyire segítőkészek – osztja meg tapasztalatait Szabó Kinga. – Amikor valamire szükségünk van, nagyon sokan megmozdulnak, Nagyváradról is jönnek. A sütéshez-főzéshez felhasznált alapanyagokat pénzadományokból szerezzük be, innen is, onnan is kapunk kisebb összegeket erre a célra. Mivel jogilag is be vagyunk jegyezve közösségi kulturális egyesületként, pályázni is tudunk. Eddig a megyei tanácshoz nyújtottunk be pályázatot egy augusztusi rendezvényünkre, nyertünk is, ez sokat segít rajtunk. A Máltai Szeretetszolgálat is felvette velünk a kapcsolatot, ha kapnak valamit, akkor kihozzák ide, és mi szállítjuk majd tovább az adományt.”

A csapat magját alkotók szinte minden délután találkoznak, hogy megbeszéljék a terveket vagy az időszerű tennivalókat. „Az ingázó diákok legtöbbje az általunk bérelt üzlethelyiség közelében száll le a buszról, jönnek, és elmondják nekem, hogy mi történt az iskolában, milyen jegyet kaptak. Ez a bolt és kávézó amolyan székhelye is a Mosoly Kommandónak; a nagyterembe gyűjtjük az adományokat.”

A Mosoly Kommandó parancsnoka Szabó Kinga, ezt a fiatalok az első perctől elfogadták. „Azt mondják, arra szükség van, hogy legyen egy elöljáró, aki összefogja az egész tevékenységet, s a fiatalok ezt a szerepet rám bízták. Az első pillanattól megvoltak az íratlan szabályok, hogy figyeljünk fel azokra, akiknek szükségük van a segítségünkre, és mindent szívvel-lélekkel tegyünk. Senkinek sem kötelező ez, és lényeges, hogy szabadidőnket fordítjuk erre a tevékenységre. Most már eljutottunk arra a szintre, hogy senkinek sem kell mondani semmit, mindenki végzi a rábízott feladatot.”

Hosszú volna a lista, amely a Mosoly Kommandó teljes tevékenységét részletezné, ezért csak néhányat említünk meg. Kirándulásokra vitték a gyerekeket a faluból – az idén Barátkára –, a csapat további tagjai Jósikafalván (Beliș) jártak; az útiköltségre és az ennivalóra valót maguk gyűjtötték össze. Tavaly először rendeztek Siterben szüreti mulatságot, három napig tartott, a csapat „nagymamája” mintegy 450 fánkot sütött. Hagyományos kolbásztöltést is szerveztek, az elkészült „műveket” estére megsütötték, és aki betért a kommandósok „táborába”, azt megkínálták. Aki akart, adakozott a kitett perselybe, de az sem jelentett gondot, ha nem adott semmit.