Mindennapi munkája a közszolgáltatás

Margitta közszolgáltatási vállalata jelentős szerepet játszik a városbeliek életében. Tőle függ, milyen minőségű víz kerül a lakosok poharába, felel a szennyvíz elvezetéséért, tisztításáért, a háztartási hulladék elszállításáért, a közterek és zöldövezetek rendben tartásáért, sőt még a kémények tisztításáért is. A cég legrégibb és legtapasztaltabb alkalmazottja HORVÁTH SÁNDOR főmérnök; mondhatni, hogy a legnagyobb teher az ő vállán nyugszik.

Sokoldalú ember Horváth Sándor, szakmai tevékenységén túl a politikai, a kulturális civil szervezeti és az egyházi élet munkájában is részt vállal. A margittai közszolgáltatási vállalat főmérnökeként feladata a munkálatok összehangolása és a pontos ütemterv elkészítése.

Eredetileg gépész almérnöknek készült, de a megváltozott munkapiaci helyzet miatt és a magyar érdekvédelmi szervezet biztatására a közszolgáltatás főmérnöke lett. Szalacson született 1954-ben, szülőfalujában végezte el az általános iskolát, a székelyhídi líceumban tanult tovább az 1973-as érettségiig. Ezután egy rövid útkereső szakasza következett életének. Eleget tett a kötelező sorkatonai szolgálatnak, amikor is külföldi rokonai miatt nem tartották elég megbízhatónak, ezért munkaszolgálatra osztották be a Déli-Kárpátokban. Leszerelése után Szalacson dolgozott könyvelőként, majd Nagyváradon a fémiparban. 1977-ben ért útkeresésének végére, amikor sikerrel felvételizett a Nagyváradi Főiskola gépész almérnöki szakára. Közben magánéletének útkereső szakasza is véget ért, mivel Vida Éva személyében megtalálta élete párját, és 1979-ben összeházasodtak. Horváth Sándor követte a jól bevált népi bölcsességet: „Feleséget saját faludból, saját felekezetedből, általad ismert családból válassz.” Erre már csak ráadás volt azonos érdeklődési körük, hiszen felesége is a gépész almérnöki szakot választotta.

Almérnökünket diplomázása után Kolozsvárra helyezték, de ott mindössze négy hónapot dolgozott, mivel 1980-ban Margittán megnyílt a szerszámgépgyár (IMU), és itt mindketten álláshoz jutottak. Lakást is kaptak, így Margittára költöztek, és Horváth Sándor 15 évig a tervezőosztályon dolgozott.

Szülőfaluja után Margittához kötődött/kötődik a legjobban. A rokoni szálak megszakadtával ma már margittainak tekinti magát. Természetesen a szülőfalu emléke, pecsétje benne is örökké megmarad.

A rendszerváltás után a korábban erőltetetten létrehozott ipari létesítmények sorra csődbe mentek, közöttük a margittai szerszámgépgyár is, ezért 1995-ben az akkori RMDSZ-vezetőség biztatására és támogatásával Horváth Sándor az akkori közszolgáltató cég (IRGCL) főmérnöke lett. Közéleti ember lévén úgy érezte, ezzel is előreviszi városának fejlődését.

Munka közben kellett megtanulnia ezt a szakmát, de nem okozott neki gondot, hiszen alkalmazkodó, rugalmas természettel van megáldva. Közben a cég elnevezése többször is változott, de a tevékenységi köre maradt. Mind a mai napig ennél a vállalatnál dolgozik, változatlan beosztásban. Reményei szerint innen fog nyugdíjba vonulni.

Felesége elvégezte a pedagógiai továbbképzést, így a tanügyben dolgozik. Két gyermekük született: Szabolcs és Zoltán. Sajnos Zoltánt 11 éves korában, 2005 nyarán egy betegség okán elveszítették. Gyógyíthatatlan, mély sebet okozott ez a családban, de az életnek tovább kellett mennie. Tették a dolgukat, mondhatni, a munkába temetkeztek, hogy könnyebb legyen a tragédia feldolgozása. Nagyobbik fiuk nős, jelenleg Magyarországon él, és az autóiparban dolgozik.

Szakemberként Horváth Sándor bábáskodott a margittai víz- és csatornahálózat teljes felújításánál. A város jelenleg kitűnő minőségű vizet kap, mivel mély – 150 méter – furatú kutak látják el a szivattyúrendszert. Ma már minden lakoshoz folyamatosan eljut a jó minőségű ivóvíz. A felújítás előtt csak meghatározott időben, naponta háromszor folyt a margittaiak csapjából a víz, a felsőbb emeleteken akkor is csak csordogált. A szennyvíztisztító állomás megfelel a legkorszerűbb követelményeknek. Az esővíz-elvezető rendszer még hiányzik, kevés utcában van kiépítve. A csatornahálózatba kerülő esővíz a tisztítóállomás terhelését és költségét is növeli.

Bevezették ugyan a szelektív hulladékgyűjtést, de sajnos a lakosok még nem teljes mértékben tartják magukat hozzá. Pedig saját érdekükben tennék. A háztartási hulladékot Nagyváradra szállítják. Ez elég költséges, ezért felépítenek egy szeméttömörítő egységet, ennek használatával kevesebb fuvarra lesz majd szükség, tehát pénzt takarítanak meg, magyarázta a főmérnök.

Két hobbija van: a sport és a színjátszás. Az élet megadta neki azt a lehetőséget, hogy mindkettőnek hódolhasson. A mai napig focizik, tagja az öregfiúk csapatának, helyi és külföldi csapatokkal is összemérik időnként az erejüket. Valójában nem az eredmény a fontos, hanem az együttmozgás öröme, a baráti társaság. Hetente edzenek, készülnek az újabb mérkőzésekre. Emellett a főmérnök tehetséges amatőr színjátszó, képességeit a Horváth János Társaság színjátszó csoportjában tudta kamatoztatni. Az 1994-ben az RMDSZ égisze alatt alakult színjátszó kör működtetését 2002-ben Margitta első kulturális civil szervezete vette át. Ennek szintén alapító tagja, jelenleg alelnöke Horváth Sándor, és kiveszi részét az éppen adódó munkából kulturális és szervezői szinten egyaránt. Alapító tagja továbbá a színjátszó csoporttal egy időben megalakult kórusnak is, ennek nótaműsorait ő vezeti. Ezáltal a helyi kulturális élet egyik jelentős képviselője, a színpadon pedig a közönség kedvencei közé tartozik.

Az egyházi élet munkájából is aktívan kiveszi részét. Hosszú évek óta tagja a református kórusnak, és két éve a gondnoki tisztséget is betölti. Hithű református, meggyőződésből jár templomba, nem pedig megítélésének javítása végett. Ezt a hívek is érzékelték, és beválasztották az egyház vezetőségébe.

A rendszerváltás után kezdett politizálni. Azonnal tagja lett az RMDSZ-nek, kezdetektől választmányi tagként tevékenykedett, az utóbbi nyolc évben pedig ő tölti be a helyi szervezet alelnöki tisztségét. Igen aktív önkormányzati képviselő, a szervezet „öregjeként” a frakcióvezető mellett gyakran ő a szóvivő, illetve az előterjesztett javaslatok fő érvelője. Ennek ellenére azon gondolkodik, hogy ideje lenne átadni a politikai stafétabotot a fiatalabb nemzedék ambiciózus képviselőinek. „Természetesen kérésre bármikor minden téren segíteni fogok. A színjátszást és az egyházi tevékenységemet addig fogom folytatni, ameddig látom, hogy igény van rá.”