Gyógynövény-ábécé (168.) – Vérehulló fecskefű (Chelidonium majus L.)

A mákfélék családjába tartozó évelő növény. Bokros, köves helyeken, erdők szélén, lakóházak közelében gyakori. Román neve: rostopască.

Gyökértörzse belül sárga vagy narancspiros. Kezdetben tőlevélrózsát fejleszt, virágzó szára akár 80 cm magasra is megnő. Tőlevelei szórtak, páratlanul szárnyaltan szeldeltek, 2-5 ovális, egyenlőtlenül karéjos szelettel. A szár csúcsán a 2-8 virág ernyőt képez, a négy sziromlevél sárga. Áprilistól őszig virágzik. Termése 4-5 cm hosszú, becőszerű tok, a magvak feketék, fénylők.

A föld feletti részeket gyűjtik virágzáskor a sárga vagy narancsvörös színű tejnedvéért. 30-40 Celsius-fokon szárítják; 5 kg nyers növényből nyernek 1 kg száraz herbát. A friss növényből előállított készítmények erősebb hatásúak. A tejnedv 30-féle alkaloidot tartalmaz. Izokinolin-vázas, benzofenantridin típusú alkaloidjai közül nagyobb arányban a kelidonin, szanguinarin és keleritrin található.

Belsőleg, orvosi előírásra és kellő elővigyázattal, epehólyag- és májbántalmakra használják. A papaverinéhez hasonló görcsoldó hatású. Külsőleg a tejnedvet szemölcsökre cseppentik, és azok néhány napi kezelés után rendszerint pörkként lehullnak. Sejtosztódást gátló hatása fehérjéket bontó tulajdonsággal társul.