Megint otthonra lelhet a kultúra Margittán

A Berettyó-parti települést mindig élénk kulturális élet jellemezte. Még községként is műkedvelő színjátszó csoportjai, tánccsoportja és kórusai voltak, rendszeresen irodalmi köröket, szavalóesteket szerveztek. Lakosai fogékonyak voltak minden kulturális rendezvényre, s ezek többségének a művelődési ház adott otthont. Négy év kihagyás után a felújított ingatlan ismét fogadja a közönséget.

Bezárásakor még nem lehetett tudni, hogy a kultúrház felújítása ennyire elhúzódik majd. Eredetileg a „végelgyengülésben” szenvedő tetőszerkezet teljes cseréjének fogtak neki. A munkát azonban nem fejezték be, emiatt az épület állaga tovább romlott. Eláztak a falak, tönkrementek az amúgy is elnyűtt berendezések. Tetőcsere helyett végül teljes felújításra lett szükség. A kivitelezési határidő emiatt jócskán meghosszabbodott.

Aztán a felújítás már lassan egy éve befejeződött, de megnyitni mégsem lehetett az intézményt, mert közben szigorodtak a működési szabályok, legnagyobb mértékben a tűzvédelmi követelmények, a bukaresti és budapesti szórakozóhelyi tragédiák következményeként. Végül meglett a legolcsóbb és legpraktikusabb megoldás, így már látszik az alagút vége. Már csak egy szellőzőberendezést kell beépíteni – eredetileg ezt nem kérte a szabályzat –, tűz esetén ez kiszippantja a teremből a füstöt. Elkészült a tervrajza, hamarosan kivitelezik. Ezzel elhárul a nyitást gátló akadály.

A margittai városnapokat elhalasztották szeptemberről október második felére (15–22.), mert ekkorra már megnyílik a művelődési ház, és fogadhatja a fellépő hivatásos és amatőr szereplőket. A nem hivatalos főpróbát pedig már szeptember 8-án megejtették, mivel Pocsaly Zoltán polgármester saját felelősségére megengedte, hogy a Horváth János Társaság (HJT) a kultúrházban tarthassa meg a több mint egy évtizedes hagyománnyal bíró kórusfesztivált.

Nem csináltak nagy reklámot a rendezvénynek, híre mégis eljutott a lakosokhoz, így szépszámú közönség foglalt helyet a nézőtér még kicsomagolatlan székein. A hang- és fénytechnikai felszerelések már a helyükön voltak, de még nem szerelték be őket, ezért a kórusok a függöny előtt, a lefedett zenekari árok fölött adták elő a dalműveket. A közönséget ez sem zavarta, örömmel konstatálták, hogy hamarosan egy minden igényt kielégítő művelődési házuk lesz, mely akár színháznak is nevezhető. Lesz ruhatár, az emeleten kiállítóteret és mellékhelyiségeket alakítottak ki. A hang- és fénytechnika megfelel a legmodernebb követelményeknek, egy kamaraszínház is elégedett lenne vele.

A helyi kulturális szervezetek már nagyon várják, hogy megmutathassák magukat városuk színpadán. A négy év mindenképpen visszaesést okozott, de remélhetőleg hamarosan behozzák a lemaradást. Nem szüneteltették ugyanis tevékenységüket, kerestek alternatív lehetőségeket, és az esetek többségében találtak is. A közönség szintén ki van éhezve a kulturális programokra, és meggyőződésem, hogy nagyon hamar visszaszokik a kultúra házába. A hivatásosok is jelezték már, hogy szívesen hozzák műsoraikat Margittára.

A mostani kórusfesztiválon öt kórus és egy citerazenekar mutatkozott be igen nagy sikerrel: a margittai Gyöngyvetők Népdalkórus, az érmihályfalvi Veres László Zsolt Városi Kórus, illetve a Bartók Béla Citerazenekar, a HJT vegyes kara, a szalacsi Örökzöld Asszonykórus és a Székelyhídi Férfikórus. A házavató főpróbát megtisztelte jelenlétével Cseke Attila szenátor, megyei RMDSZ-elnök, Szabó Ödön képviselő, a Szövetség megyei ügyvezető elnöke, Pocsaly Zoltán polgármester és Demián Zsolt körzeti RMDSZ-elnök.

A kórusok igyekeztek tudásuk legjavát adni, ezt a közönség nagy tapssal hálálta meg. Feltöltődve tértek haza, s ígérték, hogy rendszeres színházlátogatók lesznek. Remélhetőleg túlteszi magát Margitta a négyéves pangáson, és újra a régi, pezsgő művelődési életet élő város lesz. Ehhez mostantól minden adott: a színház, a kulturális civil szervezetek, sőt a hivatásosok is szívesen jönnek a városba, a közönség pedig igényli a színvonalas műsorokat.