Pogány jelkép a reformáció ünnepén

Turulmadár szállt október közepén az érmihályfalvi református templomkertben kialakított nemzeti összetartozás emlékhelyére. A szent koronán álló fehér kőmadarat – a marosvásárhelyi Miholcsa József alkotását – papi áldás kíséretében avatták fel.

Zavarodott világunkban hiteles értékmutatóként a keresztény, keresztyén egyházak sem jeleskednek. Eddig is számtalan jelét adták a pogány ősi magyar hitvilág és a kereszténység összemosásának. Több református templomban fellelhetők ősi pogány jelképek, amelyek tagadhatatlanul nemzeti múltunk részei, de semmiképpen sem egyeztethetők össze a Biblia tanításaival. Éppen ezért inkább elszomorító, mintsem lélekemelő az október közepi érmihályfalvi turulszobor-állítás, amelyet a reformáció 500 éves jubileumi eseménysorozatának részeként harangoztak be. Vajon az 500 évvel ezelőtti reformátorok hogyan viszonyulnának mai utódaik táltosidézéséhez?

A szobor leleplezése előtt istentiszteletre került sor. Az eseménysor egyik vonulata a magyarok ősi madarának történetére volt alapozva, ugyanakkor gondjaink, sérelmeink megoldásaként a Jézushoz való odafordulást is szorgalmazta Forró László egyházkerületi főjegyző. Házigazda lelkipásztorként Balázsné Kiss Csilla megköszönte az igei szolgálatot, majd további ismertetőt tartott az eredetmondáról, nem kevesebbet állítva, mint hogy a turulmadár Istentől kapott segítője a magyaroknak. A vallásórás gyermekek versösszeállítással szolgáltak, majd Balázs Borbála elénekelte a Tartsd magad, nemzetem című dalt.

A templomkertben a kőmadár mögött a helyi és székelyhídi hagyományőrző íjászok álltak díszőrséget, fiatalok szavalata hangzott el. Tiba István balmazújvárosi KDNP-s országgyűlési képviselő mondott ünnepi beszédet; egyebek mellett a magyarság kimagasló jellemvonásait domborította ki olyan vélekedésekre hagyatkozva, amelyeknek nincs tudományos alapjuk. Kovács Zoltán, az Érmihályfalvi Református Egyházközség főgondnoka a helytállásból követendő példát adó helyi személyiségekről szólt, a Bernáthokról, a mártírhalált halt Sass Kálmánról, visszanyúlva egészen a Turul nemzetségig.

A szobor leleplezését követően a honfoglalás kori hagyományokat őrző íjászok harci kiáltása hangzott fel, majd a református lelkipásztorok áldották meg a pogány jelképet mint nemzeti ereklyét. A reformációra emlékezve megidéződik a kereszténység előtti korszellem.