Egyes család- és keresztnevek helyesírása

Tanítványaim füzeteit javítva s a körülöttem megszólaló felnőttek beszédét hallgatva olykor arra figyelek föl, hogy egyes – főleg nemesi eredetű – családok nevét helytelenül írják vagy ejtik ki. Gyakorta így jár a „legnagyobb magyar”, azaz Széchenyi István. Nevében az első é-n vessző szerepel, ám a másodikon nem. Sajnos, gyakorta halljuk így emlegetni: Széchenyi, noha valójában két é hangot kell kiejtenünk.

A teljesség érdekében ide iktatom, hogy e terebélyes család némelyik tagja a második magánhangzóra is ékezetet tesz: Széchényi. Közéjük tartozott az 1911-ben nagyváradi római katolikus püspök, Széchényi Miklós.

Még egy XIX. századi magyar politikus nevét mondogatjuk az 1848-as forradalommal kapcsolatban, az első forradalmi miniszterelnök volt ő; így írjuk: Batthyány Lajos. Kiejtése így történjék: Battyányi!

Folytassuk e századbeli közismert, de legalábbis gyakorta emlegetett családokkal! Br. Eötvös József (olvasd: ötvös), Beöthy Ödön (böjti), Dessewffy (dezsőfi), Paál (pál), Cholnoky (csolnoki). Arany János balladái közül emeljük ki Zách Klára énekét, aminek kiejtése zács.

Időnkkel takarékoskodva térjünk át néhány XX. századi híresség y-nal végződő nevének megörökítésére és beszédünkbe iktatására. Ilyen az Erdélyből származó Áprily Lajos nevének gondot okozó kiejtése. Valójában nem ez volt az ő eredeti neve, azonban miután költőként híre támadt, annak a hónapnak a megörökítését vállalta magára, amikor született. Így az áprilisból Áprily lett. Fia is költő volt, ámde édesapja művésznevét ő nem vette át. Családja ősi örökségéhez ragaszkodva Jékely Zoltánként közölte verseit. Nála is a végső ly li-nek mondandó! Hasonló a drámaíró Háy Gyula esete. Az y itt is i. A Nagyszalontához közeli Gyulaváriban született a világhírűvé vált fizikus, csillagász, Bay Zoltán. A végső ipszilon ji-nek olvasandó. Ellenben teljesen más megoldással találkozunk a XX. század világhírű magyar zeneszerzője, Kodály Zoltán családi nevének említésekor. Őt nem kodálinak, hanem kodájnak nevezzük, vagyis az ly átalakult j hanggá. Hasonló a helyzet a Zuboly, Korbuly családokkal is.

A magyarság történelmének tanulmányozásakor efféle gondokkal és megoldásokkal szembesülünk. Thökölynek írjuk, ám tököliként emlegetjük. Pray-kódexről tanítunk, de mindenképpen prajiként ejtjük ki első felfedezőjének a nevét.

Azt tapasztalom, hogy a keresztnevekkel, más szóval a személynevekkel nem tévedünk oly gyakran, mint a föntebb említettekkel. Azonban néhány helytelenségről mindenképpen szólnom kell. A leggyakoribb bizonytalanság az idegen – német, angol – eredetű személynevek esetében mutatkozik. Alice helyes magyarsággal Aliz. Ne írjuk th-val a következőket: Artúr, Berta, Edit, Judit, Jonatán. Ezek és társaik th nélkül szerepelnek.

Sajnos, akadnak, akik úrhatnámságból Babyt, Bettyt, Jolyt, Fannyt, Gabyt, Kittyt kanyarintanak az i helyett. Olykor a becenevükkel előkelősködő személyek is: Mary, Iby, Emy, Vily. Ők nem tagjai a magyar népközösségnek?

Tanácsaim ekképp összegezhetők: a közismert történelmi neveket, hasonlóan az írókét, feltalálókét, nem feledkezve meg a kereszteléskor adottakról, helyesen vessük papírra! Bizonytalanságunk esetén kérdezzük meg a nálunk okosabbakat, tájékozottabbakat!

Dánielisz Endre