Bölcsődét is fenntartanak a váradi evangélikusok

Sokan gyönyörködnek nagyváradiak és idelátogatók is az egykori Körös (ma Tudor Vladimirescu) utcán álló evangélikus templomban. Az istenháza a XX. század elején épült, tervezője Pecz Samu volt, az építkezés kivitelezője ifj. Rimanóczy Kálmán.

Egyediként Nagyváradon,az evangélikus-lutheránus egyházközség magyar nyelvű, akkreditált bölcsődét és óvodát is működtet. Mátyás Attila lelkipásztor idézte fel az egyházközség múltját, jelenét és – a reformáció emléknapjához közeledvén – a fél évezredes reformáció Váradot is érintő eseményeit.

Az első volt

– A római katolikus egyház berkeiben Luther Mártonon kívül nagyon sokan mások is látták azt, hogy az egyháznak szüksége van a megtisztulásra. Nem kimondottan Lutherrel értettek egyet, hanem azzal, hogy az egyháznak meg kell újulnia. Itt Váradon hét évvel a wittenbergi történések után, 1524-ben maga Perényi Ferenc püspök szorgalmazza a változást. Ő később Mohácsnál életét vesztette, így nem tudta ezt továbbvinni, az utána jövő püspökök meg nem nagyon törekedtek rá. Váradon a reformáció hívei gyarapodtak. A továbbiakban fontos szerepet játszott a reformáció megerősítésében Varkoch Tamás váradi főkapitány, Bihar vármegye főispánja, aki a püspökség gubernátora is lett. Ő szimpatizált a reformációval, emiatt a császár menesztette, de később, amikor Izabella királyné lett Erdély helytartója, Varkoch hozzá pártolt, előtte kellett hűségesküt tennie minden erdélyi főnemesnek Izabella és fia, János Zsigmond iránt. Ez befolyásolta Várad hitéletét: a káptalan hívei bevonultak a várba, és ott akarták kivárni az események alakulását, de Varkoch megjelent a vár alatt, és kiéheztette a bent tartózkodókat, történt mindez 1557-ben. Pontosan tudjuk, hogy a város ekkor teljes mértékben evangélikussá vált. Gyakorlatilag 1544-től már kimondható, hogy a váradi evangélikusság a teljes lutheri vonalat követi, de maga az egyházközség 1557-ből datálódik, és magyar nyelvű az egész egyházi tevékenység. Az elválás az evangélikus és a református irányzat között gyakorlatilag a debreceni zsinat, 1567 után történt meg. A tordai országgyűlés 1568-ban kimondta, hogy a négy bevett felekezet, a római katolikus, a református, az unitárius és az evangélikus szabad gyakorlást élvezhet.

Újjáalakult

– A törökök elűzése után következett mintegy száz esztendő, amikor a római katolikus Habsburg Birodalomban sem a reformátusok, sem az evangélikusok, sem az unitárusok nem alakíthattak gyülekezetet – tér át a ma is létező közösség létrejöttére Mátyás Attila. – A II. József által kibocsátott 1781-es türelmi rendeletnek köszönhetően – ez kimondta, hogy ahol legalább száz család van egy-egy vallás képviseletében, ott gyülekezetet lehet alakítani – a váradi evangélikus közösség 1809-ben döntötte el, hogy újraalakul. Még ebben az évben az evangélikusok megvásárolták azt a telkes házat, mely a jelenlegi templom helyén állt. Három évük telt el pereskedéssel, mivel az akkori római katolikus püspök, aki a szolgabírói tevékenységet is ellátta, nem akarta az adásvételt jóváhagyni. Míg a császárhoz apelláltak az evangélikusok, Fidi István és fia, aki a későbbiekben felügyelői lesznek a gyülekezetnek, kétszer is gyalog ment el Bécsbe, hogy az ügyet képviseljék. Meg is nyerték a pert, így kimondhatjuk, hogy a mai gyülekezetet 1812. augusztus 5-én jegyezték be, és azóta folyamatosan működik. 1811-ben egy kicsi imaházat építettek toronnyal, az 1902-ig szolgált. A jelenlegi templom 11 hónap alatt épült fel, tervezője Pecz Samu ismert műépítész, kivitelezője nem más, mint ifj. Rimanóczy Kálmán. Érdekes, tőle is kértek tervet,de nem azt fogadták el, viszont készségesen ráállt, hogy felépítse a templomot.

Az evangélikuság Nagyváradon komoly polgári szerepet töltött be, a múlt század elején több mint 2000 híve volt, zömében magyarok, de németek és szlovákok is. A szlovák származásúak az évtizedek folyamán teljesen eltűntek. 1920-ban volt a nagy törés: a gyülekezet, mint a többi magyar egyházbeliek, leszakadt az anyaország testéből, és önállósulnia kellett. Mivel az erdélyi evangélikus egyház szász alapítású, a legtöbb helyen az istentiszteleti nyelv kettős vagy hármas volt. Ez a mai napig is megmaradt, hiszen Váradon is havonta egyszer tartunk német nyelven szolgálatot, ma is van 40-50 német anyanyelvű tagunk. Most 610 hívünk van, ebből mintegy 350-en járulnak hozzá az egyházfenntartáshoz, de ez évente változó. Minden évben van konfirmáció nálunk, idén ketten, de más években hárman-négyen konfirmáltak. A templomlátogatás éves átlagban magasabb,mint tíz százalék, hiszen nagy egyházi ünnepeken sokan eljönnek, de sokkal jobb is lehetne. A gyülekezet 50-80 fős magja általában minden vasárnap jelen van. Sajnos az evangélikus egyház kebeléből a ’90-es években rengetegen távoztak külföldre. Olyan kétszáz, de talán több is azoknak a híveknek a száma, akik kivándoroltak. A gyülekezet létszámához képest most nagyon kevés az újszülött. Visszanéztem a statisztikát, és voltak olyan évek, amikor 90-100 keresztelő is volt. Van szórványgyülekezetünk Szalontán, ott havonta tartunk istentiszteletet.

Bölcsőde és óvoda

– A bölcsőde és az óvoda azóta működik, amióta hivatalosan is visszakaptuk az egykori iskola épületét. Az 1907-ben épült – folytatja a beszámolót a tiszteletes. – Az evangélikus gyülekezeteknek Erdély-szerte iskolájuk is volt. A váradinak is, 1804 és 1949 között működött, elemi iskola volt. Akkor elvették, 1999-ben kaptuk vissza, és az volt a célunk, hogy az épület tanügyi rendeltetését visszaadjuk. Átgondoltuk, milyen magyar nyelvű oktatásra van szükség a városban. Mivel akkor egyetlen egyházi magyar óvoda sem létezett,éreztük, hogy ennek létjogosultsága van. Ez be is bizonyosodott, mert létszámhiánnyal azóta sem küszködtünk. 2000-ben indult az óvoda három csoporttal, azóta már bölcsődei csoport is van, közel 90 gyerek jár ide. Minden óvodai csoportban van egy-egy óvónő és dada, két kisóvónő; a bölcsődében hárman vannak. Az intézményben az alapnyelv a magyar, de hetente van nyelvoktatás. Románból az iskolába menést igyekszünk elősegíteni, és a szülők kérésére németet és angolt is oktatunk. 2009 óta államilag akkreditált tanintézet a mienk, emellett rendszeres vallásoktatást is ad. Azt szeretnénk, hogy a gyerekek már kicsi korukban tudjanak az Úristenről; megtanítjuk imádkozni őket, egyházi énekeket is tanulnak, hogy a családokat is hit szempontjából felélénkítsük. Ez a második év, amelyben állami támogatást kapunk; az első 16 évet saját költségvetésből kellett megoldanunk. Három alappilléren nyugszik gazdasági téren az intézmény.A legfontosabb a szülők hozzájárulása. Azt szeretnénk, hogy egy átlagos család ide tudja hozni a gyermekét, ne csak a gazdagok, ezért a havi hozzájárulás 270 lej, ehhez még hozzájön az étkezés költsége. A második tartóoszlop a támogatók testülete, ezen a téren külföldi kapcsolatunk létezik, sok a támogatónk. A harmadik pillér a különböző pályázati lehetőségek kihasználása. Régebben a várostól is kaptunk, ma már nem. Így szinten tudjuk tartani az oktatást, az alkalmazottak is tőlünk kapják a fizetést. Úgy gondolom, hogy most, amikor jóval kevesebb a gyerek, mint amennyi kellene, tanintézetünk nemcsak a híveink, de a város magyar lakosságát is szolgálja. Bízunk abban, hogy lesz olyan időszak, amikor fiataljaink nem lesznek rákényszerülve arra, hogy nyugatra menjenek, és kedvük is lesz hozzá, hogy gyerekeket neveljenek. Várjuk, hogy az Úristen elrendelje nekünk a további létezésünket – fejezte be a tájékoztatást Mátyás Attila, a nagyváradi Evangélikus–Lutheránus Egyházközség lelkipásztora.

Beszélgetésünk után együtt tekintettük meg a tantermeket. A bölcsődét és két óvodás csoportot kerestünk fel, elbeszélgettünk Sziráczki Katalin, Deák Melitta és Zsigmond Edina óvónőkkel, a szolgálatos dadákkal. Elfogultság nélkül állíthatom, hogy minden a legnagyobb rendben van megszervezve, és minden szinten működik. Megtekintettük a konyhát és az ebédlőt is, ott is rend fogadott, ragyog minden a tisztaságtól.

Deák F. József