Szoboravató és színjátszó nagykágyai reformátusok

A 500 éves reformáció megünneplését maradandó tartalommal igyekszik megtölteni a protestáns gyülekezetek java része. A nagykágyai közösség egy már meglévő Kálvin János-büsztöt emelt talapzatra.

Szakadt az eső az október végi vasárnapon, az aszfaltra felhordott sár csúszóssá tette a nagykágyai református templomhoz vezető kaptatót. A hívek a morcos időjárás ellenére szép számban szaporáztak az istenháza felé. Bent már halkan szólt az orgona, békességet árasztott a hely.

Az igét ezúttal a székelyföldi gyökerekkel bíró, jelenleg Budapesten élő Benedek Zalán baptista igehirdető, színházi rendező (a szószéken) tolmácsolta. Hamar kiderült, hogy nem a szoboravatás apropója vetette őt tájainkra, sem a reformáció emlékünnepe, hanem egy kis keresztyén színjátszásra „csábítani” jött a helyi gyülekezet tagjait. Hét évvel ezelőtt hagyta ott a Győri Nemzeti Színház társulatát, és sokáig úgy gondolta, hogy lelkészként tudná legjobban szolgálni Istent. Végül megértette, hogy nem erre hívatott el. Azóta sorra járja a gyülekezeteket, és Márk evangéliumát viszi színre. A dolog érdekessége, hogy a közösségekből önként jelentkezőket vár a játékra, amelyben nyolc férfi és hét női szereplő vesz részt. A próbák mindössze három napot tartanak, s következik az előadás.

Nagykágyán decemberben viszik színre a Márk-drámát, körszínház formájában, különösebb díszletekre és jelmezekre nem lesz szükség. Eddig 74 gyülekezetben járt a rendező, összesen 1100 szereplőt vont be a játékba. Benedek Zalán elmondása szerint színdarabként nagyobb erővel tud megmutatkozni az evangélium. Másik előnye pedig az, hogy hittel teli személyek adják elő, nem pedig profi színészek, akiknek ez csak egy szerep lenne.

Bán Alpár helybeli lelkipásztor királyi vendégségbe hívta a híveket, kiosztva az úri szent vacsorát. Mint mondta: „Jézus nemcsak hirdette, hanem kiábrázolta az igét, ránk hagyta a keresztség vizét, az úrvacsorai kenyeret és bort, ami túlmutat önmagán. Misztérium ez…”

Miután a gyülekezet tagjai részesültek az úrvacsorai közösségben, Bán tiszteletes Kálvin János életútját mutatta be 1509-es megszületésétől kezdve, mozgalmas szolgálati idejét érintve, egészen 1564-ben bekövetkezett haláláig. Kálvin tanításának alapelve az volt, hogy Isten csak a Szentíráson keresztül ismerhető meg.

Fodor Károly egyházközségi főgondnok közlése szerint a bronzhatású felületi kiképzésű, betonból öntött Kálvin-mellszobor Csiszár Ilona és Kéri György egyháztagok munkája, míg a talapzatot Nagy Sándor és munkatársai készítették. A templomkertben áll ezentúl a szobor.

Végezetül Bán Alpár a következő szavakkal bocsátotta haza a gyülekezet tagjait: „Valahányszor ránézünk erre a szoborra, jusson eszünkbe, hogy mit sem ér a reformáció, ha életünk nincsen újjáteremtve, mit sem ér, hogy megszületett a református egyház, ha mi nem vagyunk újjászületve”.