Adni jó – tudják ezt Monospetriben is

A jótékonykodás nem idegen monospetri lakosaitól, különösen ilyenkor, karácsony közeledtével. A Monospetri Közösségfejlesztési Egyesület jótékonykodás terén már hat éve túllép a település határain, és évente egyszer adományokkal támogatja a gálospetri Szentháromság Otthon lakóit. A múlt hónapban először jótékonysági bálon gyűjtöttek erre a célra.

Gálospetriben 2009-ben nyílt meg, és a dévai Szent Ferenc Alapítvány 16. bentlakó gyermekotthonaként működik a Szentháromság Otthon. Jelenleg 31 gyermekkel – többségük árva vagy félárva – foglalkozik ott három nevelő. Idén az adománygyűjtés monospetri szervezői azt tűzték ki célul, hogy egy évre való tűzifát vásárolnak az otthonnak. A megvalósításban segítséget kaptak a Vidéki Ifjúsági Szövetségtől is.

Az alapötletet tulajdonképpen Böjte Csaba ferences szerzetes egyik beszédéből merítették a Monospetri Közösségfejlesztési Egyesület önkéntesei: „Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan odaállnak mellé.” Az eddigi adományok is jelentős összeget képviseltek, de a mostani cél túlnőtt rajtuk. Mondhatni, a szó szoros értelmében nagy fába vágták a fejszéjüket. Legalábbis eleinte úgy tűnt, de nagyon kellemesen csalódtak, amikor kiderült, hogy tervüket az egész falu támogatja. Jótékonysági bált szerveztek, hogy vidáman, táncolva adakozzanak a falu lakosai.

A meghirdetett jótékonysági jegyek egyben báli belépők voltak, és pillanatok alatt elkeltek, ezzel már fedezték is a tüzelő árát. Kellemes meglepetés volt a szervezők számára az is, hogy sokan felajánlottak adományokat anélkül, hogy részt vettek volna a mulatságon. Egyesek pénzt, mások nyersanyagot adtak a vacsorához. A harmadik csoport pedig munkaerejét ajánlotta fel.

Az ötlet első számú haszonélvezői az otthon lakói, de kiderült az is, hogy Monospetrit jószívű, segítőkész, adakozó kedvű emberek lakják. A főszervező, Kozák Róbert alpolgármester a magyar kormányt is bevonta az adakozók sorába azáltal, hogy fővédnöknek Csepreghy Nándor parlamenti államtitkárt, miniszterhelyettest hívta meg. Védnökök pedig Cseke Attila megyei RMDSZ-elnök, szenátor és Barcui Barna polgármester voltak.

A közösségfejlesztő egyesület csapatmunkában végezte a szervezést, de kiemelendő a tagok közül Takács Mária, Karetka Ildikó és Hajas Schmodzer Erika tevékenysége. A bálon a helybeli és margittai civil szervezetek és egyházak, az RMDSZ vezetői, reprezentánsai jelentek meg. A gyermekotthon lakói is aktív részesei voltak a közösségi összefogásnak, hiszen műsorral készültek az estre. Színpadi jeleneteket adtak elő, énekeltek, táncoltak, és igen nagy sikert arattak. Nyitóbeszédet Kozák Róbert főszervező, a fővédnök és a védnökök mondtak. Csepreghy Nándor például megvallotta, hogy mindig örömmel jön haza otthonról, hiszen felmenője bihardiószegi származású. A magyar kormány nevében kijelentette, hogy „a határon kívüli magyarságra nem tehertételként tekintenek, hanem mint erőforrásra”, s a mindenkori magyar kormánynak lehetőséget kell adnia ennek a kibontakozásra. Az gyermekotthont vezető Kosza Erzsébet mondott megható köszönőbeszédet.

A bál nyitótáncát az otthonbeli gyerekek járták, utána felszolgálták a tartalmas és finom vacsorát. Ezután kezdődött a tulajdonképpeni táncmulatság, és hajnalig tartott. A jó hangulat és az adakozás volt a jellemző, hiszen a belépőjegyeken túl a bálozók egy urnába elhelyezett összeggel is támogathatták a tűzifavásárlást.

Összesítéskor a szervezők örömmel tapasztalták, hogy kétévi tűzifa árát sikerült összegyűjteniük. A siker feledtette velük a szervezés fáradalmait, hiszen átérezték, nagyobb öröm adni, mint kapni. Ezt ők hiszik, vallják, és gyakorolják.