Gyógynövény-ábécé (173.) – Vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea L.)

A hangafélék családjába tartozó törpecserje. Hegyvidéken, főleg fenyőerdőkben él. Román neve: merişor.

Alacsony termetű cserje, 15-30 cm-re nő, felemelkedő, elágazó szárakkal. Szórt állású, 2-3 cm hosszú, tojásdad, kissé bőrnemű, merev levelei télen is zöldek. Élük visszahajtott és ritkásan csipkézett, fonákjukon barnás pontok láthatók, erezetük szárnyas. Fehér vagy vörösesrózsaszínű virágai a szárak csúcsán tömörülnek, bókolók, alakjuk csengettyűre emlékeztet. Májustól júniusig virágzik. Termése gömbölyű, vörös bogyó, átmérője 0,4-0,5 cm, íze savanykás, kesernyés.

Gyógyászati célokra leveleit szeptember-októberben gyűjtik, 25-30 °C-on gyorsan szárítják, mert hosszas szárítás során megbarnulnak. Fő hatóanyaga az arbutin nevű fenolos glikozid (3-8%).

A levél főzete a húgyutakat fertőtleníti. Vesemedence-gyulladásra és a húgyhólyag-gyulladásra egyaránt rendelik. A főzethez 2 evőkanál feldarabolt levélre 3 dl fövő vizet töltünk, negyedóráig főzzük, további negyedóra múlva szűrjük. Lehetőleg cukor nélkül, a tea felét reggel, éhgyomorra, a másik felét a nap hátralévő részében, kortyonként kell fogyasztani. Nincs vizelethajtó hatása.

A teljesen érett termés cianidin-glikozidok mellett benzoesav-származékot is tartalmaz, ezért szeszes kivonata a bőrgombák ellen hatásos. Az érett bogyókat annyi orvosi szesszel öntjük le, hogy ellepje. Jól záró üvegben 3 napig állni hagyjuk, majd leöntjük róla. A kivonattal ecseteljük a gombás felületet, hagyjuk, hogy a szesz elpárologjon, így vékony védőréteget képez a bőrön. A kezelés kétóránként ismételhető. Ha a szeszbe előzőleg kakukkfüvet áztatunk, a hatás erősebb.