Ezüstgyopár díjat kapott a szalontai tanárnő

A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) kétévente Ezüstgyopár díjjal jutalmazza azokat a pedagógusokat, akiknek életpályája példaértékű, munkásságuk, alkotásuk maradandó értéket teremtett. A neves kitüntetést idén 40 pedagógus vehette át, köztük a nagyszalontai TÓTH JUDIT matematikatanár.

Az RMPSZ megyei és körzeti elnökeinek javaslata alapján az elismerést olyan Romániában élő pedagógusok kaphatják meg, akiknek kiemelkedő tevékenysége a romániai magyar közoktatás megmaradását, fejlesztését, az anyanyelvű kulturális örökség megtartását szolgálta. Az idei szovátai díjátadó ünnepségen elhangzott laudációk rávilágítottak arra is, hogy milyen szerteágazó egy pedagógus munkája: tanít, nevel, tánccsapatot vezet, énekkart irányít, könyvet ír, továbbképzést szervez, kirándulásra-táborozásra viszi a nebulókat, és még sorolhatnánk.

Nagyszalonta nagyra becsült pedagógusának, Tóth Juditnak a méltatásából kitűnt, hogy felkészültséggel, igényességgel, nagy tudással ismertette meg a diákokkal a matematika szépségeit, segítve őket a mérnöki pálya, a természettudományok felé. Nem csupán matematikát, hanem „világlátást, emberséget, szeretetet is tanultak tőle a tanítványai, hiszen tevékenységében gondot fordított a gyermekek harmonikus személyiségalakítására. Következetes és igazságos értékeléssel, érdekes, jó hangulatú órákon sikerült elérnie, hogy a diákok a tehetségük legjavát nyújtsák. A tehetséges diákoknak rendszeresen tartott szakkört, a kullogó diákokat különórákon próbálta felzárkóztatni” – olvasható a laudációban. A kitüntetettel a napokban életútjáról, mindennapjairól beszélgettünk.

Tősgyökeres hajdúvárosi, általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd a nagyváradi Tanárképző Főiskolán folytatta matematika szakon, 1972-ben államvizsgázott. Tanári pályáját is Nagyszalontán kezdte, az általános iskolába helyezték.

– A matematika tanítása mellett, úgy tudom, közösségépítő szerepben is helytállt.

– Néptánccsoportot vezettem, kórustag voltam, de kirándulásokat, táborokat is rendszeresen szerveztem. A rendszerváltást követő bonyolult időszakban, 1990–1996 között a nagyszalontai 1. Számú Általános Iskola aligazgatója voltam. Büszkén kijelenthetem, hogy tulajdonképpen nyugdíjazásomig, 2009-ig a teljes tanári életpályámat szülővárosomban töltöttem.

– Hány éven át tanított?

– Több mint 39 évig tanítottam. Szüleim, Tóth Olga és Zoltán tanítók vezettek a tanári pálya felé. Már kicsi koromtól tanítósdit játszottam a pajtásaimmal, így nem is volt kérdés, hogy milyen pályát válasszak. Először a földrajz felé kacsingattam osztályfőnököm, Klein Olga hatására, de végül a matematikát választottam.

– Nyugdíjazása ellenére ma is aktívan tölti a mindennapokat.

– Igen, úgy érzem, tevékeny tagja vagyok Nagyszalonta társadalmi életének, segítek az Arany János Elméleti Líceum tanárainak a tantárgyversenyek, konferenciák, szimpóziumok szervezésében, lebonyolításában. A Romániai Magyar Nyugdíjas Szövetség tagjaként segítem a rendezvények szervezését, lebonyolítását, kirándulásokat szervezek, részt veszek a palotás táncot is előadó nyugdíjas tánccsoport működtetésében. Mindezek mellett a nagyszalontai pedagógusok kórusának tagjaként munkálkodom az énekkari kultúra terjesztésén, és tanítom, korrepetálom a Szent Ferenc Alapítvány gondozásában lévő, Nagyszalontán élő gyermekeket.

– Összességében kijelenthetjük, nem bánta meg, hogy pedagógus lett?

– Egyáltalán nem bántam meg, mert megszerettetni a diákokkal a matematikát nem olyan egyszerű, de ha sikerült, a sikerélmény nem maradt el. Tanítványaim nagy többsége szeretettel gondol vissza az iskolai évekre. Hálás vagyok mindezért, és köszönettel tartozom a tanítványaimnak, a szülőknek, a kollégáknak és a családomnak természetesen, amiért kijelenthetem, hogy megelégedve teszem le a lantot.