Mezőtelkiben egy nap két csodát láttunk

Délfelé érkeztünk meg Mezőtelkibe. A késő őszi táj levetette már minden cicomáját, pőrén, rútan terült ki távoli dombok öleléséből szabadulva. Nyálka ülte meg az úttestet, a mezőről gépek felhordta sáros latyakon ide-oda billegett a személyautó.

Mord hangulatunk hamar elillant, amint beértünk a településre: a szépen rendezett porták, jólétről árulkodó lakóházak emberi melegséget árasztottak. Kovács Sándor, lapunk helyi terjesztője már a kapuban várt, régi ismerősként köszöntöttük egymást. A mindig jó kedélyű, örök fiatalember optimizmusa ránk is átragadt. Ismerve élettörténetét – felesége tíz éve meghalt, így egyedül nevelte, neveli két gyermekét – némi szégyenkezés suhant át bennünk, arra gondolva, hogy az élet „igazságtalanságain” morgolódva nekünk gyakorta csak kényszermosolyra telik. Vagy még arra sem. Pedig az özvegyen maradt, rákbetegséggel sokáig csatázó barátunknak nem könnyű a mindennapokkal megküzdenie. E sorok olvastán valószínűleg tiltakozna, hogy márpedig ő elégedett ember. És neki lenne igaza.

Vendéglátónk kávéval, teával kínált, majd mobiltelefonján átszólt a községközpontba, Céckére Géczi János alpolgármesternek, hogy megérkezett az újságíró. Ameddig rá vártunk, Sándortól azt is megtudtam, hogy nagyobbik lánya, férjével együtt, távoli országban próbál szerencsét, a kisebbik pedig Nagyváradon a Lorántffy Zsuzsanna középiskola diákja.

Az alpolgármester rövidesen megérkezett. Úgy terveztük, hogy előbb elbeszélgetünk a falu ügyeiről, majd végigjárjuk Mezőtelki utcáit, hogy látottakkal igazoljuk az elhangzottakat. A falujárás később rám és lapterjesztőnkre hárult, mert egy Nagyváradról érkező telefonhívás miatt Géczi Jánost a munkaköri kötelesség máshova szólította.

Az alpolgármester tősgyökeres mezőtelki, ahogyan felesége, Júlia is. A 47 éves községvezető fiatalabb korában a megyeszékhelyen dolgozott, majd szülőfalujában gazdálkodásba kezdett; 27 hektárt művel, ennek nagyobb része saját tulajdon, hét hektár bérlemény. Gabonaféléket termeszt: búzát, tengerit, napraforgót. A térség szántói közepes minőségűek, ennek ellenére az idén jó terméshozamot ért el, főként kukoricából. A földek egyharmadába lucerna van vetve, mivel szarvasmarhát is tenyészt, 30 tehén és borjú képezi az állományát. Fontos, hogy a gazdaság több lábon álljon, így könnyebben elkerülhető a csőd, biztosabb a bevétel – hangzott el a gazdatapasztalat. A gabonából az állattartáshoz szükséges mennyiségen felül mindig jut valamennyi eladásra is. Emellett, szerencséjükre, a tej értékesítése is meg van oldva. Többen is foglalkoznak szarvasmarha-tenyésztéssel, a falusi csorda is megvan még.

A gazdálkodás épp elegendő munkát ró a családra, hisz külső segítség nélkül, maguk végzik a mindennapi teendőket. A nyakkendős hivatali munka után az alpolgármester átöltözik, és visszavedlik gazdálkodóvá. Traktorra pattan, vagy éppen tehenet fej. Húszesztendős lányának, Rékának sem derogál, hogy amikor haza-hazajön Debrecenből, ahol vegyészmérnöknek tanul, a fejőszékre üljön. Fiuk, Csongor Nagyváradon középiskolás, ő sem vonja ki magát a közös teendőkből.

Szórványban a magyarok ügyét okosan kell intézni. Van rá mód, ezt igazolja a mezőtelki valóság. Géczi János nem ma csöppent bele a közéletbe, de azzal, hogy az elmúlt évben Cécke község alpolgármesterévé választották, történelmet írt: az 1989-es fordulat óta egyszer sem sikerült ez a bravúr. A múltba visszatekintve 1962 óta nem jutott itt vezető szerephez magyar ember. Géczi 2004-től két cikluson át képviselte faluja érdekeit a községi tanácsban, majd négy év kihagyás után sikerült jelenlegi tisztségét elfoglalnia. 2006-ban a közbirtokosság irányítására is megbízást kapott a tagságtól; 230 hektár legelő, 42 hektár erdő és némi szántó a tulajdonuk. Ő a helyi RMDSZ-szervezet elnöke is. Emellett nagyon büszke a helyi és a községi futballcsapatra, ezeket szintén ő istápolja. A megyei RMDSZ által évente megrendezett, Tulipán Kupa elnevezésű focibajnokság Sebes-Körös menti térségi selejtezőjének rendszerint Mezőtelki ad otthont, és általában meg is nyeri a helyi gárda. A községi csapat pedig felkerült az ötödik ligába, s derekasan helytállnak a fiúk.

A község lakosságának nemzetiségi összetételét és a helyi tanácsot alkotó, különböző párthovatartozású képviselők arányát tekintve még inkább elmondható, hogy történelmet írt az ottani magyarság az alpolgármesteri szék megszerzésével. A statisztika szerint a község 3171 lakosának alig 12 százaléka magyar. A valóságban ennél sokkal kevesebb, ugyanis az összeíráskor a romák egy része is magyarnak vallotta magát. A 630 lélekszámú Mezőtelkiben a magyarok száma a kétszázat sem éri el. A község többi faluját – Céckét, Izsópallagát és Kőalját – románok lakják. Ennek megfelelően alakult a községi tanács összetétele is: a Szociáldemokrata Párt öt, a Nemzeti Liberális Párt három, az Liberális–Demokrata Szövetség és a Népi Mozgalom Pártja két-két, míg az RMDSZ egy képviselői helyett szerzett meg. A szocdem polgármesterrel jól együtt tud működni Géczi, a magyar érdekképviselet is őt támogatta a választásokon.

Nem csak a két vezető közötti kapcsolat felhőtlen, a lakosság körében sem tapasztalható etnikai feszültség. Nyilvánvalóan odafigyelnek egymás érzékenységére, ennek szem előtt tartásával ülik meg ünnepeiket is. Falutalálkozót szerveznek, amire meghívják a településről elszármazottakat is. Évente megrendezik Mezőtelkiben a szüreti mulatságot, a március 15-i rendezvényüket viszont a templomban tartják. Ekkor rendszerint megkoszorúzzák a világháborúkban elesettek emlékhelyét.

A faluban összevont osztályokban folyik az alsó tagozatos oktatás, magyar és román nyelven. A szép iskolaépületben működik a román nyelvű óvoda is, a magyar ajkú aprócska gyermekekkel a református egyháznál foglalkoznak. A település útjai rendben vannak, az utcák rendezettek, a csatornázás kiépítése folyamatban van Céckén és Mezőtelkiben. Vízhálózat mind a négy a községalkotó faluban működik. Tennivalója azért van bőven Géczi Jánosnak, járdáknak még itt-ott híjával vannak, a kultúrházra ráfér az alapos felújítás, a fiatalok számára pedig szeretne kialakítani egy ifjúsági központot. Hiányolják a temetőkápolnát is, ez a gond a közeljövőben a megyei tanács anyagi támogatásával megoldódni látszik.

Újra csörren a telefon, Géczi Jánosnak mennie kell. Kovács Sándorral nekivágunk a falunak, szakavatottként kalauzol. Csattog a fényképezőgép, egykori jómódról tanúskodó gazdaházakat kapunk lencsevégre. Sok a manapság épült takaros lakóház is.

A református templom mellett lévő parókia modern tetőtér-beépítésű. Ez immár a második csoda, egy lélekszámában jóval kétszáz alatti egyházi közösségé. Bekopogtunk a paplakba, de a tiszteletes úr nem volt odahaza, Váradra kellett mennie gyűlésre. Jegyzettömbömbe beírtam, hogy ide még visszajövünk.