Gyógynövény-ábécé (3.) Az akácvirág (Robiniae pseudoacaciae)

Az akác (csipkefa, ragacsfa, istenpapucsa, koronafa, magyarfa, pampuska) a pillangósvirágúak családjába tartozik. A XVI. században Észak-Amerikából betelepített közismert, tüskés ágú fa. Tájainkon kisebb-nagyobb erdőségeket alkot. Sík vidékek, homokos talajok jellegzetes fás szárú növényévé vált.

A virágából főzött tea köhögéscsillapító, hurut- és görcsoldó, enyhe hashajtó, a túlzott gyomorsavképződést gátolja. A kéregfőzet gyomorsavtúltengés, székrekedés, gyomor- és bélfekély ellen használatos. A kéreg alkalmazásában azonban óvatosság ajánlott, robin és fazin nevű mérgező fehérjéket tartalmaz. Nektárjából kiváló méz készül, aromaanyagait az illatszeripar is előszeretettel hasznosítja.
Gyógyászati célokra a növény virágzatát hasznosítják. Az akác jellegzetes, édeskés illatú, fehéres-vajszínű virágját friss nyílásában érdemes szedni, mégpedig úgy, hogy a virágokat lefejtjük a fürtökről, majd jól megszárítjuk. A virágzás májusra, június elejére esik. A virág illóolajat (linaloolt) tartalmaz. A szedésekor az elnyílott, földre hullt virágot ne gyűjtsük!
A kéreg fogyasztása után a lektinek által kiváltott mérgezések fordulhatnak elő.
Következő alkalommal az alma jótékony hatásáról ejtünk szót.