Gyógynövény-ábécé (4.) Az alma (Malus domestica)

Az almában alig van fehérje, kevés a szénhidráttartalma. Sok vizet, bőséges mennyiségű vitamint és nyomelemeket tartalmaz (A-, B1-, B2-, B5-, B6-, B9,- és C-vitamin, nátrium, kálium, magnézium, vas, mangán, réz, szilícium, foszfor, kén). Ahogy nő az alma a fán, úgy gyarapodik benne a C-vitamin, melyet a bioflavonoidok védenek az idő előtti oxidációtól. Ezért az emberi bélrendszerben a különböző betegségek elleni kombinált gyógykészítmény.

A pektin az alma rostanyaga, sejtfalának alkotó része, vízzel érintkezve zselészerűen megdagad, a belekből nem szívódik fel, viszont rendkívül sok vizet köt meg, ezáltal lazítja a székletet, megköti a méreganyagokat, pl. az ólmot és a higanyt. A vastag, és vékonybéldaganatok ellen is védelmet nyújt. Az almasav és tartarinsavak gátolják a káros enzimek képződését és a káros baktériumok megtelepedését a belekben. Az alma héjában található másik rostanyag, a cellulóz szintén bélseprő hatású.
Az alma csökkenti a vérnyomást, a vér koleszterin-, és zsírszintjét; stabilizálja vércukorszintet, javítja az immunrendszert, a szívműködést és a vérkeringést. Erősíti az ereket, főleg a vénák gyenge falát. Ízületi gyulladás és köszvény ellen is használják, valamint rekedtség és álmatlanság ellen is javasolt. Jót tesz a hajnak, a bőrnek, a körömnek. Leküzdhető vele az influenza, a megfázás, a bélfertőzés, enyhíti a májpanaszokat, a reumát, a vesebántalmakat, segít leküzdeni a súlyfelesleget, az álmatlanságot, az ínysorvadást.
A jövő héten az aloé gyógyhatásairól esik majd szó.