Molnár Judit

Húsz év után „hazajött”

SZABÓ EDUÁRD harmadik évadját kezdi Nagyváradon – húsz év után. Itt kezdte ugyanis a pályát segédszínészként, majd különböző színházak és előadások után visszatért. Úgy érezte, mintha hazajött volna, s a társulat, a város úgy is fogadta. Pedig nem váradi, bár igaz, hogy Arad és Várad jellegükben, szellemiségükben közeli rokonoknak mondhatók.

Az új szerep is a művészeté

MELEG VILMOS, Nagyvárad ismert színművésze szerepkört váltott: az induló évadtól ő az Állami Filharmónia igazgatója a nyugdíjba vonult Tódor Albert után. Nem ismeretlen számára az intézményvezetés, hiszen öt év társulatirányítást követően hét évig volt a színház élén, de a színpad és a hangversenypódium mégis különbözik egymástól. Ennek ellenére bizakodva kezdi a munkát, hisz úgy látja, ha más múzsák hatáskörébe is tartoznak, az új szerep is a művészeté marad.

Eddig minden jó irányba haladt

Elmondása szerint TASNÁDI-SÁHY NOÉMI eddigi döntéseit ösztönszerűen hozta, úgy érzi, egyetlen lépése volt előre megfontolt: az, hogy a nagyváradi Szigligeti Színházhoz szerződött. Nem bánta meg, épp ellenkezőleg, hisz úgy érezte, hazajön. Most kezdi itt az ötödik évadját.

A juharfa illetősége

Ha nem is állandóan szerepel az égetően fontos ügyeink listáján, de szűnni nem akaróan foglalkozunk az utcánkban lévő fák sorsával. Kezdetben volt a gesztenyefákat támadó, aknázómolynak mondott kártevő, ami ellen radikális támadást indítottak az illetékesek: kivágták a fákat.

Szerencsés szerepekben

HUNYADI ISTVÁNT a Liliomfi címszerepében ismerte meg a nagyváradi közönség, és annyira meg is szerette, hogy nemsokára közönségszavazattal rá osztották a színház névadójára emlékező Szigligeti darab főszerepét. Hamar megtalálta helyét a társulatban, az elmúlt évadban pedig már mint a nagy sikerű Bányavirág előadás rendezője is bemutatkozott.

A szép iránti vágy örök

Dr. MARCU (SIKES) ÁGNES csellóművész, egyetemi tanár Nagyvárad kulturális életének emblematikus alakja: a különböző eseményeket, elsősorban a kiállítások megnyitóit a Varadinum vonósnégyesbeli kollégáival ők teszik még maradandóbb élménnyé. Olyan természetesen, zeneművészeknél nem ritka pózok nélkül muzsikálnak, ahogy lélegzünk.

Két úton

TUNYOGI HAJNALKA serdülőkora óta egyszerre két úton halad, ütemesen lépkedve, nem tévesztve össze az irányt, nem mosva össze a célokat: fizika–kémia szakos tanár és tékvandóbajnok, illetve az utóbbi időben már „csak” edző. Mindkét útján derekasan helytáll, mondhatni, ez az ismertetőjele.

Színházzal beoltva

ABABI CSILLA színművésznőt már közel húsz esztendeje, még középiskolás korából ismeri a nagyváradi közönség, mondhatni, azóta „tartozéka” a színpadnak. Ő viszont nem így fogalmaz, hanem a nagyszülőkig, sőt a dédnagymamáig visszavezethető teátrum iránti vonzalomról úgy beszél, hogy „genetikailag lett színházzal beoltva”. Szerintem teljesen igaza van.

Derült égből műemlék

Szerencsésen túlélte a közel húsz éve tomboló nyári jégviharokat a nagyváradi Eminescu Főgimnázium sportpálya felé eső tornaterme: a hajdani tulajdonos premontrei rendiek által felhúzott építmény derekasan állta a sarat, illetve a ráboruló egy-két hatalmas nyárfa döndülését. Nemhiába, hisz amikor épült, nem volt még divat az összecsapott, folytonosan félbehagyott munka.

Jó munkához jó játszótársak kellenek

Sokkoló volt KOCSIS GYULA bemutatkozó szereplése: Jean-Paul Sartre Zárt tárgyalás című darabjában tulajdonképpen egy díszletelemet alakított. Mindvégig úgy tűnt, hogy valami tervezői akaratosság rakatta a felső polcra az ülőszobrot, de az előadás végén következett a döbbenet: a szobor leugrott, és meghajolt a közönség előtt.

Oldalak