Közösen ünnepelték a magyar kultúrát
A magyar kultúra napját 1989 óta január 22-én ünneplik annak tiszteletére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát. Idén is többnapos rendezvénysorozatok épültek az ünnepnap köré, s mivel ebben az évben van Ady Endre halálának századik évfordulója, az Ady-megemlékezések hangsúlyosan helyet kaptak a váradi programok között.
Szintén ebben az időszakban, a kultúra napi ünnepségek részeként tartották meg a Magyar Színházi Szövetség Mafeszt elnevezésű második fesztiválját is Nagyváradon. Az együtt ünneplők jelen voltak egymás városaiban, hiszen például a Biharban már közismert Kocsis Csaba fotós-előadó-közíró, lapunk munkatársa a Tibor Ernő Galériában állított ki, Csató Töhötöm nagyváradi festőművész pedig Berettyóújfaluban, s ugyanott tartott Szűcs László, a Várad kulturális folyóirat főszerkesztője rendhagyó irodalomórát.
Kitüntetések
Nagyváradon idén is január 22-én, a magyar kultúra napján adták át a Magyar Kultúráért díjakat, emlékplaketteket, az életműdíjat, a Jakobovits Miklós-díjat, valamint a váradi iskoláknak kiírt pályázat, a Himnusz-klub győzteseit is díjazták. A Szigligeti Színházban megtartott gálaesten Szili Katalin miniszterelnöki megbízott, a nagyváradi, debreceni, berettyóújfalui és margittai közös magyar kultúra napi rendezvénysorozat egyik fővédnöke, Cseke Attila, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke és Kiss-Parciu Péter, a határ menti gazdaságfejlesztésért felelős helyettes magyarországi államtitkár mondott beszédet, majd a díjak átadása következett.
Elsőként a Magyar Kultúráért emlékplaketteket és díjakat adták át, a laudációkat Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ-szervezet ügyvezető elnöke olvasta fel. Emlékplakettet vehetett át Bagi Tünde és Struber Éva, a nagyszalontai Toldi Néptánccsoport vezetői, az érkörtvélyesi Tóth Imre Zoltán nyugalmazott matematikatanár és egészségügyi asszisztens felesége, Tünde, többek között a helyi falumúzeum létrehozói, valamint Kőrösi Mária szalárdi tanítónő, a Pitypang Néptánccsoport alapítója.
Magyar Kultúráért díjban részesült a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem, az elismerést dr. Pálfi József rektor vette át; a Festum Varadinumnak és az azt szervező Varadinum Kulturális Alapítványnak odaítélt elismerést Koncsek Zita, az alapítvány kuratóriumának elnöke vehette kézbe. Kitüntették még Sütő Juditot és Sütő Szabolcsot, az érmihályfalvi táncos-koreográfus házaspár többek között a Nyíló Akác és a Nagyvárad Táncegyüttes tagja volt, az érsemjéni Ezüstperje, az érkörtvélyesi Rakottya és a monospetri Bábota (utóbbi felnőtt néptánccsoport) létrehozásában is közreműködtek. Az életműdíjat Nagy Béla, a váradi színház volt irodalmi titkára, volt újságíró, az Ady Endre Irodalmi Kör egykori vezetője, több kötet szerzője vehette át, méltatását Hajdu Géza színművész olvasta fel.
Szintén a gálaesten adta át Jakobovits Márta és Jovián György, az előző évi kitüntetett a neves váradi képzőművészről, Jakobovits Miklósról elnevezett díjat. Idén Hegedűs Ferenc kézdivásárhelyi vállalkozó, mecénás, egyebek között a Kosztándi Galéria alapítója vehette át az elismerést, méltatását Márton Árpád Munkácsy-díjas festőművész olvasta fel, s köszöntötte őt Tank Szigeti Ildikó, a Nagyváradi Magyar Vállalkozónők Egyesületének vezetője is.
Az est a Himnusz-klub díjainak átadásával zárult. A nagyváradi RMDSZ-szervezet kezdeményezésére a diákok klipeket készítettek nemzetni imánkhoz, ezeket értékelték. A legjobb rövidfilmeket a Iosif Vulcan Pedagógiai Líceum és a Szacsvay Imre Általános Iskola diákjai készítették, a Berettyóújfalu önkormányzata által felajánlott különdíjakat pedig a Művészeti Líceum és a Dimitrie Cantemir Általános Iskola tanulói nyerték el. A díjakat az iskolák képviselői vették át Kecse Gabriellától és Botházy Nándortól, majd a két nyertes rövidfilmet le is vetítették a színházban.
Fotógrafikai hangulatok, érzetek és emlékek
A kilencvenes évek eleje óta rendre közösen ünnepeli a magyar kultúra napját a nagyváradi Tibor Ernő Galéria (TEG) alkotói csoportja és a berettyóújfalui közösség. Így volt ez idén is. A Váradon élő Csathó Töhötöm képzőművész Érzetek képe című festménytárlatát január 21-én nyitották meg a berettyóújfalui Mozi Galériában. Az ifjú művész székelyudvarhelyi születésű; felsőfokú képzőművészeti tanulmányait Váradon végezte, és itt is alapított családot. Egyik lelkes és tevékeny tagja a TEG alkotói csoportjának. Váradon több ízben volt már egyéni tárlata, Berettyóújfaluban másodszor állított ki. Absztrakt, nonfiguratív festmények mellett készít többek között grafikákat, élethű portréin kitűnően ábrázolja modelljeinek arcvonásait, lélekrezdüléseit.
Berettyóújfaluban ezúttal absztrakt festményeit tekinthetik meg az érdeklődők (a műveket tavaly késő ősszel a váradi pincegalériában mutatták be). A kiállítás anyagát Gavrucza Tibor, a TEG művészeti vezetője méltatta. A festő mesélt arról, hogy szeret zenét hallgatni festés közben, s a zenék, ritmusok, lüktetések hatnak rá, előidéznek benne különféle érzeteket, hangulatokat, s ezeket aztán megjeleníti képein formák, foltok, színek, vonalak viaskodása vagy épp harmóniája révén. A tárlatnyitón Kocsis Csaba énekelt és gitározott, megzenésített versekkel örvendeztette meg a jelenlévőket.
Közös veszteségünk
Sötét szomorúság szövődött az alkotók, a jó barátok lelkébe, ugyanis január 18-ról 19-re virradóra a sokoldalú, ízig-vérig váradi művész, Trifán László szíve örökre megpihent, lelke eltávozott egy másik létbe, más dimenzióba, amely talán hasonlít valamelyik türkiz, rozsdavörös vagy másmilyen meditatív képéhez. Felfoghatatlan még, és végtelenül fájdalmas, hogy többé nem beszélgetünk el vele a Tibor Ernő Galériában – amelynek egyik alapítója és oszlopos tagja volt –, nem látjuk fellépni a következő Metropol Group-koncerten, nem muzsikál és énekel, kedvenc kalapját kackiásan a fejére csapva.
Trifán László nagy-nagy szerénységgel, becsülettel, tiszta lélekkel, bölcs derűvel alkotott csodálatos dalokat és festményeket, gitározott és énekelt, zenésített meg verseket, tervezett plakátokat és bábokat a Lilliput Társulatnak, készített kisfilmeket, és még sorolhatnánk. Portréinterjú jelent meg róla a Biharországban, amikor 2015. december 10-én betöltötte 60. életévét. Volt mesélnivalója bőven. Akkor a beszélgetést ekként fejezte be: „A világból soha nem elvenni akartam, hanem mindig hozzátenni valamit. Persze sokszor rengeteg kompromisszummal is jár mindez. Sok mindent csináltam az életben, de mindent mértékletességgel. Egy dologban nem kell a mértékletesség: a szeretetben. Az legyen végtelen.”
Kocsis Csaba Nagyváradtól Debrecenig című fotógrafika-tárlatát január 22-én nyitották meg, néhány órával azután, hogy a Rulikowski temető Steinberger kápolnájából végső útjára kísérték Trifán Lászlót. Természetes tehát, hogy a tárlatnyitón Gavrucza Tibor nyugalmazott református lelkész megemlékezett a nagyszerű művészről és jó barátról. Búsan mondta: „A berettyóújfaluiak gazdagok, mert van Kocsis Csabájuk, mi szegények lettünk, mert már nincsen Trifán Lacink.”
Kocsis Csaba is afféle igazi reneszánsz ember: dalszerző, zenész, újságíró, fotográfus, irodalmár, népművelő, kultúraszervező. Tavaly Marosvásárhelyen volt a 150. önálló tárlata. A századik kiállítását annak idején Jókai Anna nyitotta meg, mégpedig Budapesten, a Magyar Írószövetség székházában. Gavrucza szólt arról is, hogy ’89-’90-re nyúlik vissza a Kocsis Csabával való ismeretsége.
Kocsis Csaba megrendítően és megrendülve beszélt Trifán Lászlóról, felolvasta néhány levél-, illetve facebookos üzenetváltásukat. Torokszorító az is, hogy Trifán Laci január 18-án, pénteken délután még ott volt a Tibor Ernő Galériában, együtt rakták föl a képeket. Hazafelé menet sóhajtva mondta Csabának: „Jó lenne még egyszer megszületni…”
Szűcs Lászlónak, a Várad folyóirat főszerkesztőjének is nehéz volt megszólalnia a megindító pillanatok után. Mint mondta, a drámaiság és emlékezés jegyében telik ez a délután, azon is eltűnődve, hogy nem mindig ismerjük egymást kellőképpen. Kocsis Csaba váradi és debreceni hangulatokat hozott el képein. Hangulatok és impressziók a két városról – ahogyan ő látja. A művész afféle beavatkozása ez a valóságba, kicsit alakít, kicsit összemos, kicsit másként láttat dolgokat. A két város között hasonlóságokat és különbözőségeket fedezhetünk föl. Ám bármilyen különbségek is léteznek, Ady Endre összeköt minket, mondta méltatásában Szűcs László. Hozzáfűzte: a váradiak nagy bánatára nem Váradon születtek ugyan az igazán nagy Ady-versek, ám arra büszkék lehetünk, hogy Ady itt vált jelentős újságíróvá. A méltató több Kocsis Csaba-alkotásra is fölhívta a figyelmet. Az egyik az, amelyiken Trifán László látható szeretett galériája előtt, a Kanonok soron. A másik pedig a tragikus sorsú, 2014-ben Debrecenben elhunyt költő, író, Borbély Szilárd portréja. Városok, portrék, hangulatok, amelyek elvarázsolnak és töprengésre sarkallnak.
A vernisszázson Papp Balázs megzenésített Ady- és Juhász Gyula-verseket énekelt, zongorán kísérte Kiss Ádám.
Testvérvárosi kötelékek erősödtek
„A kultúránál nem ismerek jobb imázsnövelő tényezőt” – mondja kortárs költőnk, Turczi István, és milyen igaza van! Ilyen szempontból mi magyarok gazdagok vagyunk, kultúránk ismertté és elismertté tett minket. Értékes kulturális örökségünk van, melyre büszkék lehetünk, büszkén vallhatjuk, hogy egyedi és örök.
Fasang Árpád zongoraművész már 1985-ben felröppentette a gondolatot, hogy nemzeti kultúránk megérdemelne egy ünnepnapot. Az ötlet 1989. január 22-én valósult meg, s azóta szinte minden magyarlakta részén a világnak megemlékeznek erről. Margitta városa sem kivétel, a település négy évvel ezelőtt csatlakozott a határon átnyúló közös ünnepléshez. A városvezetők kölcsönösen részt vesznek egymás kulturális rendezvényein, ezáltal is elmélyülhet a kapcsolat Margitta és testvérvárosa, Berettyóújfalu között.
Idén januárban a margittai események 19-én képzőművészeti kiállítással kezdődtek, négy helybeli festő – Angyal Asloviciu Anikó, Bánházi Gyöngyi, Papp Gábor és Stelian Silaghi – mutatta be legújabb alkotásait a művelődési ház galériájában. Igen szépszámú közönség gyűlt össze, hiszen a festőművészek már kivívták a város lakóinak elismerését, hírnevük pedig nemzetközivé emelkedett. A tárlatnyitón elsőként Papp Gábor, a galéria művészeti vezetője köszöntötte az egybegyűlteket, röviden bemutatta a művészeket és festményeiket. Ünnepi beszédet Demián Zsolt körzeti RMDSZ-elnök mondott, megköszönve a művészeknek, hogy hozzájárultak az ünnep tartalmasabbá tételéhez, színvonalának emeléséhez. Az eseményen részt vett Pocsaly Zoltán polgármester, Árkosi Antal helyi RMDSZ-elnök, valamint az önkormányzat és a civil szervezetek képviselői is. A kiállított műveket 22-ig lehetett megszemlélni.
Január 20-án tartották meg a margittai ünnep gálaestjét, ugyancsak a művelődési házban. A város magyar közössége „vevő” volt a közös ünneplésre, s ezt a telt ház látványosan bizonyította. Elsőként az ünnepi köszöntőbeszédek hangzottak el. Muraközi István, Margitta testvérvárosának, Berettyóújfalunak a polgármestere, aki minden évben tiszteletét teszi az ünnep alkalmából, beszédében kiemelte, hogy hagyományaink, kultúránk és összetartásunk tartott meg bennünket a Kárpát-medencében országépítőnek. A berettyóújfalui gálaesten pedig Demián Zsolt volt az egyik ünnepi szónok.
Cseke Attila szenátor, megyei RMDSZ-elnök minden évben hazalátogat szülővárosába a magyar kultúra ünnepe alkalmából, így tett most is. Beszédében kiemelte, hogy számunkra a magyar himnusz a világ legszebb himnusza. Sorai 196 év eltelte után, ma is aktuálisak, hiszen szükségünk van a „védő karra”.
Az ünnepi felszólalások után adták át a margittai Magyar Kultúráért díjat. Az RMDSZ városi szervezete tavaly alapította ezt, és szeretne az elismerésnek hagyományt teremteni. A vezetőtanács határozata alapján idén a kitüntetést post mortem Papp Attila néhai magyartanár, költő, néprajzkutató, a város díszpolgára kapta meg. Méltató beszédet Fügedy Anikó tanítónő mondott. A díjat Árkosi Antal városi RMDSZ-elnök adta át a kitüntetett özvegyének és fiának.
Az est második részében a Bekecs Néptáncegyüttes adta elő táncjátékát Ember az embertelenségben címmel. A XX. század emberpróbáló történései, a háborúk adták a témát előadásukhoz. Azok előtt tisztelegtek, akik példát mutattak emberségből, bátorságból, hazaszeretetből, életüket adták hazájukért, hogy gyermekeik, utódaik jobb világban éljenek. Nagyszerűen koreografált és kivitelezett műsorukkal kivívták a közönség elismerését, ezt a nézősereg felállva, vastapssal nyilvánította ki. A gálaesten jelen voltak a helyi közigazgatási, valamint a magyar egyházi és civil szervezeti elöljárók is.
A programszervezők a gyerekekről sem feledkeztek meg, hiszen január 21-én a Bekecs Néptáncegyüttes nekik mutatta be a Legendák kertjében című táncjátékot. Ez is telt ház előtt zajlott, és feledhetetlen perceket szerzett a fiataloknak. A táncegyüttes mindkét előadása ingyenes volt a nézők számára, mivel a Vidéki Ifjúsági Szövetség fizette ki a fellépési díjat. A szervezők ezúton is köszönik ezt a nagylelkű segítséget.
Január 22-én, a magyar kultúra napján a programok helyszíne a magyar iskola Papp Attila díszterme volt. Reggel a rendezvények sora a Horváth János Elméleti Líceum elemistáinak Hétmérföldes csizmával a magyar kultúra napján át című mesevetélkedőjével kezdődött. Témaköre a mondák és legendák voltak, így kapcsolódott az előző napi táncjáték témájához. Főszervezője Deák Andrea igazgatóhelyettes, tanítónő volt, segítői és a zsűri tagjai pedig: Almási Judit, Balázsi Emma, Fügedy Anikó, Juhos Márta, Könczei Erzsébet tanítónők. A versenyzőket 10 csapara osztották, és az előkészületeket már egy héttel korábban elkezdték.
A kisdiákok tárgyi tudásának gyarapítása, helyesírásának javítása mellett a vetélkedő a csapatmunka fejlesztését is szolgálta. Támogatók jóvoltából a nyertesek ajándékokat is kaptak, és természetesen mindenkinek járt a részvételi oklevél.
Az V–XII. osztályosok Himnusz és magyar – mikor és miért? elnevezésű műsorának is a díszterem adott otthont. Szervezői Farkas Cecília és Kun Tünde magyartanárok voltak. Ünnepi beszédet Nagy Gabriella igazgatónő mondott. A félórás, igen színvonalas és tartalmas zenés-verses összeállítás felidézte a különböző korok himnuszait. Időnként a közönség is együtt énekelt a diákokkal. Végezetül a részvevők a díszteremből az aulába vonultak, ott csatlakozott hozzájuk az iskola valamennyi diákja, és együtt énekelték el a Himnuszt. Ennek szervező-irányítója Puskás Miklós zenetanár volt. A magyar tanintézetben zajló programokat megtisztelte jelenlétével Kovács Gyula református lelkipásztor és Tóth Attila Levente római katolikus plébános, valamint az önkormányzati képviselők és az intézmény vezetőtanácsa.
Az iskolai ünnepség a Barangolás a magyar gasztronómiában című rendezvénnyel folytatódott: a középiskolás diákok és osztályfőnökeik a maguk készítette magyaros ételeket szolgálták fel a részvevőknek. A szervező Nagy Gabriella igazgatónő volt. Az aula emeletén a diákok által készített, az eseményhez illő plakátokból és festményekből összeállított kiállítást lehetett megtekinteni.
Valamennyi helyszín programja tartalmában, kivitelezésében méltó volt a magyar kultúra ünnepéhez. A sugárzó arcokat látva Sajó Sándor sorai jutottak eszembe: „Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség! / Magyarnak lenni: nagy s szent akarat, / Mely itt reszket a Kárpátok alatt.”
